Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám - A kartelek helyzete és működése Magyarországon

4. sz. KERESKEDELMI JOG 61 Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bí­róság azzal, hogy az alperest a váltó kiadására kö­telezettnek nem találta. Jutalék 78. Nem kérhető a kikötött jutalék leszállítása azon az alapon, hogy az alperes a részvények hol­létének puszta közlésével minden munka és fá­radság nélkül jut a megállapodásban meghatáro­zott díjazáshoz. (P. VII. 2511/1934. sz. a. 1935 március 6-án.) Az A. alatti megállapodás — annak tartalma és helyes értelme szerint — egyáltalán nem teszi függővé az alperes jutalékigényét és annaik össze­gét a megszerzendő részvények belső értékétől vagy pedig attól, hogy az alperes által a sorszá­mok és letéthelyek feltüntetésével a megállapodás szerint megjelölendő és a jelen perben B. alatt, a P. XII. 101.892/1933. számú beszerzett perhez A/F. alatt csatolt levelek tartalma szerint ekként meg is jelölt részvényekből, utóbb mennyi lesz tényleg megszerezhető: a felperes tehát azon az alapon sem követelheti az alperes szerződésszerű járandóságának leszállítását, hogy a részvények csekély belső értébkel bírnak s hogy azokból csak 59 darab volt megszerezhető. Eszerint alaptalan a felperes felülvizsgálati ké­relmének az a panasza is, hogy a jutalékösszeg leszállítására irányuló másodlagos kereseti kére­lemnek az anyagi jog sérelmével nem adatott hely. Csőd 79. A lap kiadója s a szerkesztőség tagjai közt fennálló jogviszonyt a szerkesztőségi tagok fel­mondási illetménye tekintetében az 1910/1920. sz. rendelet 20. §. alá esőnek kell tekinteni. (Pk. VII. 4265/1934. sz. a. 1935 március 14-én.) Nem vitás, hogy V. A. a vagyonbukott lapkiadó­vállalatánál mint szerkesztő állt alkalmazásban és a közadós ellen felmondási időre járó javadal­mazás címén 3720. P. jogerősen megítélt követe­lése van. Az 1910/1920. M. E. sz. rendelet 22. §-a ugyan a szolgálati viszonyból csak a rendelet alapján támasztható követelések tekintetében rendelkezik akként, hogy ezek a követelések csőd esetében a tömeg tartozásaival esnek egy tekintet alá, vi­szont az időszaki lap kiadója és szerkesztőségé­nek tagjai iközött fennálló jogviszonyt a szolgá­lati szerződés felmondás útján való megszüntetése kérdésében nem az 1910/1920. M. E. sz. rendelet, hanem az 1914 : XIV. t.-c. 57—60. §-a szabá­lyozza, azonban ez nem akadálya annak, hogy V. K. Andor felmondási időre járó javadalmazása a tömeg tartozásának tekintessék. A m. kir. Kúria ugyanis 58. sz. jogegységi dönt­vényében már kimondta, hogy a kiadóvállalat szolgálatában álló szerkesztőségi tagok a kiadó kereskedelmi vállalatának tisztviselői és mint­hogy az 1914 : XIV. t.-cikkbe iktatott sajtótörvény a végkielégítésre vonatkozóan ellentétes rendelke­zést nem tartalmaz, sőt ez a kérdés is abba a jog­területbe tartozik, melynek szabályozását az idé­zett törvény 60. §-a az általános magánjogra bízta, az 1910/1920. M. E. sz. rendelet szabályait kell alkalmazni az időszaki lapok ikiadója és szer­kesztőségének tagjai között fennálló jogviszony­ban az utóbbiakat megillető végkielégítés kérdé­sében is. Kétségtelen, hogy ha az 1914 : XIV. t.-c. 57— 60. §-aiban foglalt jogszabályok ily kiegészítő magyarázatát kell elfogadni a hírlapírókat illető végikielégítés kérdésében, akkor nem lehet más álláspontot elfogadni abban a kérdésben sem, hogy a hírlapíró felmondási időre járó szolgálati illetményét csőd esetében mily jogi természetűnek kell tekinteni, vagyis az 1914 : XIV. t.-c. 57— 59. §-ának szabályait a 60. §. értelmében ugyan­csak az 1910/1920. M. E. sz. rendelet, közelebbről ennek 22. §-ával történt kiegészítés mellett kell alkalmazni. Viszont azonban kétségtelen az is, hogy mivel a kiegészítéskép alkalmazandó 1910/1920. M. E. számú rendelet 22. §-a akként szól, hogy csak a rendelet alapján támasztható követelések esnek csőd esetében a tömeg tartozásaival egy tekintet alá, V. K. Andornak a felmondási időre eső köve­teléséből nem minősíthető nagyobb összeg tömeg­tartozásnak, mint az, mely őt 1910/1920. M. E. sz. rendelet szabályainak keretében megilletné. Tisztességtelen verseny 80. A kereset vétele után megtudott versenycse­lekmény azonnali abbanhagyása s az azzal össze­függő magatartás megszüntetése az ismétlés ve­szélyét kizárván — abbanhagyásban való marasz­talásnak nem volt helye, annak dacára, hogy al­peres a kártérítési követelés ellen védekezett. — Perköltségek kölcsönös megszüntetése. (P. IV. 4002/1934. sz. a. 1935 febr. 19-én.) I. A keresetlevélhez A) alatt mellékelt kataló­gusban a „Durium" nyelvtanfolyamra vonatkozó az a közlemény, amely szerint annak elvégezté­vel a hallgató a legtisztább és legnemesebb fran­cia nyelven társaloghat, olvashat és írhat, a szak­értő véleményén alapuló ténymegállapítás szerint valótlan és mert a közlemény annak a hitnek keltésére is alkalmas, hogy a 6 lemeznyújtotta keretben a francia társalgást elsajátítani lehet, megtévesztő is. Ugyancsak valótlan a meg nem támadott tény­megállapítás szerint az „Uj Idők" 1933. évi ápri­lis hó 30-iki számában ezekre a nyelvtanfolya­mokat tartalmazó hanglemezekre vonatkozólag megjelent hirdetésnek az a tartalma, amely sze­rint a hallgató annak segélyével körülbelül 1200 francia szót sajátíthat el, valamint valótlan ebből folyóan a „Durium" kft. által nyomtatott és az alperes alkalmazottjai által terjesztett X) alatti levelezőlapnap az a hirdetése is, hogy a tanfolyam körülbelül 2500 szó, tökéletes kiejtéssel. Mivel pedig az abbanhagyási kötelesség alapja egyedül a cselekmény elkövetésének objektív ténye, a kifejtettek értelmében a Tvt. 2. §-ának

Next

/
Thumbnails
Contents