Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 3. szám - Az értékállandóság relativitása

36 KERESKEDELMI JOG 3. sz. bizottsági tagjai és alkalmazottai csak az öszszes vezetők együttes határozatával és az igazgatóságnak vagy a felügyelőbizottságnak hozzájárulásával kaphatnak hitelt. Ugyanez áll a bank érdekkörébe tartozó, vagy a bankot majorizáló vállalatok vezetőire, igazgatósági, felügyelőbizottsági tagjaira és alkalmazottaira is. Ugyanez áll végül az említett személyek házastársaira és kiskorú gyermekeire. Az alhalmazottak részére nyújtott és egyhavi fizetést meg nem haladó hitel vagy előleg nem esik e rendelkezés alá. Ha az említett személyek részére nyújtott hitelek az évi illetmény összegét meghaladják, úgy ezt azonnal be kell jelenteni a Reichskommissar-nak. Ezenfelül a vezetők nyereségrészesedése nem fizethető ki teljesen, hanem annak egy az Aufsichtsamt által megállapítandó, de 50%-nál nem magasabb hányadát az illető vezetőkkel szemben a bankot esetleg megillető kártérítési igények fedezetéül vissza kell tartani. IV. Takarékbetétek és letétek. A svájci törvény szerint takarékbetéteket csak nyilvános számadásra kötelezett bankok vehetnek át és a takarékbetétek csőd esetén 5000 frank erejéig előnyös tételként soroztatnak. Ezenkívül az egyes kantonok jogosultak a területükön befizetett takarékbetétek után minden egyes betétes részére 5000 frankig terjedő törvényes zálogjogot biztosítani, a bank értékpapírjaira és követeléseire. Ha a bank a neki adott kézizálogot elzálogosítja, vagy reportba adja, úgy ehhez a zálogbaadó írásbeli beleegyezése szükséges, de ebben az esetben sem adható tovább a zálog magasabb összeg biztosítására, mint amennyi a bank követelése a zálogbaadóval szemben. A német törvény a takarékbetétek tekintetében abból indul ki, hogy e betétek nem a fizeétsi forgalom céljaira, hanem tőkeelhelyezésre szolgálnak. Ezért csekkeket takarékbetétek terhére nem szabad beváltani és betét nélkül takarébetéti könyvet nem szabad kiállítani. A hitelintézetek szervezete által megállapított és a Reichskommissar által jóváhagyott kamattételektől nem szabad eltérni. Felmondás nélkül legfeljebb havi 300 márkát szabad betéti könyvre kifizetni. Ennél magasabb összeg felvétele csak előzetes felmondás mellett történhetik. A törvény nem szabályozza a betétesek jogait csőd esetére, a betétesek érdekében azonban kimondja, hogy a takarékbetétek a többi vagyontételektől elkülönítve fektetendők be az Áufsichtsamt által eziránt adandó rendelkezések szem előtt tartásával, s ezenkívül a takarékbetéti üzlet a könyvekben, vagyonkimutatásokban és mérlegekben elkülönítve tartandó nyilván. A harmadik személy részére értékpapírok vételével és eladásával, valamint letéti ügyletekkel foglalkozó bankok a Reichskommissar által megállapított módon és terjedelemben végrehajtandó depot-vizsgálatnak vannak alávetve. (Bef. köv.) Az értékállandóság relativitása írta: dr. Nyeviczkey Zoltán, m. kir. kormányfőtanácsos, ügyvéd. Éppen a Kereskedelmi Jog hasábjain látott napvilágot az a legelső szakcikk,1 amely jogi és gazdasági szempontból egyaránt aggályosnak jelezte a magyar jogfejlődésnek egyes felsőbírósági határozatokban kifejezésre jutó azt az irányzatát, amely az értékállandóság biztosítására irányuló szerződési akarat vizsgálatánál egyrészről túlságosan is eltávolodik a szerződésnek irott betűjétől, másrészről magát az „értékállandóság" fogalmát is túlságosan elvontan és általánosan, úgyszólván a légüres térben, szemléli. A cikk írója, dr. König Endre, igen helyesen mutatott rá többek között arra is, hogy ez a téves irányzat végeredményképen a hitelezői érdekek túlzott védelmére vezet, ami épen a mai viszonyok között gazdaságilag sem indokolt, sőt bizonyos vonatkozásokban egyenesen káros és veszélyes lehet. Azonban egyre számosabb felsőbírósági döntés vált ismeretessé, amelyekben többékevésbbé mind az a gondolatmenet jutott kifejezésre, hogy amidőn a felek a folyamatban levő országos pénznem (pengő) helyett külföldi pénzben szerződnek, már ebből a tényből az „értékállandóságra való törekvés" célzatát lehet felismerni, amely célzat azután — néha a szerződés irott rendelkezéseivel szemben is — egyenesen mint szerződési (benső) akarat érvényesül, éspedig olyan általános értelemben, amely szerint a felek „a hitelezőt mindennemű (?) értékveszteségektől meg akarták óvni" stb. Ennélfogva amidőn a belföldi felek pengő helyett dollárban vagy angol fontban, illetőleg egy esetben búza-valutában, szerződtek és azután a pengő szilárd maradt, de a búzaárak estek, illetőleg a font és a dollár árfolyama hanyatlott, a bíróság az adóst „változatlan pengőösszegben" marasztalja, sőt egy esetben „svájci frankban" keresi az „abszolúte" szilárd értékmérőt, mert hiszen a szerződő felek intenciója — a fenti gondolatmenet szerint — az volt, hogy a hitelezőt mindennemű (?) értékveszteségektől megóvják. 1 Dr. König Endre: „A font és a dollár értékcsökkenésével kapcsolatos kérdések szabályozásához" Keresk. Jog 1934 szept. 1-i (XXXI. évf 8.) sz., 12H_J 125. old.