Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 4. szám - Gondolatok a termelés racionalizálásának legislativ feladatairól

4. sz. KERESKEDELMI JOG nemcsak pénzügyi, hanem szociális szempontokkal is áthatott módon felépíteni. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a jogalkotó tényezők sem elefántcsonttoronyból szemlélik az életet, hanem szoros és megértő kapcsolatban állanak vele. A magvar jogalkotással szemben (törvény, rendelet, bírói gyakorlati nem lehet azt a kifogást támasztani, mintha nem törekedett volna — néha több. néha kevesebb szerencsével — ennek a kapcsolatnak fenntartására. így a krízisekben bővelkedő gazdasági életünkkel kapcsolatos jogalkotásunk létrehozta az ú. n. gazdaságjogot, amelyben a tisztán magánjogi eredetű elemeket észrevehetően befolyásolták közjogi és közigazgatási jogi jellegű szabálvok. Ugyanekkor azonban a közjogi jelentőségű szabályok fogalmi köre kibővült szociálpolitikai elemekkel, amelyekben egy kollektív rjjemzetvédelem körvonalai bontakoztak ki. 2. A gazdasági életben kétféle racionalizáló folyamattal találkozunk. Külön utakon jár a vállalati belső racionalizálás, amely inkább gazdasági folyamat és csak közvetett formában vet fel legislativ szempontból megoldandó jogi problémákat. Ettől különbözik a termelés racionalizálása: egyes termelési ágak átszervezése, a termelés standardizálása és a szükségletekkel való harmóniába hozatalára irányuló törekvés. Ez a művelet többnyire vállalatközi együttműködést 'többek között kartel-, konszernképződéseketi is tesz szükségessé. Ebbe a keretbe tartozik a vállalatok egyesülése és ezzel eayütt. vagy ettől függetlenül egyes vállalatok jogi formájának átalakítása. A gazdasági életnek ezek a mozgalmai nem újszerűek. De egészen rendkívüli és újszerű az a miliő, amelyben ezek a mozgalmak fokozottabb jelentőséget nyernek. Ez az oka unnak, hogy a gazdasági élet szervezésének a kérdése úgyszólván minden modern állam törvényhozásának központi tengelyévé vált. rnert minden fejlődésnek és alkotó munkának elengedhetetlen előfeltétele a kiegvensűlyozott gazdasági élet anyagi és szellemi produktivitása. A termelés racionalizálásának nem állhatnak az útjába a fejlődés folytán élettelenné vált doktrínák, sem olyan jogszabályok, amelyek a régi. mondjuk normális idők normális viszonyaira voltak szabva. Ezt a gondolatot úgy is ki lehetne fejezni, hogy egy méreteiben és összefüggéseiben átalakuló gazdasági élet kiszolgálására nem mindig és nem mindenben alkalmasak a régi. tisztán individuális közgazdasági és jogi szemlélettel megalkotott szabályok. Nagyon élesen láthatjuk ezt a karteljog közérdekű szabályozásánál, amely a kartelkérdés felfogásának néhány évtized alatti metamorfózisszerű változásával jellemezhető. Ugyanezt lehet a konszernjog és a trusztszerü alakulatok értékelésére mondani. Érdekesek a vállalkozási formák átalakításának megkönnyítésére irányuló törekvések, amelyekből világosan láthatjuk azt az egészen tudatossá még ma sem tett célt, hogy a gazdasági életnek a kaotikus állapotából kettős szintre való átépítését elősegítsék. így ki akarják kapcsolni a kollektív jellegű gazdálkodás (az ú. n. tőketársaságok) kereteiből azokat a vállalkozásokat, amelyek lényegében individuális jelentőségűek és jellegűek. Viszont azoknak a nagyméretű vállalkozásoknak, amelyek az egyéni kezdeményezés és munkakör keretein túl fejlődtek, lehetővé kívánják tenni, hogy a méreteiknek jobban megfelelő tőketársasággá átalakulhassanak. Hiteljogunk társaságjogi részében ennek a törvényhozási úton elősegített törekvésnek több érdekes esete van. Ilyen például az aranymérlegrendeletben megállapított részvénytársasági alaptőkeminimum kikötése. Ilyen a korlátolt felelősségű társaságról szóló törvénynek az a rendelkezése, amely kis részvénytársaságok számára a korlátolt felelősségű társasággá felszámolás nélkül való átalakulást lehetővé teszi. Ugyancsak megadja. — hogy a törvény indoklásának szavaival éljünk: az ..álszövetkezetek lecsapolása céljából" ezt a lehetőséget, a korlátolt felelősségű -zövetkezetek számára is. A német társaságjog a tőketársaságok megszűrése érdekében még továbbmegy akkor, amidőn megengedi, hogy részvénytársaságok, betéti részvénytársaságok, sőt korlátolt felelősségű társaságok is felszámolás nélkül közkereseti társasággá, vagy betéti társasággá alakuljanak.1 Amint lát juk, téves volna a modern gazdasági életet akként szemlélni, mint amely tisztán a nagytőke kollektivizmusa felé törek>zik. bár a nagy kapitalizmus dinamikus ereje tagadhatatlanul a gazdasági élet minden ágára kiterjedő befolyásolási és felszívási törekvést jelent.2 Ezzel a magától értetődő expanzióval szemben nem annyira a nagytőke terjeszkedését megakadályozó gazdaságpoliti kát kell állítani, mint inkább olyan törekvé seket. hogy a tőkekoncentrációkban mentől nagyobb tömegek legyenek érdekelve, úgy bogy azokat az erőket, amelyeket ezek a gazdasági élet különböző rétegeiből felszívnak, termékenyen visszasugározzák azokra a tömegekre, amelyek a gazdasági körforgalom alanyainak tekintendők.3 1 Gesetz über die Umwandlung von Kapitalgesellsehaften. V. ö. Bergmonn. Hans: Umwandlung. Auflösun? und Lösohuns von Kapitalgesellschaften. Berlin. 1935. Kari Hevmanns Veri. - V. ö. Heller Farkas: Közgazdaságtan. Budapest, 1925. I. 275. 3 V 5. Thaller és Percerou: Tr. É. Droit Comm., Paris. 1931. I. 485. p.