Kereskedelmi jog, 1936 (33. évfolyam, 1-11. szám)

1936 / 10. szám - A kirovó külföldi pénznem leértékelésének hatása a pénztartozásra

10. 3Z KERESKEDELMI JOG 161 ütésnek, vagy éppen a teljes aranyérték megítélésének lehet helve (lásd Simonson cikkét a Bank-Archiv 1932 33 évf. 22. számában). Nagyjából a bírói gyakorlat által követett középutat fejezi ki a következő megállapítás: die Entscheidung bei einfachen YVáhrungsklauseln nur durch Erforschung des Parte:.willens gefunden werden kann. dass alsó eine Wáhrungsklausel keinesfalls ihrem Wesen nach zugleich eine YVáhrungsschutzklausel ist. dass sie dies vielmehr nur ausnahmweise auch sein kann."" A nominalista felfogás jellemzéséül álljon itt Ernst Wolffnak a ..Schuldverschreibungen auf Reichsoder Goldmark mit uneehter Valutaklausel'1 1935 cimű művében kifejtett álláspont ismertetése. Ernst YVolfF — számos más jogtudóssal összhangban — azt vallja, hogy aki idegen pénznemben szerződik, e pénznem sorsára bízta követelésének értékét: az idegen pénznem kikötése nem jelenti azt. hogy a felek a követelésnek az aranyhoz viszonyított értékállandóságára törekedtek. A pénzrendszerváltozás kérdéséről szólva kifejti, hogy a font és a dollár módosulása — a Reichsgerichtnek a mexikói valutareform ügyében hozott ítéletéhez képest — nem érinthette a pénzrendsezr azonosságát. Ami a jegybank aranybeváltási kötelezettségének felfüggesztését illeti, ez a pénzrendszer aranyalapját nem változtatta meg és ilyen intézkedés a háború kitörése után a márkára nézve Németországban is megtörtént anélkül, hogy ebben a Reichsgericht pénzrendszerváltozást látott volna. (Ezt az érvet Kraemer is felhozza a J. W. 1933. évf. 46. számában megjelent cikkében, i A pénzegység aranytartalmának leszállítása sem érinti az azonosságát, mert sem új pénzegységet iGrundeinheiti. sem új pénzformát iGeldformi nem vezettek be. Erre vall az is. hogy a valutatörvények nem tartalmaznak átszámítási szabályt. Nem új pénzrendszer bevezetéséről, hanem a pénzrendszeren belül végrehajtott változtatásról van szó. amelynek során kötött valutarendszerről áttértek a szabad valutarendszerre. A pénzrendszer csak akkor veszítette volna el azonosságát, ha a pénzegységet, amely a pénzrendszer alapja, megváltoztatták volna. Bírálja Mügéinek azt a nézetét, hogy mindenkor ügyletértelmezés alapján állapítandó meg. vájjon a konkrét kötelem szempontjából történt-e pénzrendszerváltozás, mert ez az elmélet objektív ismérv helyébe bizonytalan ismérvet tesz. amely szinte lehetetlenné teszi annak az elvnek az alkalmazását, hogy a kirovó idegen pénznem kockázatát a hitelezőnek kell viselnie. Az az érv. hogy a devalválás joghatályát belföldön azért nem lehet elismerni, mert a hitelező jogainak tudatos csorbításáról van szó. ami csak az illető állam magánjogának hatályterületén érvényesülhet, nem helytálló. A hitelező számára egyébként is gyenge vigasz, hogy pl. a márka elértéktelenedésének következményeit azért kell viselnie, mert nem az ő jogainak a csorbítása volt a cél. Azt a kérdést, hogy a külföldi pénzrendszernek törvényes intézkedés következtében történt megrázkódtatását a belföldi bírónak figyelembe kell-e vennie, egységesen kell megválaszolni az effektivitási záradékkal ellátott, valamint az ilyen záradék nélküli pénzkötelmekre (echte und unechte Valutaschiíld) nézrve^ A Reichsgericht által alkalmazott érdekkiegyenlítést (Ausgleichsanspruch) ellentétben állónak tartja a valuta jogban uralkodó nominalizmus elvével, a felértékelés jogi előfeltétele pedig a font és a dollár esetében azért hiányzik, mert az árfolyamcsökkenés nem volt katasztrofális mérvű. V. A német jogban kialakult álláspontok megismerése után térjünk vissza a kir. Kúria feloldó végzéséhez. Két kérdést kell különválasztanunk: a) A leértékelés következtében megváltozott-e a pénznem, illetőleg a pénzrendszer azonossága, b) a pénznem azonosságának megszűnése ellenére is nem kell-e a belföldi birónak alkalmaznia a külföldi jog azon szabályát, amely szerint a leértékelés utáni pénzegység a leértékelés előtti azonos nevű pénzegységgel egyenlő értékűnek veendő. ad aj Az azonosság körüli vita meglehetősen meddőnek látszik akkor, amidőn az egyes jogászok más és más tényezőkben látják valamely pénzrendszer lényeges ismérveit. Grosschmid tanítása szerint a pénz: jószág. Ilyen szemlélet mellett azok a változások, amelyeket az aranyalapról Maló letérést kimondó törvények életbeléptettek, lényegesen megváltoztatták a korábbi értékpénzt, még ha maguk a fizikai fizetőeszközök, valamint a pénzír-gység neve változatlanok maradtak is. Ha nem is történt más, mint a jegybank aranyeladási kötelességének felfüggesztése és azzal az addig jelpénzként használatos papírpénznek beválthatatlan és elfogadási kényszerrel felruházott értékpénzzé emelése, el nem hanyagolható változással állunk szemben, ugyanoly változással, mint aminőt pl. az 1914. évi német valutatörvény is előidézett. Grosschmid (id. m. 605—606. lapján) pénzváltozást lát fennforogni akkor, ha elkopás, rosszabbodó veretés vagy az ezüsttartalomnak törvénnyel való leszállítása következtében a pénzérmék csökkent értéke ezeknek a teljes értékű pénzzel szemben kialakuló árfolyamában kifejezésre jut. sőt ennél tovább menve úgymond: ..Ha a papírpénzt megszaporítják, ezzel az eddigi nyomás is. mint jószág-nem elvesz-