Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám - A kartelek helyzete és működése Magyarországon

4. sz. KERESKEDELMI JOG 57 67- Az azonnali elbocsátási oknak nem előfeltétele a tilos mulasztás által okozott tényleges kár bekövetkezése. — A felmondással a r. t. tisztviselője is megbizhatő. (P. II. 3959/1934. sz. a. 1935 febr. 26-án.) A tényállás szerint az alperes a vele összeköttetében álló R. és O. céggel végérvényesen kívánta rendezni a jogviszonyát. Ezen alkalommal nemcsak |K. Gy., az alperes üvegosztályának a pénztárosa, de maga a felperes is, az üvegosztálynak felelős vezetője, azt a tudva valótlan tényt közölték az egyezséget kötő alperesi igazgatóval, hogy a R. és O. cégnek az alperessel szemben fennálló tartozása 53.000 pengő, holott tudták, hogy az mintegy 33.000 pengővel több. önmagában már ez a tény elégséges annak a megállapítására, hogy a felperes visszaélt az alperes bizalmával s ez által az alperes üzleti érdekeit veszélyeztette. Az alperes tehát, az F. 1. alatti levéllel, a szolgálati kötelezettségét megszegő és a szolgálati hűség ellen súlyosan vétő felperest, az 1884:XVII. t.-c. 94. §-ának g) pontja alapján a szolgálatából, rögtöni hatállyal elbocsáthatta. Nem védekezhet az alperes sikerrel azzal, hogy az üvegosztály naponta, a vonatkozó belégekkel együtt pénztári íveket bocsátott az alperes központi könyvelőségének a rendelkezésére s ez lehetővé tette, hogy az alperes a főkönyvelőség útján a R. és O. cég adósságának mennyiségéről meggyőződést szerezhessen, mert ez a körülmény nem mentesítette a felperest az általa ismert tényleges helyzetnek megfelelő jelentés tételének a kötelezettsége alól. Az a körülmény, hogy a R. és O. cég nem tette vitássá tartozását, hogy az év végéig a felperes által elhallgatott mintegy 33.000 pengőnek a kiegyenlítését is kötelezte s arra képes is volt s így végeredményében az alperest kár nem érhette; a felperes hűtlen eljárásának a tényét nem menti, a bizalmat lerontó hatását és hatályát meg nem szünteti. A T. T. 94. §-nak 9. pontja szerinti azonnali hatályú elbocsátási ok pedig a tényleges kár bekövetkezése nélkül is megvalósul. A felperes önmaga ellen az 1933 április hó 22-én kért vizsgálatot. Alperes a vizsgálatot 1933 május 5-én délben fejezte be; s annak alapján a felperest még ugyanazon a napon elbocsájtotta a szolgálatából. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az elsőbiróság Ítéletéből átvett az a jogi álláspontja, hogy az alperes a szolgálati szerződésnek azonnali hatállyal való felbontása jogát kellő időben gyakorolta. A társasági alapszabály nem kiegészítő része a társaság és az alkalmazottjai között létrejött szolgálati szerződésnek, hanem a részvénytársaság szervezetének s a társaság és a részvényesek közötti jogviszonyoknak a szabályozója. A keresk. törv. 193. §-a értelmében pedig a társasági ügyek vitelével, valamint a társaságnak az ügyvitelre vonatkozó képviseletével a társaság hivatalnokai is megbízhatók. A vizsgálat foganatosításával s ennek eredményéhez képest a felperes elbocsátásával tehát az alperesi igazgatóság az elbocsájtó levelet aláírt alperesi tisztviselőket megbízhatta. Nem vitás, hogy a megbízottak eljárását az alperes hatályosnak elismeri. Megfelel tehát az anyagi jognak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a felperes az alperestől felmondási illetményt és végkielégítést nem igényelhet. Kegydíj 68. Annak kikötése, hogy kegydíj, csak akkor jár, ha felperes az alperes nyugdijmegállapítását elfogadja, nem jogellenes kizsákmányoló ügylet. (P. II. 4006/1934. sz. a. 1935 febr. 28-án.) Az alperest sem törvényes jogszabály, sem szolgálati szerződés, vagy ilyen szerződés jellegével bíró szolgálati szabályzat nem kötelezte arra, hogy a felperesnek a szolgálati viszony megszűntétől, 1931 április 1-től kezdődően az év hátralevő részére nyugdíj helyett, ikegyadományként, a 8. alatti rendelet 2. bekezdésében megjelölt, a felperes nyugdíjigényét meghaladó illetményeket állapítson meg. Ennek a kegyadománynak, mint önkéntes juttatásnak a folyósítását tehát az alperes tetszése szerinti feltételtől tehette függővé és így érvényesen kiköthette azt is, hogy a kegyadományt a felperes részére csak abban az esetben ^folyósítja, ha a felperes az alperes nyugdíjmegállapítását elfogadja. Ez a kikötés sem a jóerkölcsökbe nem ütközik, sem nem kizsákmányoló jellegű. Teljesen a felperes szabad elhatározásától és választásától függött ugyanis az, hogy elfogadja-e vita nélkül a megállapított nyugdíjat és ezzel kapcsolatban igénybeveszi-e az alperes által erre az esetre részére biztosított kedvezményes juttatásokat, vagy pedig a megállapított nyugdíjösszeggel be nem érve, azon túlmenő igényét bírói úton kívánja érvényesíteni. Ha tehát a felperes ezt az utóbbit választotta, a kegyadomány elmaradása miatt jogsérelemről nem panaszkodhatik. Alkalmazott különdíj ázása 69. Az alkalmazott külön munkájáért járó díjazás mérve, más megállapodás hijján, a munkaadó belátásától függ, ehhez azonban szükséges, hogy a felajánlott díjazás ne legyen jelentéktelen, aránytalanul kis összegű. (P. II. 2771/1934. sz. a. 1935 febr. 28-án.) Kifejezetten meg nem támadott, tehát irányadó tény, hogy 1927. év tavaszán, amikor a felperes az alperes szolgálatában állott, mint a géposztály főtisztviselője, megjelent a géposztályban dr. H. L., az alperes külföldi osztályának vezetője és felhívta a géposztály tisztviselőit általánosságban, hogy miután az alperes dollárkölcsönöket kíván kihelyezni a magyar gazdák között, legyenek