Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 3. szám - A Führerprinzip és a részvénytársaságok anonimitása

3 sz. KERESKEDELMI JOG 45 fürdő szappant, amelyekre a gyártási és forga­lomba hozási tilalom nem vonatkozik. Amennyi­ben pedig az alperes a szerződés ideje alatt Szent István vagy más védjegyű pipere szappanok gyár­tásával, illetve eladásával mégis foglalkozni akarna, tartozik a szappanokat kész állapotban a felperestől megvenni. Az ár kiszámításánál irány­adó „a mindenkori nyersanyag ár, a mindenkori tényleges ,de circa 30 százalék előállítási költség és maximum 5 százalék nyereség ". Ha az alperes szerződéses kötelezettségét megszegné, köteles a felperesnek 50.000 P kötbért fizetni. Ezekkel a kötelezettségekkel szemben viszont a felperes tar­tozott az alperes által a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál vezetett védjegylajstromban be­jegyzett Szent István-védjegyek törlése iránt a m. kir. kereskedelmi minisztériumnál folyamatba tett perét visszavonni, tartozott nyilatkozatot adni, hogy a saját korábbi Szent István-ábrás védjegyé­nek a védjegy lajstromból való törléséhez hozzá­járul s kötelezettséget vállalt, hogy Szent István szó vagy ábrás védjegyű szappant ezután bejegy­zés alapján vagy anélkül forgalomba nem hoz. sem arra másnak engedélyt nem ad. A megállapodás ismertetett tartalmából, a Kúria megítélése szerint nem íünik ki az, hogy a felek kartel szerződést akartak volna létesíteni. A v'szonosan vállalt kötelezettségek egymással szembe való állítása és vizsgálata után kétségte­len, hogy annak ellenében, hogy a felperes a véd­jegy törlésére irányuló keresetét visszavonta, a saját korábbi Szent István védjegye törléséhez hozzájárult s a Szent István védjegy használatá­ról lemondott, az alperes a pipere szappanok gyártásáról és forgalomba hozataláról mondott le. illetőleg arra vállalt kötelezettséget, hogy ha pi­pere szappanok forgalomba hozatalával mégis akar foglalkozni, a szappanokat kész állapotban a felperestől vásárolja. Ezek a viszonos kötelezettségek a termelés, a forgalom, vagy az eladói áralakulás tekintetében vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó vagy a versenyt más módon szabályozó módozato­kat nem állítanak fel, hanem egyszerű verseny­Halmi kikötések azzal a célzattal, hogy a felperes részére a korábbi védjegyéről történt lemondása ellenében bizonyos meghatározott időre anyagi előnyöket biztosítsanak. Miután tehát a megállapodásnak sem a célja, sem pedig az eredménye nem a termelés, a for­galom, vagy az áralakulás, illetve nem a gazda­sági versenyt bármi módon szabályozó rendelke­zés létesítése volt s a felek nem is erre vállaltak kötelezettséget, az ismertetett megállapodás az 1931. XX. t.-c. 1. §-ában szabályozott kartel szer­ződés fogalmi körébe nem vonható. E felfogás helyességét igazolja az 5381/931. M. E. r. 2. §-a is. E szerint a szakasz szerint ugyanis a törvény hatálya alá azok a megállapodások tartoznak, amelyek a termelésnek, illetve az üzem nagyságának meghatározása, a termeléssel beszer­zésnek vagy értékesítésnek terülel szerint vagy más kulcs szerint meghatározott elosztása, to­vábbá az eladás, a vásárlás, a beszerzés, a szállí­tás, a vételár megállapítása, követelése, hiteelzése. fizetése vagy behajtása, általában üzleti feltételek megállapítása vagy alkalmazása tekintetében lé­tesít árura vonatkozó kötelezettséget. Ámde a felek között létesített megállapodásban ezeknek az előfeltételeknek egyike sem található meg. A fellebbezési bíróság tehát jogszabály sértés­sel minősítette a felek megállapodását kartel szer­ződésnek s ennélfogva jogszabálysértő az a dön­tése is, hogy a megállapodásnak a m. kir. keres­kedelemügyi miniszterhez való bemutatása elmu­lasztván, az az 1931. XX. t.-c. 2. §-a értelmében érvényét veszítette s emiatt abból a felperes jogo­kat sem származtathat. A fellebbezési bíróság által, ítéletében felhozott okokból eszerint a felperes a keresetével el nem utasítható. Baleseti kár 37. A baleseti kártérítés mértékének megálla­pításánál a baleset idejében élvezett jövedelem az irányadó. Ettől a szabálytól a m. kir. Kúria jog­egységi tanácsának 65. számú polgári döntvénye csak annyiban enged eltérést, hogy abban az eset­ben, ha a balesetet szenvedőnek a szolgálati vi­szonyból származó jövedelme jogszabály, vagy a szolgálati szerződés rendelkezései értelmében a baleset időpontját követő időben a szolgálat kifo­gástalan teljesítése esetén minden más feltételtől függetlenül (automatikusan) emelkedett volna, részére ettől az időtől fogva az emelkedett jöve­delem mennyiségének megfelelő járadék ítélhető meg. IP. I. 5030 1935. sz. a. 1936 február 5-én.) Szolgálati jogviszony 38. Rendkívüli körülmények között a munkaadó az alkalmazott munkakörén az üzleti körülmé­nyekkel indokolt változtatásokat tehet és az alkal­mazottnak szerződéses hatáskörét időlegesen meg is szoríthatja: etekintetben csak azt tartozik szem előtt tartani, hogy az alkalmazott munkabeosz­tása képességeinek megfeleljen és önérzetét ne sértse. (P. H. T. 775.) Ha azonban a munkaadó üzlete pang, és tiszt­viselőjét a rendszerinti munkakörébe tartozó dol­gokkal foglalkoztatni nem tudván — ahelyett, hogy neki felmondana — a raktárkönyvek össze­állításával és revideálásával, valamint a telepek raktárkönyveinek revideálásával bízta meg, ennek az irodai munkának rábízásával az alkalmazott önérzetét nem sértheti. ÍP. II. 4105'1935. sz. a. 1936 január li-én.) 39. A szolgálati jogviszony felbontása alkal­mából a felek az alkalmazottat illető felmondásra és ezzel kapcsolatos járandóságra nézve az 1910 1920. M. E. számú rendelet 23. íjában fog­lalt korlátozásokra tekintet nélkül szabadon egyezkedhetnek. (40. J. D.) (P. II. 3793/1935. sz. a. 1936 január 14-én.) 40. Az a szabály, hogy a munkavállaló nem hagyhatja túlhosszú ideig bizonytalanságban a munkaadót arra nézve, hogy a szolgálali viszony­felbontásából eredően támaszt-e vele szemben isényeket, nem alkalmazható arra az esetre, ami­dőn már kiérdemelt járandóságokról van szó.

Next

/
Thumbnails
Contents