Kereskedelmi jog, 1937 (34. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 5. szám - Tisztességtelen versenyből származó kártérítési követelés elévülése

o. sz. KERESKEDELMI JOG 71 törvény nyomán keletkezett, eltekintve a versenyjog nemzetközi jellegétől is, mindenesetre figyelembe veendő, hogy a német törvénynek ezt a rendelkezését az irodalom és joggyakorlat hogyan értelmezi. Dr. Alfréd Rosenthal híres versenyjogi kommentárjában (VIII. kiadás 528 old. Xote 20) a versenyjogi kártérítési követelés elévüléséről szólva egy Reichsgerieht határozatot citál (R. G. 106.2851. amely szerint: ..der jedesmalige Schaden, der seine Ursache in der Unterlassung hat. ist ein .,neuer". Megjegyezzük, hogy ez az ítélet nem is versenyjogi perben keletkezett, hanem arra vonatkozik, hogy valakinek földjén egy gát átszakadt és a szomszéd területét elöntötte, amiből kifolyólag kárát érvényesíti a szomszéd. A Reichsgerieht abban a perben mondta ki. hogy annak dacára, hogy egy és ugyanazon negatív cselekményből ! mulasztásból i eredő folytatólagos kárról van szó. minden egyes kár elévülése külön-külön kezdődik meg és így csak az elévülési időn belül érvényesíteti kártérítési igényt állapította meg. Ettől a civiljogi Reichsgerieht ítélettől eltekintve azonban a német Reichsgerichtnek két vonatkozó ítéletét találjuk, amelyek a folytatólagos tisztességtelen versenyből származó kártérítési követelés elévülésére vonatkoznak. Az egyik az R. G. II. 155 30. számú ítélet 1931 február 27-ről (lásd: Markenschutz und Wettbewerb 1931. évfolyam 5. szám, 276 sk. old.i. amely kimondja, hogy: még ha az adott esetben folytatólagos cselekményről is van szó, ..... so kann diese mit ihren schádlichen Folgen doch einerseits nicht als eine einzige Handlung gelten, vielmehr muss für die Geltendmachung der durch die einzelnen Tátigkeitsakte verursachten schádlichen Folgen Beginn. Unterbrechung und Vollendung der Verjáhrung nach den allgemeinen Grundsátzen gelten". (Vrgl. Standinger, 9. Aufl. Nr. 2. zu §. 852. BGB. II. 3. Sz. . Részletesen és teljes elvi éllel és indokolással mondja ki ugyanezt a R. G. II. 161 31 számú ítélet iMarkenschutz und Wettbewerb 1932. Nr. 3. 141 sk. old.), amely szerint a folytatólagos cselekményből származó kártérítési követeléseknél nem érvényesíthető a büntetőjognak a folytatólagos deliktumokból származó elve, ..Vielmehr erzeugt jede wiederholte Verletzungshandlung einen neuen Schadenersatz-Anspruch. der einer besonderen Verjáhrung unterliegt." Az ítélet indokolása szerint felperes előtt bizonyára a folytatólagos büntetőjogi cselekmény alapján kifejlődött joggyakorlat lebegett, s ezt akarta átvinni a polgári ügyekre. A Reichsgericbt szerint azonban azok az alapelvek, amedyek a büntetőjogi joggyakorlatban a folytatólagos deliktum tekintetében, különösen az ily cselekmények elévülése tekintetében kifejlődtek. — nem vihetők át a polgári jogba. Mert hiszen az ily cselekményeknél nincsen szó egy és ugyanazon cselekmény károsító hatásainak a folytatólagosságáról, hanem a károsító cselekményeknek az ebből származó károkkal öszszekötött ismétlődéseiről: s éppen ezért ezekben az esetekben az elévülési határidő minden egyes cselekményből származó kártérítési igényre külön-külön kezdődik és évül el. És minthogy a R. G. nem fogadja el folytatólagos cselekmények tanát a polgári jogban, ezeket a cselekményeket ..megismétlődő cselekményeknek" nevezi, amelyeknél minden egyes cselekmény újból sérti a jogosultat és így minden egyes tudomására jutott esetből származó kártérítés elévülése külön-külön kezdődik meg. Hivatkozik az ítélet korábbi R. G. ítéletekre, amelyekből azt a következtetést vonja le, hogy még teljesen folytatólagos cselekmények esetén is. amidőn pl. hírnévrontó és folytatólagosan megjelenő sajtóközlemények útján áll is elő a kár, még ez esetben sem tekinti ezen sajtóközleményeket egy cselekménynek, vielmehr müsse für die Geltendmachung der durch die einzelnen Tátigkeitsakte verursachten schádlichen Folgen Beginn. Unterbrechung und Vollendung der Verjáhrung nach den allgemeinen Grundsátzen gelten.'1 Hivatkozik az R. G. ítélet a szakirodalomnak csaknem egységes álláspontjára is. Ugyanígy: Reimer, id. m. EL kötet 791 old., ahol az abbahagyási igénnyel ellentétben utal arra, hogy folytatólagos, megismétlődő cselekménynél minden egyes megismétlődés, még ha azok valamennyien egy egységes elhatározásra is vezethetők vissza, ,. . . . als selbststándiger Verletzungsakt" tekintendő. Midőn tehát a Kúria fenti ítéletében a folytatólagos cselekményekből származó kártérítési igény tekintetében, ellentétben a folvtatólagos cselekményből származó abbahagyási igények elévülésétől, azt az álláspontot foglalta el. hogy minden egyes kár, amely a folytatólagos cselekményből származik: új kár. melynek elévülése külön-külön veendő figyelembe. — akkor ítélete teljesen megfelelt a szomszédos kultúrállamok jogszabályainak, törvénynek, irodalomnak és joggyakorlatnak egyaránt. Minden í°gász>kereskedő és canssaraiss, közgazdász olvassa a I KERESKEDELMI JOG-ot