Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)
1936 / 3. szám - A Führerprinzip és a részvénytársaságok anonimitása
3. sz. KERESKEDELMI JOG 47 lejárttá csak az alperesek felszólításával vált, ezidőtől kezdve számít az 1928. évi XII. tc. 3. §. szerinti egy évi perindítási határidő is. (P. IV. 5167/1935. sz. a. január 15-én.) Csőd 46. A tömeggondnokot e minőségben a csőd el vagy el nem rendelése kérdésében hozott bírói határozatok ellen a felfolyamodási jogorvoslat meg nem illeti. Hatósági biztos kiküldetésének az ideje alatt az egyesület vezetőségi tagjai és ügyvezető igazgatója az egyesület nevében és részéről eljárni, joghatályos cselekményeket foganatosítani nem jogosultak, nem jogosultak tehát az egyesület csődügyében hozott határozatokat sem jogorvoslattal megtámadni. (P. VII. 5610/1935. sz. a. 1936 január 16-án.) 47. A csődválasztmány üléséről a Cst. 110. §-a értelmében jegyzőkönyvet kell ugyan készíteni, azonban nincs oly jogszabály, mely kimondaná, hogy a csődválasztmánynak azok a határozatai, melyeket a törvény által hatáskörébe utalt kérdésekben hozott, csak akkor érvényesek, ha azok jegyzőkönyvbe foglaltattak és nem rendeli jogszabály azt sem, hogy a határozatok tartalma és azok keletkezésének körülményei csak a jegyzőkönyvvel bizonyíthatók. (P. VII. 4367/1935. sz. a. 1936 január 22-én.) Nem következik a Cst. 110. §-ában foglalt abból a jogszabályból, ho"^ érvényes határozat hozatalához a csődválasztmány tagjai többségének jelenléte szükséges, az sem, hogy a határozat csak akkor érvényes, ha a választmány tagjai azt együttes jelenlétükben tartott tanácskozás útján hozták, mert az idézett szabály, helyes értelmezés szerint nem azt jelenti, hogy a csődválasztmány csak a tagok együttes jelenlétében határozhat, ellenesetben pedig a hozott határozat érvényelen, hanem csak azt, hogy a tagok többségének a határozat hozatalában ténylegesen részt kell vennie. Ezekre való tekintettel a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a per megindításához szükséges felhatalmazást a csődválasztmány által jogszerűen megadottnak tekintette, — nem sért jagszabályt. Szabadalom 48. A fellebbezési költségben a szabadalmi törvény 57. §-a értelmében pernyertessége ellenére is a megállapítást kérő céget kell marasztalni. A 36.243/1928. I. M. számú rendelet 14. §-a ugyan a m. kir. Kúria előtti eljárásra a Pp. szabályainak az alkalmazását rendelte el, de nem változtatott a szabadalmi törvény 57. §-ának anyagi rendelkezésein, amelyek a megállapítási eljárás költségeinek a viselését minden esetben a kérelmezőre hárítják. (P. II. 3014/1935. sz. a. 1935 nov. 29-én.) Védjegy 49. Védjegy törlésére rendes bíróság hatáskörének megállapítása magánjogi alapon. (P. II. 1623/1935. sz. a. 1935 szept. 10-én.) A bírói hatáskör megállapítása szempontjából a keresetnek a tartalma az irányadó. A felperes azon az alapon kéri az alperesnek a keresetlevélben említett védjegy törlésének az illetékes kereskedelmi és iparkamaránál való kérelmezésére kötelezését, ennek nem teljesítése esetén felperesnek a védjegytörlés kérelmezésére feljogosítását, mert a felperes jogelőde azt a nyilatkozatot, amelynek alapján az általa használt árujegyet az alperes védjegyként lajstromoztatta, súlyos betegségéből kifolyóan a szabad akarat elhatározását kizáró beszámíthatatlan állapotban írta alá s az alperes által megtévesztetvén, menthető tévedésben volt. A per tárgya tehát a védjegy lajstromozásának alapul szolgált nyilatkozatnak a védjegyre vonatkozó magánjogi szerződésnek a magánjog által szabályozott megtámadási okok alapján való hatálytalanítása. A védjegy magánjogi ügyletnek is lehet a tárgya. A védjegy törlésére irányuló igény tehát a magánjogban gyökerező jogalapon is támasztható. Az ebben a perben eldöntendő jogkérdés már nem a védjegytörvények, hanem az általános magánjogi elvek alapján bírálandó és döntendő el. A magánjogi jogcímen alapuló igény elbírálása pedig a polgári bíróság hatáskörébe tartozik. S minthogy a védjegyre vonatkozó magánjogi szerződésnek magánjogi alapon való megtámadását a 19.751/1933. fez. K. M. rendelet 13„ 16. §-ai sem utalják a szabadalmi bíróság hatáskörébe, nem sért tehát jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az alaptalan pergátló kifogást elvető döntése. Tisztességtelen verseny 50. Uj- és régiruhakereskedők egymással nem versenytársak. (P. IV. 3887/1935. sz. a. 1936 január 17-én.) Az irányadó tényállás szerint a felperesek tömegesen szabott (konfekionált) férfiruhák eladásával foglalkoznak és az alperes is forgalomba hoz használt férfiruhákon kívül konfekcionált új férfiruhákat is. Tekintet nélkül tehát arra, vájjon megfelel-e a valóságnak az alperesnek az a tényelőadása, hogy az általa árusított új ruhák jobbára divatjamúlt, naptól szívott ruhák-e, vagy sem, kétségtelen, hogy a peres felek vállalata nemcsak hasonnemű, hanem az áruraktár bizonyos részét tekintve azonos is. Ennek ellenére helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy a felperesek az alperesek az nem versenytársai, mert az eset körülményeire tekintettel az üzleti versenyben érdekelteknek nem tekinthetők. A felperesekkel együtt keresettel fellépett, de utóbb a keresettől elállott kereskedőknek a fellebbezési bíróság előt telt nyilatkozatai nem alkalmasak ugyan annak a megállapítására, hogy a peresfelek vevőköre nem azonos, — ámde az üzleti versenyben való érdektelenséget a felperesek részéről kétségtelenné teszi az, hogy a székesfőváros forgalmas, előkelő üzleti negyedében, nagy és jó minőségű árukból álló raktárral fel-