Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 11. szám - Új német védjegytörvény

182 KERESKEDELMI JOG 11. sz. törvényes szabályoknak a kamatokra vonatkozó egyébként az u. n. gazdaadősokra is kiterjedő általános rendelkezései nem érvényesülhetnek. (P. VII. 3077/1936. sz. a. 1936 szept. 17-én.) Megállapítás 161. A kényszeregyezségi eljárás folyamatba tétele előtt joghatályosan engedményezett köve­telés érvényesítéséhez nem szükséges annak ki­mondása, hogy a felperest az engedményezett követelés erejéig az engedményező kényszer­egyezségi adóssal szemben külön kielégítési igény illeti és az engedményezett követelés megfizetése nem tagadható meg sikerrel azon az alapon, hogy az engedményező kényszeregyezségi adós az en­gedményezés alapjául szolgált tartozásának kényszeregyezségi hányadát már kiegyenlítette. Mivel a harmadadós ellen teljesítési pert lehet in­dítani, megállapítási pernek nincs helye. (IP. VII. 1933/1936. 30. sz. a. 1936. szept. 29.) Munkajog­162. Egymagában a gazdasági viszonyoknak előre nem látott rosszabbodása és ennek követ­keztében az üzem korlátozása, vagy beszüntetése még nem ad feltétlen jogot a munkaadónak arra, hogy a határozott tartamú szolgálati jogviszonyt egyedül ebből az okból időelőtt felbontsa. (C. II. 3106/1936. sz. a. 1936 okt. 20-án.) Még valósága esetén sincs jogszerű alapja le­hát az alperes ama védekezésének, hogy amiatt, mert az utóbbi üzletévek veszteséggel jártak és ebből folyóan a társaság felszámolását kellett ki­mondani, majd pedig a vállalatot bérbeadás út­ján kellett hasznosítani, — amúgy is joga nyílt volna a felperessel határozott időre kötött szol­gálati szerződést a törvényes felmondási idő meg­tartásával felbontani s hogy így a felperesnek legfeljebb a felmondási illetményekre lehetne jo­gos igénye. A szolgálati viszony időelőtti jogellenes meg­szüntetése esetében a munkaadó által fizetendő kártérítés összegszerű megállapításánál az a ki­indulási alap, hogy az alkalmazott a felmondási időre járó illetményeinek megfelelő összeg ki­adását a jogtalan elbocsátáskor azonnal (P. H. T. 783. sz.) s tekintet nélkül arra, hogy a szolgálat elhagyásából származik-e kára, jogosult köve­telni. A felmondási időn túl terjedő szerződéses időtartamra pedig a kikötött járandóságát kár­térítésként követelheti. Biztosítás 163. Ajánlat elfogadása előtt káreset bekövet­kezte miatt biztosítás érvénytelenné válása. — Ügynök részéről történt kitöltés figyelembe nem vétele. (P. VII. 4427/1936. sz. a. 1936 okt. 13-án.) Annak, hogy K. S., aki egyébként az alperes­nek biztosítási ügyletek megkötésére is jogosult megbízottja volt, a hozzá benyújtott ajánlat ki­töltetlenül hagyott részébe bevezette azt, hogy a biztosítás 1935 május hó 28-án déli 12 órakor kezdődik, ebben az esetben nincs az a hatálya, hogy a biztosítási szerződést megkötöttnek kell tekinteni. K. S.-nak ez az eljárása ugyanis nem volt egyéb, mint a benyújtott ajánlatnak a felperes feltehető szándékának megfelelő kiegészítése és nyilván arra az esetre szólt, ha a biztosítási szer­ződés az ajánlat elfogadásával létrejön. Egyébként ezt a körülményt a felperessel senki nem is közölte és még mielőtt lejárt volna az az idő, melynek leteltével a biztosítási szerződést a Kt. 468, §-ában, illetve az ajánlathoz kapcsolódó általános biztosítási feltételek 4. §-ában foglalt vélelem alapján létrejöttnek kell tekinteni, ugyan­csak a nevezett K. S. a 3. alatt csatolt levélben azt közölte a felperessel, hogy az ajánlatot saját hatáskörében el nem fogadhatja, hanem azt elfo­gadás végett igazgatóságához terjesztette fel s addig míg az ott elintézést nem nyer, a biztosí­tás érvényben nincs, illetve az alperes kockáza­tot nem visel. Kétségtelen ebből, hogy mivel K. S., kinek az ajánlat elfogadása kérdésében nyilatkozni kellett, ezt nem tette, sőt kijelentette, hogy erre nem jo­gosult, a nyilatkozás kötelessége az igazgatóságra hárult. Mielőtt azonban az ajánlat átvételétől, 1935. évi május hó 28. napjának reggelétől számítva elmúlt volna a Kt. 468. §-ában megjelölt az a 18 óra, melynek leteltéhez az a vélelem fűződik, hogy a biztosító az ajánlatot könyveibe bevezette s ezzel a biztosítási szerződés létrejött, az a kár­eset, melyre a biztosítási ajánlat vonatkozott, már bekövetkezett. A biztosítási szerződés tehát a Kt. 465. §-ának 2. pontja értelmében még akkor is érvénytelenné vált volna, ha azt egyébként a Kt. 468. §-a értel­mében megkötöttnek kellene tekinteni. Csőd 164. A Cs. 43. §-a értelmében, ha a 42. § alap­ján visszakövetelhető dolgok a csődnyitás után a tömeggondnok által eladattak, elcseréltettek vagy egyébként értékesíttettek, a visszakövetelésre jo­gosult fél a csődnyitás után befolyt érték kiadását igényelheti, — amit illető követelése —, ha az aziránti igénye jogérvényesen megállapíttatott, a Cs. 169. §-ának első bekezdése értelmében tekin­tet nélkül a csődeljárás állására, azonnal kiegyen­lítendő, annál fogva pedig, hogy ily esetben a visszakövetelési jogát érvényesítő hitelező tulaj­donában volt ingóknak a csődvagyonba befolyt ellenértékéről van szó, nyilvánvaló, hogy a hite­lezőnek eziránti igénye mindenki más, tehát a tömeghitelezők követelését is megelőzően egyen­lítendő ki. (C. P. VII. 3869/1936. sz. a. 1936 szept. 11-én.) Minthogy pedig F.-cégnek, de magának a csőd­tömeggondinoknak és helyettesének is a felfolya­modáisaikban előadottak szerint az a csödbeli kész­pénzvagyon, amelyből a tömeggondlnok és helyet­tese a készpénzelőlegeket felvették, a fenlnevezett hitelező által visszakövetelt ingók értékesítéséből keletkezett, annálfogva is, hogy a hitelezőnek ezen áruk ellenértéke fejében támasztott követelése a tömeggondnok és helyettese résizére adott előle­gek összegét meghaladja, nyilvánvaló, hogy mind­addig, amíg a most említett hitelezőnek a tulaj-

Next

/
Thumbnails
Contents