Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám - A kartelek helyzete és működése Magyarországon

62 KERESKEDELMI JOG 4. sz. tilalmába ütköző ezeknek a cselekményeknek abbanhagyására való kötelezésnek helye lehetne. Ámde a Tvt. 32. §-a értelmében abbanhagyás alatt a cselekmény ismétlésétől való tartózkodást is kell érteni, amiből folyóan nem lehet ily kötelezésnek helye, ha a cselekmény abbanhagyatott és az ismétlés veszélyét kizártnak kell tekinteni. A fellebbezési bíróság által az elsőbiróság Ítéletéből átvett, meg nem támadott tényállás szerint az alperes a „Durium" kft.-gal annak éppen az X) alatti levelezőlappal kapcsolatban elkövetett és általa csak a keresetből megtudott szerződésellenes magatartása miatt az arról való tudomásszerzés után a szerződést nyomban felbontotta s a nevezett céggel az üzleti összeköttetést megszüntette. Ilyképen pedig a hirdetésben és a terjesztésben jelentkező versenycselekmény ismétlését kizártnak kell tekinteni, mert ennek lehetősége a szóbanlevő lemezek egyedárusítójával fennállott szerződésnek az előadott körülmények között történt felbontása folytán megszűnt. lis mert ily körülmények között és a védekezés helyesen értelmezett egész tartalmából kétségtelen, hogy az egyedül a kártérítési követelés ellen irányul: abbanhagyásra rvaló kötelezésnek az .ismétlés veszélyének kizárt volta okából most már nem lehet helye s annak a következménye, hogy az abbanhagyás és az ismétlés veszélyét kizáró cselekmények csak a per folyamán következtek be, egyedül az lehet, hogy az addig felmerült költséget az alperesnek kell viselnie. II. A cselekmény abbanhagyására való kötelezés hiányában is az abbanhagyásig elkövetett cselekmények következtében felmerült kár megtérítése követelhető, amennyiben a kártérítő kötelesség előfeltételei fennforognak. Az alperes cselekményében azonban az „Uj Idők"-ben megjelent hirdetést illetően sem szándékosságot, sem gondatlanságot megállapítani nem lehet, az X) alatti levelezőlap terjesztésével kapcsolatban pedig az alperes részéről a rendes üzleti gondosság kifejtése megállapítható. Tény ugyanis az, hogy mielőtt az „Uj Idődben a sérelmezett hirdetés közzététetett, az alperes egyik igazgatója az első két lemez lejátszatása útján megállapította, hogy azokon 395 francia szó és hasznos kifejezés van (amely szám kis eltéréssel egyezik a szakértő vonatkozó megállapításával) és csak azután tette közzé az alperes és pedig — állítása szerint — a „Durium" kft. ügyvezetőjének közlése alapján, hogy a 6 lemez körülbelül 1200 szót tartalmaz. Az alperes jóhiszeműsége tehát kétségtelen. A szándékosság vagy gondatlanság pedig pusztán a közzététel alapján meg nem állapítható, hanem csak azon az alapon, hogy a hirdető a hirdetett tény valótlanságát tudja, vagy a valótlanságnak megállapításához az élet rendes felfogása szerint szükséges gondosságot nem fejti ki. Nem vitás, de a kihallgatott tanuk vallomásából is megállapítható, hogy az alperesnek mint viszonteladónak oly megállapodása volt a „Durium" kft.-gal, hogy a „Durium" nyelvtanfolvamokat tartalmazó hanglemezekre vonatkozó csak olyan hirdetéseket és reklámanyagot szabad az alperes könyvkereskedésének terjesztés végett átadni, amelyet a kft. ügyvezetője az alperes igazgatóságával előzetesen közöl s amelyhez az alperes igazgatósága hozzájárul. Ezzel az alperes a kereskedelmi forgalomban megkívánt jóhiszeműségnek megfelelően kifejtette azt a gondosságot, amely annak a megelőzésére volt szükséges, hogy az általa el nem fogadott reklámanyagot alkalmazottai terjeszthessék s ily szerződési megállapodás mellett a rendes üzleti kezelés az alperes vállalatának nagy terjedelmére is tekintettel további intézkedést nem tett szükségessé, de lehetővé sem. Egyébként a felperes az elsőbiróság előtt tartott utolsó szóbeli tárgyaláson kijelentette, hogy tényleges kárát bizonyítani nem tudja, azokból a tényekből pedig, amelyeket tényleges károsodásának alapjául a fellebbezésben és felülvizsgálati kérelmében előadott, kár felmerültét a Pp. 271. §. alapján sem lehet megállapítani. Nem vagyoni kár megítélésének pedig azért sem lehetne helye, mert a felperes nem is állította, hogy az alperes által terjesztett hirdetések az ö hírnevét és üzleti helyzeté* bármi tekintetben érintették volna. Ilykép pedig nem igényel eldöntést az sem, hogy az A) alatti katalógus terjesztésével az alperes gondatlanul járt-e el. III. Ezek szerint a fellebbezési bíróságnak az alperest abbanhagyásra és kártérítésre kötelező ítéleti rendelkezése sérti az anyagi jogot. Ennélfogva a m. kir. Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasította, az alperes felülvizsgálati kérelme folytán pedig a fellebbezési bíróság Ítéletét megváltoztatta és felperest keresetével teljesen elutasította. Az elsőbiróság előtt felmerült költség az abbanhagyást követően a felperest, ezt megelőzően az alperest terheli s mindenesetre egészben terheli az alperest a szakértő meghallgatásával felmerült költség, mert arra eredménytelen védekezésével ő adott okot. Viszont a fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget a felülvizsgálati kérelmek eredményéhez képest a felperesnek kell viselnie. Ezeknek figyelembe vételével a költségek kölcsönös beszámítása után a m. kir. Kúria a Pp. 543., 508. és 426. §§-ok értelmében mindháromfokú eljárás költségét a felek között kölcsönösen megszüntette. Budapest, 1935. évi február hó 26. napján. Dr. Ternovszky Béla s. k. tanácselnök, az aláírásban akadályozott Nagy Zoltán kúriai biró helyett is. Dr. Morvay Aurél s. k. előadó, dr. Szobonya Béla s. k., dr. Zimányi József s. k. Ezt a határozatot a m. kir. [Kúria egyedül dr. Kelényi Jenő, alperesi képviselő jelenlétében 1935. évi március hó 1. napján kihirdette. Dr. Ternovszky Béla s. k. tanácselnök, dr. Straub Sándor s. k. tanácsjegyző. 81. A T. v. t. 7. §-a alkalmazásának nem előfeltétele az összetéveszthetőség veszélye, vagy a vetélytárs egyéni sért íme. (P IV. 5034/1934. sz. a. 1935 február 27-én.) Az 1923. évi V. t.-c. 7. §-a értelmében üzleti vállalata körében senki sem használhat oly nevet, céget, ismertetőjelet, rajzot, vagy az 5. §. alá nem eso olyan címert, amely őt meg nem illeti.