Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám - Mikor tekinthető idegen eszmei tulajdonnak felhasználása meg nem engedettnek

76 KERESKEDELMI JOG 5. SZ álláspontja, hogy a felperesnek pusztán a jelenlegi értékű U. S. A. dollárnak megtelelő pengőre van igénye. Az alperes ennélfogva azzal, hogy a keresetben jelzett és U. S. A. dollárban meghatározott törlesztési részletek teljesítéseként az U. S. A. dollár időközben csökkent értékének megfelelő pengőt helyezett bírói letétbe, kötelezettségének nem tett eleget. Ezeknek a törlesztési részleteknek ekként kiegyenlítetlenül maradt részét tehát szintén tartozik bírói letétbe helyezni. A kifejtettekből egyszersmind következik, hogy a felek jogvitájának eldöntésében a K. T. 326. §-a irányadóul nem szolgálhat. A K. T. 326. §-ának az a rendelkezése egyébként, hogy ha a szerződés olyan pénznemről szól, amely a teljesítés helyén forgalomban nincs, a fizetés a teljesítés helyén, a lejárat napján jegyzett árfolyam szerint, országos pénznemben történik, a gazdasági élet és forgalom zökkenéstől mentes folyamatát tartotta szem előtt és a felmerülő vitás kérdéseket a gazdasági életnek olyan szakában szabályozta, amikor a különböző államok pénznemének értéke állandó volt s egyik vagy másik állam pénznemének, mint a teljesítés eszközének megjelölése s ezáltal a kötelem tartalmának megállapítása egyik félre sem jelentett számbavehető különbséget. Az 1933. évet megelőző időben dollárban kötött s most teljesítendő ügyleteknél azonban nem ez a heiyzet. A dollár értéke ugyanis nem a gazdasági élet rendes menetében szállott le a mai színvonalra, hanem az Amerikai Egyesült Államok gazdasági életében szükségessé valt intézkedések következtében, a dollár aranyértékének törvényes intézkedések által történt csökkentése útján állapították meg a dollár értékét akként, hogy e pénznem mai értéke régi értékének közel csak a fele. Minthogy a dollár értékének ez a változása a teljesítés követelésére jogosult félnek ehhez fűződő érdekét már oly mértékben érinti, hogy adott esetekben lényegében már a köteles tartalmának a megváltozását is előidézheti, most már a kereskedelmi törvénynek nem az egész más jogi tényállást szemmel tartó 326. §-a alkalmazásáról van szó, hanem arról, hogy érvényesüljön a kötelmek teljesítésénél iirányadó az a szabály, hogy a teljesítésnek akként kell történnie, amint azt — tekintettel az eset körülményeire, az élet felfogására — a jóhiszeműség és a méltányosság megkívánja. Nem áll ennek útjában a Polgárjogi Határozatok Tárában 764. szám alatt felvett elvi határozat sem. Elsősorban ugyanis ez az elvi határozat nem a K. T. 326. §-ában foglalt szabály alkalmazásának feltételeivel foglalkozik, hanem a közpolgári jogi esetekben felmerülő abban a kérdésben foglal állást, hogy külföldi pénzértékben meghatározott pénztartozás átszámításánál a felek erre vonatkozó megállapodása hiányában mely árfolyam legyen az irányadó. Az elvi határozatban eldöntött kérdés továbbá a most szőnyegen forgó kérdésnek a fordítottja. Az elvi határozat hozatala idején ugyanis a dollár értéke a gazdasági élet rendes menetében is előforduló, kisebb változásokat figyelmen kívül hagyva, változatlan volt, s a korona értéke mutatott bizonytalan, de állandóan csökkenő irányzatot. A kérdés tehát az elvi határozat keletkezésének idején az volt, hogy az országos pénznemet, a koronát miképpen viszonyítsák a kötelem kirovó pénznemének, a dollárnak lényegében állandó értékéhez és mikép szerezzenek érvényt a kötelem teljesítésénél elengedhetetlen jóhiszeműség és méltányosság követelményének. A most elbírálás alatt lévő esetben azonban a dollár értékének változatlanságáról nem lehet szó, hanem az országos pénznemnek, a pengőnek az értéke mutat állandóságot a hivatalos árfolyamjegyzések szerint, tehát a kötelem tartalmának az országos pénznem szerint való értékelése biztosítja az említett követelmény érvényesülését. Minthogy a feleknek az az akarata, amely őket az átruházott jogok és kötelezettségek ellenértékének megállapításában vezette, a fentiek szerint már magából az átruházási szerződésből is megállapítható, nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy az alperes által a felek akaratának megállapítására nézve felajánlott bizonyítás elrendelését mellőzte. Tisztességtelen verseny 62. A cselekmény és a felelős személy kilétéről való tudomás esetén a kártérítési követelés hathónapi elévülése azon a napon kezdődik, amidőn a kár beállott és az elévülés a mindenkori kár bekövetkeztétől folyik függetlenül attól, hogy a károsító cselekmény tartósan továbbra fennáll, vagy folytatólagosan ismétlődik. — A hírlapi közzététellel egyértelmű az ítéletnek ú. n. felvilágosítók útjáni közlése s így, ha az ítélet a hírlapi közlést nem engedélyezte, nem terjeszthető a „felvilágosítók" útján sem. (P. IV. 202/1937. sz. a. 1937 március 18-án.)* I. A felperes keresete a budapesti kir. törvényszék előtt 13. P. 48.101/1931. szám aiatt indított és a kir. Kúria P. IV. 652/1933. számú ítéletével befejezett perben az alperes terhére megállapított törvényellenes magatartások folytán a felperest ért károk elismeréseként 1000 aranypengő eszmei kárnak és a B/a szerint felszámított 463.675 aranypengő készkiadásbeli kárának megtérítésére irányult. A fentjelölt perben a fellebbezési bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése szerint a bíróság az alperest annak abbanhagyására kötelezte, „hogy az általa gyártott és forgalombahozott pótkávé vevőinek az általa közzétett hirdetésekben karamella-cukorkák, kaleidoszkóp, léggömb, különféle színű és 'naigyságú gyöngyök és gyöngysorok, csokoládé és kakaó ajándékozását igéri es a tárgyakat ráadásul, ajándékként tényleg adja." A felperes azt állítja, hogy az alperes a karamella-cukorkának a Tvt. által tiltott ajándékozását és ennek hirdetését pótkávé, illetve malátakávé árujával kapcsolatban az ismertebbett ítélei kötelezés ellenére sem hagyta abba; tiltott magatartásával a felperest arra kényszerítette, hogy érdekeinek védelme céljából a vevőközönséget felvilágosító alkalmazottakat tartson, akiknek díjazására a B) alatti szerint 1928 januártól 1933 július l-ig, az 52. tételnél 1933 szeptember 23-ig terjedő idő alatt 463.675 aranypengőt fordított. * Elvi jelentőségű határozat. Lásd erről szóló cikkünket. Szerk.)