Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 2. szám - Az újjáalakításra váró mintaoltalom

2. sz. KERESKEDELMI JOG 27 mertek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy gazdasági válságok idején, valamint a múltnak a válság megszűnése után bekövetkező likvidálásánál sok esetben félre kellett tenni a klasszikus jogelveket, hangsúlyozom, nem azért, hogy végkép helyettesítsük azokat a változott viszonyokhoz idomuló válságjogi szabályokkal — amelyek dr. György Ernő szellemes szójátéka szerint sokszor a jog válságát juttatják eszünkbe —. hanem azért, hogy a normális állapotok helyreállítására irányuló törekvések megvalósulását az életviszonyokat minden időben rendezni hivatott jogalkotás eszközeivel is elősegítsük. A pénzügyi kormány — amidőn nyugtalan vizeken, borús látóhatár mellett kénytelen az ország hajójának útját gazdasági téren irányítani — kettős erővel szegzi szemét a távolban feltűnő szárazföldre. Ha majd ismét szilárd föld lesz a lábunk alatt, féretehetjük azokat az eszközöket, amelyekkel hajónkat a biztos rév eléréséhez segítettük. SZEMLE Az újjáalakításra váró mintaoltalom. A Szabadalmi Közlöny ezév január 15-i számában ifj. dr. Ladoméri Szmertnik István szabadalmi bíró cikket írt. amely megjelenése helyénél >a Szabadalmi Bíróság hivatalos lapjai, továbbá a cikkíró személyénél fogva is kell hogy a mintajoggal foglalkozó jogászközönség figyelmét felkeltse, annál is inkább, mivel a cikk tartalma bizonyára közeláll a Szabadalmi Bíróság hivatalos álláspontjához. Előrebocsátom, hogy a cikkíró fejtegetéseivel túlnyomórészt egyetértek. Mert hogy a mintaoltalom újjáalakítására szükség van. azt magam évek óta vallom és annak bizonyítékai éppen az én ! elhívásom folytán a mintajoggal foglalkozó illusztris cikkíróknak a Kereskedelmi Jogban megjelent fejtegetései is. Egyetértek abban is. hogy az ipari vagy ízlésminta és a használati minta fogalmilag, de céljaik szempontjából is egymástól annyira különböznek, hogy azokat egy kalap alá vonni és együttesen szabályozni nem lehet. Cikkírónak erre vonatkozó fejtegetései a kérdésnek ezt az oldalát a legmeggyőzőbben megvilágítják. A gyakorlat szempontjából helyesnek vélem még azt a kettéválasztást is. hogy a használati mintának megadása a Szabadalmi Bírósághoz, az ízlésmintának lajstromozása pedig továbbra is a Kereskedelmi és Iparkamaráknak hatáskörébe tariozzék. Cikkíró fejtegetéseinek két portija azonban megjegyzésre szorul. Az egyik: a zártan védett izlésminta védelmi köre. Cikkíró szerint az ízlésmintáknak nyilvánosságrajutását nem kívánja meg a közérdek, úgy mint a használati mintákét. Viszont azonban azt is mondja cikkíró, hogy: ..Zártan védett ízlésminta használata miatt természetesen nem lehet senkit sem kártérítésért vagy büntetőjogilag felelősségre vonni, sőt még valamely minta alkalmazásának abbanhagyására sem felszólítani, mert az ilyen nem forgalmazott mintáról senki sem tudhatja, hogy más részére oltalom alatt áll." Cikkíró szerint: .,Zárt letétel célja nem más, mint az elsőbbség biztosítása az alatt az idő alatt, míg a mintának megfelelő cikk. például idénycikk, kellő mennyiségben elkészül és piacra dobható". — Ámde önmagában véve ez az elsöbbségbiztosítás megfelelő szankció nélkül nem ér semmit: úgy hogy ha nem adjuk meg a mintaoltalom tulajdonosának legalább is az abbanhaggási jogot 'mert büntetőjogi vagy kártérítési felelősséget magam sem állapítanék meg zárt letétel esetén'i, akkor tulajdonképpen semmi jogot nem adtunk neki, csupán az inane nomen prioritatis-t, amely azonban szankció nélkül a semmivel egyértelmű A második megjegyzésem az oltalom érvényesítésére, s illetve a mintaoltalmi perekre vonatkozik. Cikkíró az összes vitás kérdéseket a Szabadalmi Bíróságnál akarja koncentrálni. — Igaz ugyan, hogy a revideált hágai egyezmény í 1929. évi XVTII. t.-c. 12. cikk) az összes iparjogvédelmi kérdésekben a Szabadalmi Bíróságot kívánja központi belajstromozó hivatalként inaugurálni. Ámde ugyanazok az érvek, amelyeket cikkíró felhozott a csak kevesebb költséget kibíró ipari ízlés minták decentralizálása és azoknak a kamaráknál való meghagyása mellett, ugyanazok az érvek szólnak amellett is. hogy az ezen kisebb jelentőségű ipari minták oltalmából származó perek is decentralizáltan bíráltassanak el: éspedig amenynyiben a törvényszéki értékhatárt meg nem haladják, a járásbíróságok előtt olyképpen, hogy a másodfokú ítélet ellen legfelsőbb fokon a Kúriát nyernők meg ítélkező hatóságnak, úgy miként a Szabadalmi Bíróság előtt folyt perekben. — Minthogy pedig az ily mintaoltalmi perek nem kívánnak meg különösebb technikai szakértelmet, vagy ]egalább is semmivel sem nagyobb mértékben, mint a védjegy- vagy versenyperek. — legalább is a: ipari ízlésmintaoltalomból folyó perekben — az ügyvédi képviseletnek kötelező voltát tartom szükségesnek. Dr. Szenté Lajos. A magyar kir. Kúria tanácsainak beosztása az 1936. évre. Polgári szakosztály. L Elnök: Osvald István dr.. a m. kir. Kúria elnöke és Jakab Mihály, tanácselnök. Bírák: L'llrieh Ede: dr. Ludvi^ Rezső: dr. Alkér Kálmán: dr. Brandt József: dr. Vincenti Gusztáv: dr. Böszörményi Nagy István: Makláry Dániel. II. Elnök: dr. Totth István, tanácselnök. Bírák: dr. Gallia Béla: dr. Margitay Valér: dr. Sövényházy-Neuhold Ferenc: dr. Dézsi Ferenc: dr. Muzsnay József. III. Elnök: dr. Thébusz Aladár, tanácsvezetés jogával felruházott kir. kúriai bíró. Bírák: dr. Tóth György: dr. Raisz Béla: dr. Medgyesi Ferenc: Klie Antal: dr. Benda Béla: dr. Kientzl Tivadar: dr. Karay Pál. IV. Elnök: dr. Ternovszky Béla. tanácselnök. Bírák: dr. Szobonya Béla: Nagy Zoltán: dr. Morvay Aurél: dr. Tolnay Iván: dr. Zimányi József: dr. Révész Gusztáv. V. Elnök: Hutás József, tanácselnök. Bírák: dr. Vida Zoltán: dr. Gébért József: dr. Kozma Aladár: dr. Soos Zoltán: dr. Bándy Ferenc: Seidel János. VL Elnök: Térfi Dezső, tanácselnök. Bírák: dr. Koós Emil: dr. Almási Antal: dr. Kerekes István: dr. Antalfy Mihály: dr. Kerényi Alajos: dr. Barabási István. VII. Elnök: dr. Zsitvay Géza. tanácselnök. Bírák: dr. Körtvélyessy György: dr. Ipovitz Károly: dr. Dávid