Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 4. szám - Gondolatok a termelés racionalizálásának legislativ feladatairól

54 KERESKEDELMI JOG 4. sz. abból a célból kell elvégeznie, hogy lehetővé tegye a dolognak a vevő részére átadását.6 Az Intézet a kárveszély viselésére vonatkozó megoldásával középhelyet foglal el azok között a jogrendszerek között, amelyek a „periculum est emptoris" elve alapján a szerződés kötésének időpontjától kezdve hárítják a vevőre a kárveszélyt (így pl. Anglia, Franciaország, Olaszország) és azok között a jogrendszerek között, amelyek a kárveszély viselését a tradícióhoz kapcsolják (pl. Németország) . A tervezet szerint tehát helykülönbségi vétel esetében már a feladással a vevőre hárul a kárveszély. A tervezet a nemzetközi vételekben gyakori f. o. b.7 és c. i. f.8 záradékok esetében a kárveszély viselését akként szabályozza, hogy ilyen záradékok melletti vételek esetében a kárveszély a dolognak a hajóra vitelétől kezdve terheli a vevőt. A római jogegységesítő intézetnek az egységes nemzetközi vételjog tárgyában kidolgozott tervezetét a Nemzetek Szövetségének főtitkára a mult évben az egyes kormányoknak szétküldötte azzal, hogy a tervezetre vonatkozó esetleges észrevételeiket vagy javaslataikat közöljék. Hogy milyen módosításokon fog a tervezet keresztülmenni, s hogy remélhető-e a közeljövőben az egységes nemzetközi vételjognak az államok széles körében elfogadása, ma még bizonytalan. Az azonban kétségtelen, hogy a tervnek sikere nagy mértékben előmozdítaná a nemzetközi forgalomban a jogbiztonságot és az egységes nemzetközi vételjogban érvényesülő elvek előreláthatólag hatással lennének a belföldi vételjogok fejlődésére is. 6 Par délivrance on entend I'accomplissement des actes qui incombent au vendeur pour rendre possible la remise de la chose á l'acheteur. 7 A kereskedelmi forgalomban használt f. o. b. ífree on board) kifejezés értelme a szokás szerint az. hogv az árukat az eladónak kell a saját költségére a hajóra vinni. A hajóra viteltől kezdve a vevő viseli a költségeket és a kárveszélyt. s A kereskedelmi forgalomban gyakori c. i. f. (at a price to cover cost, insurance. and freight) kikötés esetében az eladó fedezi a költségeket, a biztosítási és szállítási díjakat. DREHER BAKSÖR Gondolatok a termelés racionalizálásának legislativ feladatairól írta: dr. Patak falvy-Groák László, ügyvéd. 1. A XX. század első harmadának a gazdasági életét a kereslet és a kínálat kilengései jellemezték. Míg a háború alatti és a háborút követő évek termelési viszonyait a fokozott és teljesen ki nem elégített szükségletek torlódása határozta meg, addig néhány évvel a háború után a termelési konjunktúra megfordult és fokozott termelés mellett állandóan csökkenő fogyasztás a túltermelés kríziséhez vezetett. Ez a kapitalizmus válsága — mondották sokan és a megjegyzés, amellyel a gazdasági élet egyensúlytalanságát meghatározták, nem is nélkülözött minden alapot. Nem foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy oka-e a kapitalista termelési rendszer túlfejlődése a gazdasági válságnak, vagy a bekövetkezett politikai és gazdasági katasztrófák okozták-e a kapitalista termelés válságát. Ennek a vitának az eldöntése nem jogászi feladat. Adott helyzetben a legsürgősebb jogászi követelmény az, hogy a termelés magától értetődő egyensúlyára berendezkedett jogrendszerünket a gazdasági élet szükségletei iránt érzékeny;, aktív törvényalkotás útján alkalmassá tegyük a krónikus krízis megoldására vagy legalább is a lokalizálására. A termelés racionalizálása évek óta minden nagy vállalkozásnak a programmja. Ha azonban közelebbről szemügyre vesszük, hogy ez a jelszóvá vált programm mit jelent, azt fogjuk tapasztalni, hogy a racionalizálás lényege leépítés, amely lavinaszerűen újabb, most már nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kríziseknek is elveti a magját. Kétségtelen, hogy a gazdasági élet minden ága reorganizációra szorul. Túlméretezett • üzemeket le kell építeni. Ugyanakkor azonban, meg kell szervezni a leépítésnek azokat a módozatait is. amelyekben nemcsak az életképtelenség konzekvenciáit vonjuk le mint negatívumot, hanem megadjuk egyben pozitívumként azt a választ is, hogy miképpen kell a leépítést úgy foganatosítani, hogy a legkevesebb tárgyi kárral és személyi veszedelemmel járjon. Tehát a racionalizálás nem lehet egyszerű felszámolás, hanem túlméretezett és életképtelenné vált alakulatoknak olyan észszerű átépítése, hogy az átszervezés miatt lehetőleg semmi tárgyi érték és tisztességes személyi érdek kárba ne vesszen. Mindezekből okszerűen, következik, hogy gazdasági életünk mai válságában a termelés minden aktiv és passzív tényezőjére súlyos feladatok háramolnak. Elsősorban a gazda sági élet vezetőinek kell átszervezési terveiket ÍI gazdasági közérdeket szem előtt tartva