Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 1. szám - A 60 esztendős magyar kereskedelmi törvény

1. sz. KERESKEDELMI JOG 8 érintő ily lényeges változások közül említésreméltó mindenekelőtt a segédszemélyzet jogviszonyait tárgyazó rendelkezéseknek az iparíörvényekben és az 1910/1920. számú rendeletben foglalt módosításai és kiegészítései. Ez utóbbi valójában egész kis kódexe a ma érvényes jogszabályoknak, a főnök és alkalmazott közti jogviszony tekintetében. — Az 1898:XXIII. t.-c.-be foglalt gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvény a Kt. szövetkezeti részének a viszonyokhoz mért kiegészítése, amely hivatva volt ezt a gazdasági életünkben oly fontos szervezetet kiépíteni és a szövetkezeti gondolat terjesztését propagálni. — Az 1908. évi LVII. t.-e. a Kt. 20, §-nak a gykorlatban kezdettől fogva hibásnak bizonyult és számtalan visszaélésre okot szolgáltató intézkedését helyettesítette, nagymértékben hozzájárulva ezzel nemcsak az üzletátruházásból eredő felelősség helyes keretek közt való szabályozásához, hanem a kereskedelmi erkölcsök és felelősségérzet megszilárdításához is. — A különböző kamat- és uzsoratörvények az időszerű változásoknak megfelelően az elavult szabályokat újakkal cserélték ki. — A kereskedelmi jog anyagának szerves része a csekktörvény is, amely ennek, a gazdasági viszonyaink fejlődésével oly nagy jelentőségre szert tett pénzhelyettesítő jogi funkcióját szabályozta. — Az állatszavatosságról alkotott 1923:X. t.-c. az állatkereskedelemnek hazánkban oly nagy jelentőséggel bíró problémáját vonta be ex asse szabályozási körébe, úgy hogy a korábbi hiányos jogszabályok és a Kt.-nak a szavatosságra vonatkozó intézkedései nem akadályozták többé az e körben felmerülő vitakérdések életszerű elintézését. — A tisztességtelen versenyjog szabályai hatályosan torolták meg a panaszolt sérelmeket és a kereskedelmi erkölcsök nemesítését nagy lépéssel vitték előre. —A társasági jog terén az 1930:V. t.-c. a korlátolt felelősségű és csendes társaságokról, az évtizedek óta sürgetett új társasági formákat hozta be és a külföldön szerzett tapasztalatok értékesítésével, mondhatni a lehető legtökéletesebben oldotta meg ezt a feladatot. — A biztosító intézetek állami felügyeletéről szóló 1923. évi VIII. t. c., nemkülönben az 1927. évi X. t. c. mélyreható változásokat idézett elő a kereskedelmi törvény biztosítási joganyagában. — A vasúti fuvarozási jog körében különösen a berni üzletszabályzat és annak újból és újból módosított rendelkezései voltak hivatva ezt a rendkívüli nagy fejlődésen átment anyagot korszerűen szabályozni. — Kétségtelenül a kereskedelmi jog anyagába vág az 1931 :XX. t.-c.-be foglalt ú. n. kareltörvény is, amely az állami ellenőrzésnek a magánvállalatok üzletvitelébe oly jelentékeny mértékű beavatkozását teszi lehetővé, aminő a kereskedelmi törvény megalkotása idejében, a gazdasági liberalizmus fénykorában elképzelhetetlen volt, de viszont sok vonatkozásban a fejlődés irányzata folytán elkerülhetetlenné vált. Ki volna képes felsorolni azt a rengeteg rendeleti és különböző, részben alkalmi, részben állandóbb jellegű törvényekben alkotott jogszabálytömeget, amely hol közelebbről, hol távolabbról nyúlt bele a kereskedelmi joganyagnak fontos és kevésbbé jelentős kérdéseibe. Ha semmi egyebet nem említünk fel. mint a kötött devizagazdálkodás körébe eső és a pénztartozások keletkezésére, alakulására és teljesítésére döntő befolyású szabálytengerl, úgy egyszerre elénktárul az az áradat, amely nemcsak kimosta a Kt. és egyéb régi törvé nyünk pillérerős rendelkezéseit, de olyan kanyargós, folyton iránytváltoztató medret ásott a pénztartozás folyamatának, hogy azon a legerősebb kezű s legmesszebbtekintő erő sení képes biztos eligazodást nyújtani. Hogy minezekben a jogalkotásokban, legyenek azok akár törvények, akár rendeletek, mi maradandó és mi átmeneti értékű, azt ma még hozzávetőlegesen sem lehet megítélni. Ehhez a viszonyoknak olymérvü konszolidálására van szükség, aminőre ezidőszerint, sajnos, alig van kilátás. Ez egymagában is elárulja azokat az emberfeletti nehézségeket, amelyekkel napjainkban egy átfogó s egy ilyen rendkívüli nagy anyagot felölelő reformtörvény megalkotása ütközik. És nagyon problematikus, vájjon alkalmas volna-e egy ilyen, a részletkérdésekben elmerülő törvény, amely tapasztalatszerűleg mindig erősen kombinatív jellegű is, eloszlatni az itt-ott mutatkozó jogbizonytalanságot és megkönnyíteni a jogalkalmazó mun káját. Ha ezt a gondolatot mérlegeljük, nem szabad figyelmen kívül hagynunk népünknek, nyugati szomszédainktól merőben eltérő eszmevilágát, jogérzetét és egész beállítottságát. Ezek egyáltalában nem frázisok. Való tény az, hogy a mi népünk irtózik mindennemű aprólékos, részletező, mesterkélt és elvont, sokszor nem is az életből vett, hanem kigondolt s éppen ezért a nép által nem is értett jogszabályoktól. Az ilyenszerű törvények soha nem mennek át nálunk a nép tudatába. A kereskedelmi törvénynek gyors megismerése, mondhatni elnemzetiesedése, nem utolsó sorban annak a nagyvonalúságnak és könnyen érthetőségnek tulajdonítható, amely inkább jellemző vonása a francia geniusnak, mint a germán törvényalkotás utolsó évtizedbeli termékeinek. De nemcsak ebből a szempontból nem rajongunk a nálunk nemritkán tapasztalható törvényszerkesztési módszerekért, hanem azért sem, mert ez a rendszer sokkal erősebben megmerevíti a joganyagot és gúzsba köti a jogalkalmazót, mint a nagyvonalú, sokszor talán könnyed, felületesnek látszó szerkesztési mód. Ha azonban abból indulunk ki, hogy a