Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám - Tisztességtelen versenyből származó kártérítési követelés elévülése

70 KERESKEDELMI JOG 5. SZ. tését, pót- illetve malátakávé árujával kapcsolatban az ítélet dacára sem hagyta abba; és hogy tiltott magatartásával felperest arra kényszerítette, hogy érdekeinek védelme céljából a vevőközönséget felvilágosító alkalmazottakat tartson, akiknek díjazására 1928tól 1933 szeptember 23-ig közel félmillió pengőt fordított. Egyéb ezt meghaladó kárához való jogának fenntartása mellett felperes a perben alperestől ezt a kárösszeget követeli. Alperes a perben elévülési kifogást emelt, azt mondván, hogy, miután felperes az általa alkalmazott felvilágosítók díjazását követeli mint kárt, ennélfogva a felvilágosítóknak kifizetett összegek azok felmerültétől számított hat hónap alatt lettek volna perlendők, különben elévültek. Minthogy pedig a keresethez csatolt jegyzékben foglalt kimutatásban feltüntetett összegek a kereset beadását megelőző hat hónapon túl merültek fel (egészen jelentéktelen kis összegen felül), a kereset elévülés okából elutasítandó. Felperes az elévülési kifogással szemben a Tvt. 37. §-ára, illetőleg az annak alapján kifejlődött joggyakorlatra hivatkozott. A Tvt. 37. §-a szerint: „Az abbahagyási és kártérítési követelés a naptól számítandó hat hónap alatt évül el, amikor a sértett fél a cselekményről és a felelős személy kilétéről tudomást nyert, e tudomásra való tekintet nélkül pedig a cselekvés elkövetése napjától számított három év alatt. A kártérítési követelés elévülése nem kezdődhetik meg előbb, mintsem a kár beállott." E felperesi álláspont szerint az abbahagyás és kártérítési követelés elévülése között a törvény nem tesz különbséget. A Kúria állandó gyakorlata szerint pedig folytatólagosan jogsértő cselekmény elévülése meg sem kezdődik, amíg a cselekmény tart (K. 5422/1929, 1319/1933, lásd dr. Bányász István és dr. Szenté Andor ,.Tisztességtelen verseny" 108. old.). A 'Kúria azonban felperesnek ezt az álláspontját nem fogadta el, és elvi jelentőségű határozatában — alperesi álláspontnak megfelelően —, különbséget tett az abbahagyási és kártérítési igény elévülése között. A Kúria az eddigi perekben folytatólagos cselekmények tekintetében csupán az abbahagyási igényre nézve mondta ki, hogy azok elévülése meg sem kezdődik, míg a cselekmény tart. Az erre vonatkozó kúriai gyakorlat teljesen meg is felel a külföldi törvényhozás, szakirodalom és bírói gyakorlat álláspontjának is. Mert dacára annak, hogy a törvény a német törvény 21. §-a alapján kimondja, hogy az abbahagyási (és kártérítési) követelés attól a naptól számítandó hat hónap alatt évül el, amikor a sértett fél a cselekvő személy kilétéről tudomást nyert, — tulajdonképpen a jogi helyzet az, hogy a folytatólagos cselekményből származó abbahagyási igény elévüléséről beszélni sem lehet; mert mindaddig, míg a folytatólagos cselekmény tart, (tehát míg pl. a kifogásolt hirdetés kint van, vagy a kifogásolt áru forgalomban van), addig tulajdonképpen az annak abbahagyására (hirdetés eltávolítása, árunak a forgalomból való kivonása) vonatkozó igény fennáll, annak elévülése meg sem kezdődik; (1. Eduárd Reimer: Wettbewerbs- und Warenzeichenrecht, 1935. II. kötet 787, stb. old.). Ezt a most tárgyalt kúriai ítélet akkép fejezi ki, hogy a folytatólagos cselekmény abbahagyására vonatkozó kúriai gyakorlat „csupán arra a végső eredményre tekint, hogy az abbahagyásra vagy eltávolításra vonatkozó azonos követelést az utolsó cselekmény — a megelőző cselekmények megszűnése és elévülése mellett is —, változatlan tartalommal megállapítja". Kimondja ugyanitt az ítélet, hogy annak dacára, hogy a Kúria állandó joggyakorlata szerint az elévülés tulajdonképpen meg sem kezdődik, amíg a folytatólagos cselekmény tart, „ . . . ez a szabály azonban nem érinti az elévülésnek azt a jogi természetét, amely szerint az a kereseti jog mindenkori megszületésével újra és újra kezdődik és lejár". Ha pedig ez így van, abból az következik, hogy ,, . . . miután minden kár, amely az egymást akár szorosan vagy sorozatosan követő tiltott cselekmény okozta új kár — új kártérítési követelés alapja —, annak jogkövetkezményei és így az elévülés kezdete is a kár felmerültével, a cselekmény és felelős személy tudomására jutásával beállnak". A folytatólagos tisztességtelen versenyekből eredő kártérítési követelés elévülésének ilyen felfogása teljesen megegyezik a külföldi törvénvekkel. irodalommal és joggyakorlattal. Az osztrák versenytörvény, amely a mi versenytörvényünkkel egy évben (1923) keletkezett, 20. §-ának 1. pontja megfelel a mi törvényünk 37. §-ának: azonban 3. pontjában a folytatólagos cselekményekről is rendelkezik és kimondja, hogy mindaddig, amíg egy üzleti berendezés (gescháftliche Einrichtung) ezen törvény rendelkezéseivel ellentétben fennáll, az annak eltávolítására és a törvényellenes cselekmény abbahagyására vonatkozó igény is fennáll. Az osztrák törvény tehát különbséget tesz az abbahagyási, illetőleg eltávolítási és a kártérítési igény elévülése között a folytatólagos cselekmény elévülésénél; ugyanígy az 1927. évi csehszlovák versenytörvény, amelynek 23. §-ának 2. pontja az osztrák törvénnyel azonos módon rendelkezik. A német versenytörvény 21. §-a, miként említettük, egyezik a magyar törvénnyel. Minthogy pedig a magyar törvény a német