Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 4. szám - Dr. Kuncz Ödön emlékbeszéde dr. Baumgarten Nándor felett - A kft. jogi természete

60 KERESKEDELMI JOG 4. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 78. és 79. számú polgári döntvénye 54. (78. sz.) Az elsőbíróságnak pénz fizetése, munka teljesítése vagy ingó dolog iránt indított perekben hozott ítélete ellen abban az esetben, ha az ítélettel elutasított követelésnek vagy követelésrésznek az értéke a fellebbezés kizárására irányadó értékhatárt meghaladja, a felperes, abban az esetben pedig, ha a megítélt követelésnek vagy követelésrésznek az értéke haladja meg a fellebbezés kizárására irányadó értékhatárt, az alperes fellebbezéssel élhet úgy is, hogy az ítéletet esak az említett értékhatárt meg nem haladó követelésrész tekintetében vagy egyedül a teljesítési határidő megállapításának a kérdésében támadja meg. Ugyanígy élhetnek felülvizsgálattal a felek a fellebbezési bíróság ítélete ellen abban az esetben, ha az ezzel az ítélettel elutasított, illetőleg megítélt követelésnek vagy követelésrésznek az értéke meghaladja a felülvizsgálat kizárására irányadó értékhatárt. A teljesítési határidő megállapításának a kérdésében a felperes — viszontkereset esetében az alperes — fellebbezéssel, illetőleg felülvizsgálati kérelemmel élhet akkor is, ha követelését a megtámadott ítélet teljes egészében megítélte ugyan vagy abból csak a fellebbezés, illetőleg a felülvizsgálat kizárására irányadó értékhatárt meg nem haladó követelésrészt utasított el, azonban a teljesítési határidőt az egész megítélt követelés vagy annak egyrésze tekintetében a kereseti (viszontkereseti) kérelemben megjelölt határidőnél, ilyen megjelölés hiányában pedig a Pp. 397. §-ának első mondatában, illetőleg megfelelő esetben a Pp. 581., 618 vagy 632. §-ában vagy más különös jogszabályban határozott időtartamban megjelölt teljesítési határidőnél hosszabb időtartamban állapította meg és annak a követelésnek vagy követelésrésznek az értéke, amelyre nézve a teljesítési határidő ekként állapíttatott meg, egymagában, vagy a teljesen elutasított követelésrésszel együtt meghaladja a fellebbezés, illetőleg a felülvizsgálat kizárására irányadó értékhatárt. Kelt, 1936 március 16-án. 55. (79. sz.) A fellebbezés nyilvános előadásán való megjelenésért az ellenfél terhére költséget meg lehet állapítani. Ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a fellebbezés nyilvános előadásán megjelent fél fel nem szólalt. Kelt, 1936 március 16-án. Nyugdíjleszállítás 56. A megállapodásban foglalt az a kikötés, hogy pénzromlás esetén a felperes a nyugdíjat a megállapodáskori pengő értékben — valorizálva tartozik fizetni, nem akadálya annak, hogy a vállalt szolgáltatás mérvének a nyugdíj összegének a leszállítását a felperes utóbb a vagyoni helyzetében önhibáján kívül beállott rosszabbodás okából és alapján ne kérhesse. (P. II. 2903/1935. sz. a. 1935 nov. 5-én.) Dollártartozás 57. Dollár kikötésénél feltehető, hogy a felek az érték állandóságot akarták biztosítani. (P. VI. 4285/1935. sz. a. 1936 február 12-én.) • A vitás kérdést az dönti el, hogy az adásvételi szerződés ama kikötésében, amely szerint az ingatlanért megállapított pengövételárat „a pengőnek az U. S. A. dollár mai értékéhez való viszonyában" határozták meg, a szerződő felek minő célt tartottak szem előtt, vagyis mi volt az akaratuk. A m. kir. Kúria hozzájárul a fellebbezési bíróságnak a most említett szerződési rendelkezés érlel mezesére vonatkozó döntéséhez, jelesül ahhoz a felfogáshoz, amely szerint a felek akarata az volt, hogy a hosszabb időre hitelezett vételárhátralék belső értékét az eladó részére arra az esetre is biztosítsák, ha a fizetőeszközül kikötött pengő értékében az esedékesség (fizetés) idejében netalán csökkenés következnék be. E mellett az értelmezés mellett szól az, hogy a szerződéskötés idejében — 1929. január 21-ikén, az U. S. A. dollárról nemcsak gazdasági körökben, hanem a legszélesebb rétegekben is az volt a felfogás, hogy a dollár értékálló pénz, tehát kirovó pénzképpen kikötve kiválóan alkalmas arra, hogy a pengőben lerovandó követelések értékálló voltát biztosítsa. Mindez köztudomású és semmi adat sincs arra, hogy a peres felek e részben nem a közfelfogáshoz igazodtak. Mindezekből az is kitűnik, hogy a vevők a szerződéskötéskor igen jól tudták, hogy mi célból történt és mit jelent a dollár-paritás kikötése, tehát a felek akaratával ellentétes lenne az, hogy a vevők most a dollár értékcsökkenésére való hivatkozással lényegesen kisebb értéket szolgáltassanak, mint amit akkoriban szem előtt tartottak. Mivel a vitás szerződési kikötés értelme az, ami fentebb ki van fejtve, ennélfogva nem döntő, ho?v időközben fizetett kisebb részleteket az eladó a dollárárfolyam figyelembe vételével számított át pengőre akkor, amikor az árfolyam szokásos hullámzása csak egészen lényegtelen kis eltérésekben jelentkezett, de lényegében a szerződés megkötése alkalmával jegyzett árfolyammal azonos volt. 58. Dollárvalorizáció. (P. V. 4584/1935. sz. a. 1936 január 15-én.) A fellebbezési bíróság által elfogadott tényállás és az annak alapjául szolgáló, a perben A) alatt másolatban csatolt kölcsönszerződés egész tartalma azt mutatja, hogy a felek a dollárértékre való átszámítással, a pengőkölcsön-kötelem értékállandóságát akarták biztosítani. Az értékállandóság kikötése pedig, — mint az a jelen esetben a kölcsönszerződésnek a dollár árfolyamának 20 százalékkal való emelkedésére vonatkozó kikötésből még külön is kitűnik , kétségtelenül a hitelező (felperes) érdekében történvén, nyilván megdől a fellebbezési bíróságnak S»z a megállapítása, hogy az alperesek az eredeti pengőtartozásukat a csökkent értékű pap'rdollárnak megfelelő, vagyis a kölcsönadottnál sokkal kisebb összegű szolgáltatásával már kiegyenlítették.