Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 1. szám - A nemzetközi kölcsönök aranydollárzáradéka

LO KERESKEDELMI JOG 1. SZ. szóló kifizetésnek ugyanott a bemutatás napján jegyzett árfolyamához igazodik; ez a kifizetés pedig nem érhet többet Amsterdamban, mint New Yorkban. Más a ,,payable" kitétel, amely rendszerint meghatározott (fix) valuta átszámító kulcsosai kapcsolatos. Szerző e disztinkciót mesterkéltnek tartja, mert a két kifejezés ugyanazon aktus két oldala; a hitelező beszed, az adós fizet. E kitételeket vegyesen és ,,arbitraire" módon használják, gyakran másként a kötvényben, másként a prospektusban, mire példákat hoz fel. Szerző szerint a fix paritás használata nem döntő, mert a Supreme Court az aranydollárzáradékot értékzáradéknak minősíti, tehát ily alapú átszámításnak van helye, ha a felek a paritást a kötvényben nem is tüntették fel. A holland adósnak Amsterdamban is kikötött fizetése szerző szerint önálló kötelem: arra az adós telepe helyének joga irányadó, nem pedig az amerikai jog. V. A Joint Resolution nem alkalmazhatósága a nem amerikai adósok kölesöneire. A Joint Resolution az aranyban, illetve ennek egyenértékében kötelezett minden fizetést, public policy"-be ütközőnek nyilvánított. E törvény célja gyanánt az Egyesült Államoknak azt az általános pénzügyi érdekét jelölték meg, hogy a forgalomban levő minden pénz .,uniformis" értékét biztosítsák. Szerző ebből következteti, hogy e törvényt, annak célzata szerint egyedül az Egyesült Államok területén eszközlendő fizetésekre lehet alkalmazni. A törvényhozás kizárta mindazon vonatkozásokat, melyek az Egyesült Államok területén kívül esnek. Szerző a Supreme Court ismert indokolásából a törvénynek egyedül belföldi célzatát állapítja meg. Az Elnök 1934 január 31-i proklamációja a belföldi árak állandósítását és a külkereskedelem védelmét a romló idegen valutákkal szemben tűzi ki célul. Szerző felfogása megfelel annak az elvnek, amely a pénzrendszeri törvények hatályát saját államukra szorítja. Számos francia, német és svájci bírói ítéletet idéz, amelyek nem engedik meg, hogy az adós állam pénzrendszeri rendelkezései a hitelezők jogait csorbítsák.15) Az ,,intraterritorialit(is'c ezen elvét követi számos, a szerző által idézett amerikai ítélet is.16) 15) így a párisi Cour d'Appcl 1928 április 19-i ítélete a sosnowiczei bányatársulat kötvényei perében: a Tribunal de la Seine (1928 január 18.) egy délolasz vasúti társulat kötvényei perében, a Cour de Cassation (1924 január 23.) a baseli Jelzálogbank perében, a Reichsgericht (1929 november 12.) a bécsi kölcsön tekintetében stb. 18) L. a Betlehem Steel Corporation 5. alatt idézett pere. Hivatkozik az J. L. A. 1934. évi budapesti konferenciáján a magyar csoport javaslatára, mely szerint a nemzetközi jellegű kölcsönöknél a hitelező szerződéses jogainak csorbítása nem kívánatos és a 6. Deutscher Juristentag 1933. évi hasonló tartalmú elvi kijelentésére. Idézi a Cour P. 1929 július 12-ei (1. alább17) és az angol Lordbíróság 1933 december 15-i ítéletét. Ha feltesszük, hogy a felek számoltak is az aranyzáradék eltörlésével és ily esetre nem intézkedtek, úgy „Vertragslücke" esete áll elő, melyet a szerző a már ismertetett alapon old meg. Hivatkozik a német jogi irodalomra, mely szerint azon időszak jogát kell alkalmazni, amely a szerződés megkötése idejében volt érvényes. Konklúziója: Az aranyzáradékot törlő amerikai törvényhozás nem alkalmazható a nem amerikai adósok kölesöneire, mert a felek e záradék törlésével nem számoltak és nem akarhatták annak alkalmazását. Ez a visszaható erejű rendelkezés egyébként is a nemzetközi magánjog alapelvei szerint az ,,ordre public"-be ütközik. A hágai fellebbezési bíróság ugyan a ..pacta sünt servanda" elvét csupán a felekre tartja kötelezőnek és nem a törvényhozóra, de szerző ebben elítélendő gazdaságpolitikai szempontot lát. Már korábban javasolta .,Internationaler Schutz von Anleihegláubigern" (1934) c. művében, hogy a kérdést nemzetközi egyezménnyel szabályozzák és kérjék fel a Hágai állandó Nemzetközi Bíróságot, hogy ily értelmű megállapodásokat készítsen elő. Hivatkozik La Pradelle javaslatára is, melyet utóbbi az J. L. A. 1934. évi budapesti konferenciáján egy állandó nemzetközi magánjogi bíróság létesítése iránt terjesztett elő. Ezekben kívántam vázlatosan ismertetni Domke nagy jelentőségű munkáját, amelyben az idevágó peres ügyek, jogi vélemények és szakmunkák egész tömegét dolgozta fel kiváló alapossággal. Nussbaumnak igaza van abban, hogy ma többről van szó, mint azaranyzáradékról18), mert szerinte „bizonyos mértékben nem kerülhető el, hogy törvényes jogokat gazdasági és szociális igazoltságuk mérlegére tegyünk."19) 17) „A quelle époque faut-il prendre l'étalon de valeur? Évidemmenl á l'époque de Pémission des emprunts. L'engagement serait dépourvu de sens s'il visait un étalon inconnu et á venir. Les parties, si elles ont visé un étalon de valeur-or, doivent étre considérées commc s'étant référées á un étalon existant". 18) L. Dbmke id. műve 25. oldal. 111. Yale Law Journal 1934. p. 89. 19) „to weigh legal rights in tbc balance of economic and social justification".