Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 1. szám - A nemzetközi kölcsönök aranydollárzáradéka

1. sz. KERESKEDELMI JOG kenységet és ezen szétválasztásból kiindulólag azon cselekményekért és mulasztásokért, ame­lyek a közvetlen ügyvezetéssel állanak relá­cióban, azokat az igazgatósági tagokat, kik csak az irányítást és az ellenőrzést gyakorol­ják, nem teszi felelőssé. A mostani döntvény, mint fentebb láttuk, bizonyos mértékben ugyancsak szétválasztja az igazgatósági tagok munkakörét és pedig olyan irányban, hogy ez utóbbiak csupán a K. T. 182. §ában meghatározott tevékenysé­get fejtik ki, avagy pedig azt túlmenőleg is tevékenykednek. Mindezek a körülmények arra mutatnak, hogy nyilván a bírói gyakorlat is az egyes részvényjogi nehézségek között a kivezető utat ott látja és abban keresi, hogy a részvény­társaság igazgatóságát illetőleg a bifurkáció, melyet a részvényjogi javaslatok közül külö­nösen Kuncz Ödön tart szükségesnek, keresz­tülvitessék abban az irányban, hogy külön választassék a szorosabb értelemben vett igaz­gatóság az igazgató tanácstól. Amennyiben ez de lege ferenda megtörté­nik, úgy a felvetett problémák megoldási le­hetősége természetesen könnyebben fog adódni. Végeredménykép a megbeszélt döntvény csak a legnagyobb elismerést válthatja ki, úgy a jogász, mint a kereskedelmi érdekeltsé­gek részéről, mert abban vörös fonálként hú­zódik végig ama tételnek kihangsúlyozása, hogy az esetek elbírálásánál különösen figye­lembe veendőnek rendeli azt, hogy mi az életnek a kereskedelmi tisztességgel egybe­hangzó felfogása. A nemzetközi kölcsönök arany­dollárzáraűéka Irta: dr. Liebmann Ernő, ügyvéd. Az elmúlt évtizedben Európa legtöbb or­szága északamerikai és más hitelezőkkel szemben aranydollár alapon jelentékenyen eladósodott. Amikor az Egyesült Államok törvényhozása az 1933 június 5-én kelt, köz­ismert Joint Resolution 1) útján az aranydol­lárzáradékot elvileg és visszaható erővel eltö­rölte: Európának csaknem minden országa kénytelen volt azzal a problémával foglal­kozni, hogy ez a rendelkezés az ő adósait mennyiben érinti. A kérdés nyilvánvalóan nemzetközi jelentőségre tett szert és a nagy­számú idevágó bírói ítéleten felül az irodal­mat is erősen foglalkoztatta. Martin Domke, párisi nemzetközi jogász kiváló érdeme, hogy az e tárgyú szerteágazó nagy terjedelmű világ-judicatura és iroda­lom anyagát egységes munkába foglalta, J) L. Jogtudom. Közlöny 1938. évi 36. és 37. számait. amelyben mindvégig önálló álláspontját nagy meggyőző erővel domborítja ki. E mű címe: „La Clause „Dollár-Or" — La non-appli­cation de la législation américaine aux em­prunts internationaux." -) Minthogy magyar adósaink aranydollár­ban való eladósodása jelentékeny és ez a helyzet már eddig is számos kormányrende­letet, bírói ítéletet és nagy terjedelmű iro­dalmi vitát váltott ki: indokoltnak tartottam, hogy a könyv gondolatmenetét e szaklap ha­sábjain lehető rövidséggel ismertessem. A könyv 5 fejezetre oszlik és ezek sorrend­jét követem. I. Az aranyzáradékot törlő amerikai törvény­hozás általános hatása. A Joint Resolution azzal az előre nem látott eredménnyel járt, hogy számos nem amerikai adós államok, városok, társulatok, e törvényre hivatkozva, mentesülni kívántak az aranyzáradék alól, amelyet a háborút kö­vető időkben az északamerikai kötvény­piacra, valamint a hitelező értéktartó célza­tára való tekintettel vállaltak el. Ez a maga­tartás — mely számos pert váltott ki — több htelezői érdekképviselet3) éles elvi tiltakozá­sát eredményezte. Az aranyblokkhoz tartozó országok úgy saját, mint állampolgáraik adósságai keretében a záradékot tiszteletben tartották. Belgiumban a kötvénybirtokos le­bélyegzés útján tartozott igazolni, hogy köt­vénye már a Joint Resolution életbe lépte előtt USA területén kívül feküdt. Domke utal a lengyel relatív érvényesség rendszerére és arra, hogy a bizonytalanság — főkép Német­országban és Ausztriában — a hazai valutára való konverzióknak kedvezett. Brazília és Mexico elvileg eltörölt minden értékálló kikötést. Szerző feladatául tűzi ki annak bizonyítá­sát, hogy a Joint Resolution nem alkalmaz­ható olyan adósok kölcsöneire. kiknek telepe, lakhelye USA területén kívül fekszik; hogy ;i felek az aranyzáradék kikötésével a pénz értékingadozásának veszélyét akarták kiküszöbölni, ekként nem lehetett az a szán­dékuk, hogy a kikötött idegen pénzrendszer jogának későbbi módosulását elismerjék: végül más országok közrendjében is aka­dályát látja annak, hogy az amerikai tör­vényt visszaható erővel alkalmazzák. Az ilyen adósok helyzetét az amerikai jog nem döntötte el. A Supreme Gourt4) a Joint Resolution-t — amennyiben ez a magánszer­ződésekben kikötött aranyzáradékot törli — alkotmányosnak minősítette ugyan, de nem 2) 2. kiadás „Les Éditions Internationales" Paris 1935 október, 105 oldal. s) A baseli komité, a Schweizi bankáregyesület stb. 4) L. Polgári Jog 1935. évf. 4. száma.

Next

/
Thumbnails
Contents