Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 3. szám - A Führerprinzip és a részvénytársaságok anonimitása

46 KERESKEDELMI JOG 3. sz. (P. II. 3897/Í935. sz. a. 1936 január 15-én.) A tényállás szerint azonban az alperes sem az 1923. évi január hó 12-én tartott főorvosi felülvizsgálat eredményéről, sem arról, hogy a munkábaállásra való felhívással szemben tanúsított engedetlenség miatt a szolgálatból azonnali hatállyal elbocsátja, a felperest haladéktalanul nem értesítette és nem közölte vele az A/2 alatti főorvosi felülvizsgálati jelentésre dr. Ripka Ferenc vezérigazgató által 1923. évi január hó 12-én rávezetett azt a megjegyzést sem, hogy „kilépettnek tekintjük"; hanem saját előadása szerint is csak 1923. évi június 14-én, tehát 5 hónap múlva és ekként elkésetten közölte nem is a felperessel, hanem annak a feleségével, hogy az igazgatóság a felperest önként kilépettnek tekintette. Helyesen mondta ki tehát a fellebbezési bíróság ,hogy az önként ki nem lépett és szabályszerűen azonnali hatállyal el nem bocsátott felperesnek nyugdíjigénye a nyugdíjszabályzat 2. §. c. pontja alapján fennáll. Ugyanis az a szabály, hogy a munkavállaló ne mhagyhatja túlhosszú ideig bizonytalanságban a munkaadót arra nézve, hogy a szolgálati viszony felbontásából eredően támaszt-e vele szemben igényeket, nem alkalmazható arra az esetre, amidőn már kiérdemelt járandóságokról van szó. A felperest pedig 20 évet meghaladó szolgálatára való tekintettel az elbocsátás folytán nyugdíjigény megillette. De különben is a felperes már az 1922. évi november hó 16-án igényelte a nyugdíját és ezt a kérelmét 1923. évi június hó 11-én megújította és ekként alperes nem is lehetett bizonytalanságban az iránt, hogy a felperes tőle nyugdijat követel. De nem alapos a felperes felülvizsgálati panasza sem, mert a felperes a kereset indításával 12 évig indokolatlanul késedelmeskedett. A tartás jellegével bíró nyugbér pedig az alkalmazott ellátására lévén szükséges, tőkegyűjtésre fel nem használható. A nyugdíjigénynek a keresetindítást megelőző 12 évre visszamenően való megállapítása tehát anyagi jogsztbálysértés nélkül mellőztetett. Közkereseti társaság 41. A K. T. 100. §-a alá eső okokra alapított és el nem fogadott felmondás érvényességét kizárólag bíróság előtt csak keresettel vagy viszonkeresettel lehet érvényesíteni, kifogással ellenben nem. (P. 3601/1935. sz. a. 1936 január 23-án.) Vétel 42. Vételi szerződés esetén a vétel tárgyának meghatározása a vételügylet létrejöttének előfeltétele (K. T. 336. §.) Ennélfogva, ha az okiratban a vétel tárgyát meghatározták, az ezzel ellenkező korábbi s ugyancsak a vétel tárgyára vonatkozó szóbeli megállapodás az okirat értelmezéseként nem jöhet figyelembe. (P. VII. 2015/1935. sz. a. 1936 január 14-én.) 43. Fázisadó áthárítása sem pénzügyi jogi, sem közrendi tilalomba nem ütközik. (P. VII. 3892/1935. sz. a. január 15-én.) A 70.900/1926. P. M. sz. rendelet 6. §-ának az a szabálya, hogy a forgalmi adóváltság áthárítására és felszámítására csak az az adózó jogosult, aki a váltságköteles áruszállítás után a fennálló szabályok értelmében a forgalmi adóváltságot leróni köteles, továbbá a 63.000/1932. sz. rendeletnek az a szabálya, hogy a fázisadót — mely az ebben az esetben szóban forgó zsákáruk után 4.5% volt —, a belföldi előállító köteles a m. kir. kincstárnak megfizetni s az árunak további tulajdonátruházásai ily adó alá már nem esnek, egyedül azt jelenti, hogy a fázisadó egyszer s mindenkorra szól, az árunak az előállítótól a fogyasztóig megtett útjában, a tulajdonváltozás további eseteinél újból nem követelhető s ekként az eladó által újból át sem hárítható. Nem jelentik azonban az idézett szabályok azt, hogy az egy ízben kirótt és megfizetett fázisadót, amelyet az előállító fél az ő vevőjére áthárított, ez a vevő az áru továbbadásakor valamely formában a vételárhoz számítva a maga vevőjére át nem háríthatja s illetve, hogy az ily áthárítás tilos. Ennek a tilalomnak, minthogy a gazdasági élet törvényei szerint a termelést terhelő költségek s ezek között az adók a gazdasági forgalomban a vevőkre a termelés gazdaságos volta érdekében szükségkép átháríttatnak és minthogy az esetleges tilalom áthágása alig volna ellenőrizhető, — értelme sem volna. Ezek szerint sem az alperes által felhívott közjogi szabályok, sem a közrend szabályai nem álltak útjában annak, hogy a felperes, aki a maga részéről a saját eladójának a fázisadót megtérítette, ennek összegét a vételárhoz hozzászámítsa, és az alperessel abban állapodjék meg, hogy vételárként az így előálló együttes összeget fizesse. Tulajdonjogfeniitartás 44. A 14.000/1933. M. E. sz. rendelet 9. §-ának első bekezdésében és a 14. §. 9. pontjában foglalt rendelkezések abban az esetben, ha a vételár felének kifizetése megtörtént, kizárják annak a lehetőségét, hogy a védettségben részesített s az ezzel járó kötelezettségeket teljesítő gazdaadós a tulajdonjog fenntartásának kikötése mellett megvett és a védett birtokká nyilvánított ingatlana terményeinek előállítására vagy beszedésére szolgáló gép vagy egyéb tárgy visszadására köteleztessék. (P. VII. 1964/1935. sz. a. 1936 január 21-én.) Nem kötelezhető a gazdaadós a visszaadásra, a 7100/1934. M. E. sz, rendelet 6. §-a értelmében abban az esetben sem, ha a védett birtokká nyilvánított ingatlana felszereléséhez tartozó gépet vagy egyéb tárgyat más ingatlanon bérmunka végzésére is használja: viszont azt, hogy az alperes védetté nyilvánított ingatlana oly kis terjedelmű, hogy a felperestől vett kereseti traktor és cséplőgép nem tekinthető ezen ingatlan felszereléséhez tartozónak, a felperes a tárgyalási jegyzőkönyvek és mellékleteik tartalma szerint sem az elsőbírósági, sem a fellebbezési eljárásban védekezésként fel nem hozta. Valorizáció 45. Az utóbb szükségbejutott ajándékozónak a megajándékozott elleni visszakövetelési igénye csak az anyagi szükségbejutásával keletkezett és