Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A kirovó külföldi pénznem leértékelésének hatása a pénztartozásra

162 KERESKEDELMI JOG 10. sz. tette 'azonosságát." A rosszabbodó vert pénzt illetően véleménye az, hogy amennyiben ebben a törvény a birót nem korlátozza, a tartozás mértékére a keletkezéskori átlagos pénzérmék árfolyama az irányadó; nem lehetséges ennek az elvnek az alkalmazása a a papírpénz körében, mert hiányzik az a mérték, amelynek a segítségével a régi és az új nyomású papírpénz egymáshoz való értékviszonyát megbízhatóan meg lehetne állapítani. (A pénz értékére (vásárló erejére) Egyébként is tudvalevően a legkülönbözőbb tényezők vannak befolyással.) Anélkül, hogy fejtegetéseink szempontjából az aranyalapról letért valuták „azonossága" kérdésének túlzott jelentőséget tulajdonítanánk, idéznünk kell dr. Bátor találó hasonlatát („A pénztartozások jogszabályai", 151. lap), amely szerint két azonos elnevezésű pénz éppenúgy nem szükségképen ugyanaz, mint aihogy két Nagy János nevü egyén is igen különböző személy. A kérdés mérlegelésénél mindensetre figyelmet érdemel az a szempont, hogy az illető külföldi államok pénzrendszerüket az aranyalapról történt letérés, illetőleg a leértékelés után is jogilag (azonosnak tartják, továbbá, hogy bizonyos vonatkozásban különbség van aközött, vájjon csupán a jegybank aranyeladása kötelezettségét függesztették-e fel és aközött, amidőn >a pénzegység aranytartalmát is csökkentették; az előbbi esetben inkább beszélhetünk a, bár megváltozott, pénznem jogi (identitásáról, mint az utóbbiban. Az aranyalap elhagyása utáni pénz mindegyik országban legalább is jogutóda az előbbinek. Figyelemreméltó az az álláspont is, amely — mint fentebb láttuk — különbséget tesz pénzrendszerváltozás és a pénzrendszeren belül történt módosulás között. De addig, amíg a tudomány nem dönti el egyértelműen, hogy mely ismérvek választják el egyik jelenséget a másiktól, ez a megkülönböztetés sem oldja meg a felmerülő problémákat. ad b) Mindenekelőtt azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a papírpénz kényszerárfolyamát bevezető, valamint a pénzrendszerváltozás alkalmával az átszámítást előíró (rekurremter Anschluss) törvényes, rendelkezés milyen természetű szabály. Grosschmid szerint (605. lap) ,,elegyes szabály"-ról van szó: pénz jogi annyiban, amennyiben a régi pénz helyébe meghatározott értékarányban új pénzt léptet, magánjogi annyiban, amenynyiben a régi pénznemre szóló kötelmek príma pozícióját, gerincét megváltoztatja (a megszűnt értékpénzben kirótt tartozást az új értékpénz meghatározott mennyiségre konvertálja). Művének egy másik helyén azonban különböztet a kény szer árfolyamot bevezető olyan szabály között, amely a kötelmet a kirovó pozíciójában érinti és az olyan között, (amely ezt a pozíciót érintetlenül hagyja. (562/63. lap). Az utóbbi szabály „nem azt mondja a hitelezőnek: én leszállítom a te követelésedet ezüstről bankóra. Hanem: én kimondom, hogy a bankó annyit ér, mint az ezüst és mert annyit ér, te tartozol azt ezüst gvanánt lerovásul elfogadni." Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy a törvény a prima pozíciót nem kívánta érinteni. Ezzel szemben dr. Bátor kifejti, hogy a kónyszerárfolyam szabálya mindenkor megváltoztatja a tartozás prima pozícióját (id. m. 154—55. lap) és azt a nézetet vallja, hogy minden olyan jogszabály, ameily a pénztartozásokat akár kényszerárfolyam, akár új pénzegység bevezetése kancsán egy új értékpénzre kényszerüleg konvertálja, magánjogi természetű. Megállapítja azonban, hogy „a jogi közmeggyőaődés a kényszerárfolyam jogszabályát pénzjogi természetűnek" tartja és a bírói gyakorlat ,,a márka egyenlő márka, frank egyenlő frank álláspontot, vagyis a kényV>zerárfolyam jogszabálya által érintett értékpénzben kirótt pénztartozások konverzióját tekintet nélkül az irányadó magánjogra, szinte ellentmondás nélkül szokta elismerni" (lásd az id. m. 160. és köv. lapján, a valutaváltozással kapcsolatban pedig a 196. lapon ismertetett külföldi judikaturát és v. ö. Mayer fentebb idézett megállanításával a külföldi törvényben foglalt átszámítási szabály tényleges elismeréséről.) Véleményünk szerint a kényszerkonverziós szabály annyira szerves része a pénzjogi szabálynak, hogy tulajdonképpen csak a közjogi törvénynek a fennálló jogviszonyokra gyakorolt kii sugárzásával állunk szemben. Ha a szabály ebben a vonatkozásban magánjogi is, ez még távolról sem jelenti azt, hogy azt csak oly jogviszonyok esetében kellene alkalmaznunk, amelyek a maguk egészében a valutareformot bevezető állam magánjogának uralma alá esnek. A nemzetközi magánjog művelői általában elismerik, hogy külföldi magánjog alkalmazása elvileg minden olyan jogviszonynál figyelembe jöhet, amelynek valamely kapcsolata van a külföldi jogterülettel. A külföldi pénzértékre szóló követeléseknél ez a kapcsolat a kirovásból önként adódik még abban az esetben is, ha belföldön belföldiek között kötött és ugyanitt teljesítendő ügyletről vam szó. Azt is általában elismerik, hogy ugyanaz a jogviszony különböző vonatkozásokban más-más állam magánjoga alá eshetik; ezen az alapon szokás különbséget tenni a pénzkötelmek körében ..Schuldstiatut" és ..Wáhrungsstatut" között, lévén az utóbbi a ..Schu!dstatut"-tal szemben ..Ncbenstatut". Végül egyetértés áll fenn abban is, hogy a kötelmi jog terén a külföldi jog alkalmazásának oka végsősorban a felek feltehető akarata.