Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám - A kartelek helyzete és működése Magyarországon

60 KERESKEDELMI JOG 4. sz. sítására irányul, ezek a kivételes szabályok nem alkalmazhatók, hanem a váltóvételi tilalom kérdését abból kiindulva kell elbírálni, hogy ki végezte vagy közvetítette valósággal az eldarabolást. Jogszabályt sértett tehát a fellebbezési bíróság azzial, hogy az 'idevonatkozó tényállást fel nem derítette és meg nem állapította s ekként ítélete felül nem vizsgálható. 76. A váltóbirtokos rosszhiszeműsége a váltó megszerzése tekintetében akkor is fennforog, ha a váltót az ügylet tiltott volta dacára megszerezte. — A törvény által tiltott ügyletet nem teszi joghatályossá annak elismerése. (P. VII. 2654/1934 sz. a. 1935 január 31-én.) Abból folyóan, hogy a Földhitelbank r.-t. és az alperes megállapodása éppen arra irányult, hogy az előbbi az ingatlaneldarabolás mellett kötött adás-vételekkel kapcsolatban keletkezett váltókat köteles visszleszámítolás végett benyújtani, továbbá annak ismeretében, hogy az 1920:XXXVI. t.-c. 56. §-a a földet eldarabolás útján szerző rendszerint kisebb vagyoni erejű, tapasztalatlanabb egyének érdekében a váltó vételét a 60. §-ban felállított kivételtől eltekintve, általában eltiltotta, a felállított szabállyal ellenkező minden megállapodást semmisnek nyilvánított, sőt annak megszegését büntető következményekkel sújtotta, a váltókat megszerző alperesnek meg kellett győződnie arról, hogy a tilalommal szemben esetenként fennálló-e, vagy sem az 1920:XXXVI. t.-c. 60. §-ál>an engedett kivétel és ezt csak a köteles gondosság szabályainak elmulasztásával mellőzhette. Nem mellőzhette ezt még akkor sem, ha az Országos földbirtokrendező bíróság az adás-vételi szerződéseket jóváhagyta, mert ez a körülmény a váltó vételének az 1920:XXXVI. t.-c. 60. §-ának megállapított törvényes előfeltételeit nem pótolja. Erre való tekintettel, minthogy a Vt. 80. §-a kivétel nélkül, — tehát a visszleszámítoló pénzintézetek forgalmára kiterjedően is, — rendelkezik akként, hogy mindenki, akit a váltó megszerzésénél rosszhiszeműség vagy vétkes gondatlanság terhel, még ha birtokosi minőségét a forgatmányok összefüggő láncolatával igazolja is, annak kiadására kötelezhető és minthogy a felhívott jogszabály értelmében fennáll a váltó kiadásának kötelezettsége nemcsak akkor, ha a váltó birtokosát a váltó megszerzését közvetítő tények tekintetében terheli rosszhiszeműség, vagy vétkes gondatlanság, hanem akkor is, ha a váltót az ügylet törvényes tilalomba ütköző voltának ismeretében, vagy az e tekintetben szükséges gondosság követelményének elmulasztása mellett szerzi meg, — az alperes a váltót a fennforgó esetben is kiadni köteles. Nem változta az alperesnek ezen a kötelezettségén az az előadása sem, hosív a felperes az eredetileg adott váltó meghosszabbítása által váltókötelezettségét elismerte, továbbá, hogy a váltókra a Földhitelbank r.-t. ellen esetleg indítandó köztörvénvi perben, mint bizonvító eszközre szüksége lehet. A törvény által tiltott ügyletet ugyanis annak elismerése az anyagi jog szabályai szerint joghatályossá nem teszi, és amennyiben az alperes a váltót az anyagi jog szabályai szerint a felperesnek kiadni köteles, annak visszatartására az általa felhozott körülmény sem teszii jogosulttá. 77. E váltók érvényességénél azon van a hangsúly, hogy adott esetben van-e oly terv, melynek végrehajtása és végrehajtója biztosította az ingatlaneldarabolásnál a közérdekből mellőzhetetlen szempontok érvényesülését. (P. VII. 2537/1934. sz. a. február 28-án.) Az irányadóul maradó tényállásra való tekintettel a fellebbezési bíróság jogszabálysértés nélkül döntött akként, hogy a fennforgó esetre az 1920. XXXVI. t.-c. 56. §-ában megállapított az a tilalom, hogy a vételár hátraléka fejében váltót venni nem szabad, — nem vonatkozik. Az 1920 : XXXVI. t.c-. 60. §-ában foglalt szabályt (ugyanis, mely az 56. §. által megállapított váltóvételi tilalom alól kivételt tesz, helyesen akként kell értelmezni, hogy az általános szabály alól való kivételt fennállónak kell tekinteni minden esetben, midőn az ingatlaneldarabolást a törvényben tüzetesen felsorolt azok az intézetek végzik, vagy közvetítik, amelyek biztosítékot nyújtanak abban a tekintetben, hogy az eldarabolás útján földet venni szándékozó, rendszerint kisebb vagyoni erejű, tapasztalatlanabb egyéneknek a köz szempontjából is fontos érdekei sérelmet nem szenvednek, egyszersmind ezt oly tervalapján hajtják végre, amelyet az Országos Földbirtokrendező Bíróság ugyancsak az említett szempontok és a földbirtok helyes megoszlásának szempontjai szerint való megvizsgálás után jóváhagy. A törvény alkalmazásánál tehát, — ha mindjárt a 60. §. mint rendszerinti esetet az eldarabolási terv előzetes bemutatását tartja is szem előtt, — nem azon van a súly, hogy ahhoz, hogy a váltóvételi tilalom fenn ne álljon, a terv jóváhagyásának szükségkép előzetesen kell megtörténni, s az eldarabolásnak már egy ily előzetes jóváhagyással ellátott terv szerint kell lefolyni, hanem azon, hogy adott esetben volt-e oly terv, melynek végrehajtása és végrehajtója biztosította az ingatlaneldarabolásnál a köz érdekéből mellőzhetetlen, fentebb kiemelt szempontok érvényesülését s ennek a helyzetnek fennállását az Országos Földbirtokrendező Bíróság a jóváhagyás megadásával elismerte-e? Az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak a fenntebb megállapított tényállás szerint hozott határozata, melyben egy bemutatott tervre utal s a már végrehajtott eldarabolást jóváhagyja, kétségtelenül azt juttatja kifejezésre, hogy a fennforgó esetben az ingatlaneldarabolás a már kiemelt követelményeknek megfelel, következéskép az a körülmény, hogy a jóváhagyás nem közvetlen egy előzetesen bemutatott tervhez, hanem a már valóban végrehajtott eldaraboláshoz fűződött, nem von ja maga lután azt, hogy a váltó vétele, — mely egyébként is a fellebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint a vételárhátralék kiegyenlítésére a jóváhagyás után folyósított kölcsön fejében történt, — tiltottnak tekintessék.