Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 2. szám - A m. kir. Kúria jogegységi tanácsanak 75. számú polgári döntvénye

KERESKEDELMI JOG 21 tésénél a bíróságnak — miután a 844. sz. elvi határozat rájuk nézve nem kötelező — a jelen Döntvényben kifejezett alapgondolatból kell kiindulniok. 2. E Döntvény helyes elbírálhatása és megérihetése végett előtérbe nyomul egy fontos vitás előzetes kérdésnek mikénti eldöntése. Ugyanis: az a kérdés, vájjon milyen jogviszony áll elő akkor, midőn az igazgatóság szolgálati szerződést köt egyik tagjával? Ez a kérdés kétféleképpen dönthető el. Ez egvik felfogás szerint ily szerződés megkötése által rendes szolgálati jogviszony keletkezik. Ez a felfogás abból indul ki. hogy a Keresk. törv. 193. §-a értelmében ..a társasági ügyek vitelével, valamint a társaságnak az ügwitelre vonatkozó képviseletével más meghatalmazottak vagy a társaság hivatalnokai is megbízhatók. Ezekre általában a jelen törv.-nek a kereskedelmi meghatalmazottakra vonatkozó intézkedései nyernek alkalmazást." Minthogy pedig sem a keresk. törv., sem más jogszabály nem tiltja azt. hogy ily szolgálati szerződést az igazgatóság köthessen valamelv tagjával, nyilvánvaló, hogy a kereskedelmi alkalmazottakra vonatkozó szabályok ilyen esetben is alkalmazást nyernek, ennek pedig természetes folyománya az. hogy a díjazás megállapítása is az igazgatóság hatáskörébe tartozik, miután a szolgálati szerződésnek velejárója a díjazás megállapítása. A másik felfogás az. hogy a fentidézett 193. szövegéből is már látható, hogy ez nem alkazható arra az esetre, midőn az igazgatósággal szerződő fél igazgatósági tag. mert e § világosan ..más", t. i. az igazgatóságon kívül álló meghatalmazottról szól. Ezért az igazgatósági taggal kötött szerződés mitsem változtat — semmiféle vonatkozásban — az igazgatósági tag ebbeli minőségén, nem lesz ebből kereskedelmi alkalmazott és ennélfogva az ezekre vonatkozó jogszabályok alkalmazása és a díjazásnak az igazgatóság által való megállapítása sem foghat helyet. Ennek a kérdésnek miként való eldöntése vitás volt nálunk is és külföldön is. Újabb időkben, úgylátszik, a második felfogás lett az uralkodó felfogás, amint ennek Staub is ta ném. keresk. törv*. 231. §-a magyarázatánál' kifejezést ad. midőn kijelenti, hogy az igazgatóság által egyik tagjával kötött ily szerződés által korántsem keletkezik a főnök és keresk. alkalmazott közötti jogviszony. Ehez a felfogáshoz csatlakozott a Döntvény is. midőn indokolásában világosan kijelenti, hogy ilyen szerződés megkötése vagy külön megbízás adása esetében nem történt egyéb, mint az. hogy az igazgatóság keretén belül az illető tagjának munkakörét külön megjelölte és ezért ily tasnak az ügyvitel és képviselet szokásszerű körében végzett teendője akk»«r is igazgatói feladat, ha azt az igazgatóság által kijelölt munkakörben végzi. E vitás kérdésnek csakis ily értelemben való előzetes eldöntése után lehetett a Döntvényt meghozni. Erre a jogi álláspontra való helyezkedés különben csakis következetes kifejezője a fent már említett publicitási alapgondolatnak és intenciónak. 3. Több oldalról hallható az az aszály, hogy a Döntvénynek a gyakorlati életben való alkalmazása igen nagy nehézségekkel fog járni. A magam részéről ezt az aggályt nem osztom. Még ha ezt a Döntvényt új jogszabálynak is lehetne tekinteni. — ami nézetem szerint nem áll — nem értem, hogy miért járna e Döntvény alkalmazása nagyobb nehézséggel, mint valamely más jogszabály alkalmazása, amely eddig a gyakorlatban alkalmazva méií nem volt? Bizonyos nehézségek ilyenkor mindig kikerülhetetlenek. és azt kérdezem hogy kinek okozna nehézségeket? A bíróságainknak? Hisz éppen az újabb idők számtalan igen nehéz, majdnem megoldhatatlannak látszó új kérdést dobtak felszínre, amelyeket bíróságaink és különösen a Kúria teljes megelégedésre döntöttek el. Az említett aggály a jelen esetben annál is inkább alaptalannak mutatkozik, mivel a Döntvény indokolása (5-ík ponti a helyes alkalmaztatás céljából irányító szempontokat emel ki. Igen helyesen mondja az indokolás, hogy igen fontos a határvonal megvonása, amely az igazgatósági tagoknak az ügyvitel és képviselet körébe eső azokat a teendőit, amelyekért járó díjazásának megállapítása a közgyűlés hatáskörébe esik. elválasztja azoktól a teendőktől, amelyekre vonatkozó díjazás az igazgatóság által állapítandó meg. Éppen az említett vonal megvonására nézve az indokolás ily világos irányelvet állít fel. hogy azokat csak jól kell elolvasni és minden bíró tisztában lehet a Döntvény mikénti alkalmazása tekintetében, ahol különösen szerencsésnek tartom az indokoknak azt a kijelentését, hogy az igazgatóság oly teendők díjazásának megállapítására tekinthető feljogosítottnak, mely teendők elvégzésének megtagadása vagy elmulasztása az igazgatósági tagsági jogviszonyból eredő kötelességet nem sértené. Ezeket és a Döntvénynek fent már említett alapintencióját szem előtt tartva, egészen nyugodtan bízható a Döntvény alkalmazása bíróságainkra. 4. Ügy látszik, hogy más iránvban merülhet fel nehézség. A jogegységi tanács és nálunk mindenki tudja ugyanis, hogy a részvényjogunk mai hiányai mellett és ebből folyólag a közgyűlések által követett mai rendszer mellett, a publicitás kérdésében valami nagy eredmény