Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 4. szám - Az aranyklauzula tilalmáról

50 KERESKEDELMI JOG 4. SZ. II. Az arany forgalom korlátozása és az arany klauzula hatálytalansága felveti a valorizációs jogi kérdéseket. Az eddigi jogszabályok azt mondották ki, hogy az aranyklazula ellenére lehet a fizetéskori pénzegyenértékkel teljesíteni (9420/1914 M. E. sz. rendelet, 16.310/1933 M. E. sz. rendelet), a most kihirdetett 2360/1935 sz. rendelet viszont azt mondja ki, hogy az aranyérmekikötésen alapuló tartozást csak törvényes fizetési eszközzel szabad teljesíteni. Tekintettel az arany árának a pengőhöz viszonyított ázsiójára (1 pengő értéke az aranypengő-rendelet szerint 0.2631 gr. arany, 1 pengő értéke az arany hivatalos jegyzése szerint jelenleg 0.1677, ami az aranynak a pengővel szemben 56.85 %-os ázsióját jelenti) felmerül az a kérdés, vájjon az adós az aranyklauzula stipulálásakori, tehát a kirovó értéket, vagy pedig a fizetéskori, tehát a lerovó értéket köteles-e teljesíteni. A kérdésbe belejátszik a valorizációs szándék vizsgálatának a kérdése. A régebbi joggyakorlat szerint külföldi pénz romlása következtében keletkezett értékkülönbözet megtérítése nem követelhető. (L. Szladits, Kötelmi jog I. kötet, 375.) A Kúria ú jabb döntései (P. V. 4419/1933 sz. ítélete, PK. V. 260/1934. sz. végzése), továbbá a budapesti fellebbezési törvényszék hasonló tárgyú végzései (21 Pf. 2493/1934, 21 Pf. 2600/1934.) az idegen valutában történt tartozásmegállapítást a valorizációs szándék szemléletéből kiindulva vizsgálják és a kirováskori értéket, tehát a dollár és font időközi romlásától függetlenített, valorizált értéket ítélik meg. Ugyanebből a meggondolásból kell kiindulni az aranyérme-klauzula hatálytalanításával kapcsolatos valorizáció, vagy helyesebben devalorizáció kérdésénél is. Ahol az aranyérmekikötés (ezt a szót mindig mint terminus technikust értve, anélkül, hogy feltétlenül érmévé átdolgozott aranyra kellene gondolni) valorizációs szándékot takar, ott eme szándéknak megfelelően a kirováskori érték kell, hogy irányadó legyen a fizetés időpontjában is. Ha a valorizációs szándékból indulunk ki, úgy arra kell gondolnunk, hogy az aranynál épúgy mint a fontnál, vagy dollárnál, a felek a szolgáltatást hozzákötötték ugyan a stipulált átszámítási bázis (dollár, font, vagy arany) szekeréhez, de abban a feltevésben, hoffv ez a szekér a közgazdasági élet útján szokásos gyorsasággal viszi az ügylet terheit és sem el nem ragadja azokat előre nem szándékolt és nem akart iramban, sem pedig bele nem süllveszti ugyancsak előre nem szándékolt lassúdásba. vagy esetleg kátyúba. Ha tehát az átszámítási bázis szekere az intencionált normál sebességet előre nem látott mértékben túllépi, vagy az alatt marad, úgy az ügyletkötő felek ebből az alkalmatlan szekérből kifogják lovaikat és más jármű után néznek. Épúgy, amint a Kúria a dollár és a font kérdésében átérezte a valorizációs szándéknak a szerződés szóhangzatánál átütőbb erejét, épúgy előtérbe nyomul az a kívánság, hogy az aranyklauzula-tilalom folytán adódó valorizációs, illetve devalorizációs probléma de lege ferenda a valorizációs szándék síkjában döntendő el. Érdekes a német jogot összehasonlítani a mienkkel, nálunk a 22.000/1929 I. M. sz. rendelet 5. §-a helyettesíthető ingók természetbeni szolgáltatásának biztosítására jelzálogjog bekebelezését nem engedi meg, amivel szemben a német jogban csak az aranyérmemegállapodás (Goldmünzklausel) jegyezhető be a telekkönyvbe, az aranyérték-megállapodás pedig nem, mert ez utóbbi esetén a telekkönyvből nem tűnik ki a terhelés mértéke. (R. G. 50.145, 101.145, 103.187.)1 A német jogban tehát a jog szelleme sokkal inkább hajlik a természetbeni szolgáltatás felé és mégis a természetbeni szolgáltatás lehetetlenné válása (modus-lehetetlenülés) esetén a német bíróság is a valorizációs szándékból kiindulva, redukált szolgáltatást helyezi a lehetetlenné vált szolgáltatás helyébe.2 A valorizációs szándék álláspontjára helyezkedett az angol Lordok Háza a Feist vo. Société Belge d'Electricité ügyben, valamint a német Reichsgericht I. 54/33. számú ítéletében, igaz ugyan, hogy mindezen ügyekben nem arányszámítási, hanem idegen valutából leendő átszámítási bázisról volt szó, az irányadó gondolat, a valorizációs szándék azonban az aranyklauzulák hatálytalanításával kapcsolatban épúgy helyet követel magának, mint a font és dollár kikötésének esetében. Természetes, hogy a valorizációs szándékot vélelmezni kell, az ellenkezőjét (pl. hogy a hitelezőnek valóságos aranyra szüksége van és ennek fedezése céljából kötötte az ügyletet) bizonyítani kell. Az utóbbi esetben a valorizációs szándék vélelme megdől és az aranyklauzula hatálytalanítása folytán a szolgáltatás helyébe lépő pengőösszeg a lerovás időpontjában kiszámítandó ellenértékben lesz megállapítandó. 1 L. Dr. Löw Tibor cikkét a Jogállam 1929 1. számában. 2 Die Vereinbarung wegen der Goldmiinzen bat dadurcb, daB sie nicbt mehr im Umlauf sind, ihre Bedeutung verloren (R. G. 103, 387.) und die Forderung ist nach MaBgabe des Aufwertungsgesetzes aufzuwerten; sie unterliegt alsó ... der Höchstgrenze von 25%. (Osear Mügel: Das Gesamte Aufwertungsrecht. 303 old.)