Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)
1937 / 5. szám - Mikor tekinthető idegen eszmei tulajdonnak felhasználása meg nem engedettnek
o. sz. KERESKEDELMI JOG 77 Egyéb, ezt meghaladó kárához való jogának fenntartása mellett a felperes a perben az alperestől ezt a kárösszeget követeli. II. A felperes e perbeli keresetét az 193-4. évi március hó 20. napján nyújtotta be: az alperes elévülési kifogása folytán eldöntendő volt elsősorban az, hogy a felperes kártérítési keresete egészben vagy részben elévült-e? A Tvt. 37. §-ának rendelkezése szerint akkor, amidőn a sértett fél a cselekményről és a felelős személy kilétéről tudomást nyert, az abbanhagyási követelés a tudomásra jutás napjától számított hat hónap alatt elévül. Ez a szabály áll a kártérítési követelés elévülésére is, azzal a korlátozással, hogy a kártérítési követelés elévülése nem kezdődhetik meg előbb, mintsem a kár beállott. (Tvt. 37. §. II. bek.) A cselekmény és a felelős személy kilétéről való tudomás esetén tehát — mint ebben az esetben is — a kártérítési követelés hathónapi elévülése azon a napon kezdődik, amidőn a kár beállott és az elévülés a mindenkori kár bekövetkeztétől folyik, függetlenül attól, hogy a károsító cselekmény tartósan továbbra fennáll, vagy folytatólagosan ismétlődik; mert a kár beálltával a keresetindítás joga minden egyes kárra nézve külön-külön önállóan megszületik, arra való tekintet nélkül, hogy a tartós vagy folytatólagos cselekmény újabb és újabb károk okozójává válik. Az abbanhagyásra vagy eltávolításra vonatkozó követelések elévülésének az a szabálya, amely szerint ezeknek a követeléseknek elévülése nem kezdődik meg mindaddig, míg a folytonos és folytatólagos cselekmény tart, csupán arra a végső eredményre tekint, hogy az abbanhagyásra vagy eltávolításra vonatkozó azonos követelést az utolsó cselekmény — a megelőző cselekmények megszűnése és elévülése mellett is — változatlan tartalommal megalapítja. Ez a szabály azonban nem érinti az elévülésnek azt a jogi természetét, amely szerint az a kereseti jog mindenkori megszületésével újra meg újra kezdődik és lejár. Ebből pedig az következik, hogy miután mindeffi kár, amely az egymást akár szorosan vagy sorozatosan követő tiltott cselekmény okozta, új kár — az új követelés alapja —. annak jogkövetkezményei és így az elévülés kezdete a kár felmerültével, a cselekmény és a felelős személy tudomásra jutásával beállanak. A törvényben elfogadott, a forgalmi élet követelményei által indokolt rövid idejű elévülésnek helves értelme szerint tehát a felperesnek mindaz a kárkövetelése, amelyet hat hónapon belül keresettel nem érvényesített, elévült akkor is, ha a kártérítéshez való jogát kifejezetten fenntartotta. Az előrebocsátottakból folyik, hogy akár a kereset beadása előtt, akár a kereset beadása után felmerült, de keresettel hat hónap alatt nem érvényesített kárkövetelés. úgyszintén a jelen keresettel érvényesített, de a kereset beadását megelőző hat hónap — 1933. évi szeptember hó 20. napja — előtt felmerült kárkövetelés tekintetében a felperes kereseti joga elévülés folytán megszűnt. Ezek után a perben csupán az a kérdés döntendő el. hogy a felperes az 1933. évi szeptember hó 20. napjától szeptember hó 23. napjáig az általa alkalmazott felvilágosító közegek eljárása címén felszámított (B/52. tétel) kára megtérítését az alperestől a 13. P. 48.101/1931. számú perben kimondott abbanhagyási kötelezettsége elmulasztása miatt követelheti-e. A bíróság a mostemlített perben az alperes abbanhagyási kötelezettségét nem valamely áru forgalombahozatalára nézve állapította meg, hanem az általa forgalombahozott áruval kapcsolatos ajándéknak a megtörtént módon való hirdetésétől és szolgáltatásától tiltotta el. Ez abbanhagyási köelezettségre nézve közömbös az, hogy az ajándékozást az alperes milyen versenyárujával kapcsolatban követte vagy követi el; mert a jelzett ítéletekkel megállapított alperesi abbanhagyási kötelesség minden versenyáruval, tehát nemcsak a cikória pótkávéval, hanem a malátakávéval kapcsolatos ajándékozásra is természetszerűleg kiterjed, ha az ajándékozás az ítéletekben megállapított tiltott módon történik. És jogszerűen az sem vitatható, hogy az alperes által korábban eladott árukhoz csomagolt tiltott ajándék és hirdetés forgalombanléte folytán felmerült esetleges felperesi károk megtérítésére az alperes kötelezettsége ki nem terjedne. Az abbanhagyási követelésnek és kötelezettségnek tartalma ugyanis kettős: egyrészt a háborítás megszüntetésére 1 eltávolítására), másrészt a cselekmény ismétlésének tilalmára irányul. Ha tehát az idézett per bírósága, az alperest a már viszonteladóknál forgalomban levő árukhoz csomagolt ajándékok visszaszerzésére és a hirdetések eltávolítására, vagyis az előbbi állapot visszaállítására nem is kötelezte: az alperes pénzbeli kártérítési kötelezettsége kiterjed arra a kárra, amely a természetben való visszaállítás elmaradása vagy lehetetlensége folytán a felperesre esetleg hárult. Ebből következik, hogy az a körülmény, miszerint a felperes kárát az alperes által korábbam eladott ajándékkal vegyes áruknak már csak a viszonteladóknál való forgalombaléte okoz, az alperes kártérítési felelősségét ki nem zárja. Az alperes kártérítési kötelezettségét azonban a m. kir. Kúria a felperesnek az előrebocsátottak szerint még el nem évült (1933. évi szeptember 20-tól szeptember 23-ig) részkövetelése tekintetében sem állapította meg. A felperes által .,felvilágosító"-nak nevezett felperesi alkalmazottakra fordított felperesi kiadás megtérítéséhez való igénynek jogalapja e kiadásoknak az alperes tiltott cselekményével való okozati összefüggése volna: mert ennek hiánynában az alperesnek egyébként szabad versenye által a felperesnek netán okozott károk megtérítésére ÜÍ alperesnek jogi kötelezettsége nincsen. Az alperes tiltott ajándékozásával és hirdetéseivel szemben és annak okozataként a felvilágosítók tevékenysége csupán abban állhatott, hogy a vevőközönséget felkeresve, a vevőket az alperesi ajándékozás és hirdetés tiltott voltáról felvilágosították. A vevőket országszerte (B.) látogató felperesi alkalmazottakak ez a közlése annak nyilvános hirdetése, hogy az alperes szóbanlévő üzleti magatartását a Tvt. tiltja. Ez a nyilvános hirdetés azonban az időszaki