Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 3. szám - Katona Gábor: A váltójog kézikönyve [Könyvismertetés]

3. sz. KERESKEDELMI JOG 47 Kezesség 55. A kézizálog nemcsak a hitelező, hanem a készfizető kezes biztosítására is szolgál. Amennyiben tehát a hitelező azt az adósnak, a kezes hozzájárulása s a kölcsönösszegnek egyébként való megfelelő biztosítása nélkül kiadja, ezzel oly mulasztást követ el, amely a készfizető kezest kötelezettsége alól mentesíti. (P. VII. 6206/1933. sz. a. 1934 dec. 12-én.) Biztosítás 56. Az a jogszabály, hogy a biztosító a kárigény elismerése után többé nem teheti a K. T. 474. §-a alapján vitássá a biztosítási ügylet érvényességét, a dolog természete és a K. T. 475. §-a okszerű értelme szerint csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a biztosító az elismeréskor már tudott vagy kellő gondossággal tudomást kellett hogy szerezzen az elhallgatott körülményről. (P. VII. 6567/1933. sz. a. 1935 január 18-án.) Életbiztosítás 57. Folytatólagos díjfizetési kötelezettség precizirozása. (P. VII. 629/1934. sz. a. 1935 január 19-én.) A megállapítási per érdemében: Alperes lényegileg azt panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, amikor azt állapította meg, hogy a perbeli biztosítási szerződés a biztosított elhalálozása időpontjában: 1933 június 21-ikén hajnali 3 órakor, hatályban volt. Ez a panasz alapos, a következő okokból. A meg nem támadott, de nem is vitás, irányadó tényállás szerint: a biztosított-szerződő fél az 5-ik biztosítási év negyedik évnegyedére eső, 1933. évi május 1. napján esedékes volt díjrészletet, — amelynek megtérítésére magát külön Írásban nem kötelezte — az 1933. évi június 21-én hajnali 3 órakor bekövetkezett haláláig meg nem fizette. E folytatólagos biztosítási időszakra eső biztosítási díjrészletet illetően az 1927:X. t. c. 9. §-ában foglalt az a szabály irányadó, hogy: a biztosító a biztosítási dijat birói uton csak abban az esetben jogosult követelni, ha a szerződő fél (a biztosított) magát annak megfizetésére az esedékességre külön írásban ikötelezte, ami a fennforgó esetben nem történt meg. Itt kiemeli a kir. Kúria, hogy téves a fellebbezési bíróságnak az az idevonatkozó jogi álláspontja, mintha az életbiztosításoknál a visszatérő díjnak csak első részlete tekintetében bírna fontosságai az Írásban adott ikülön kötelezés, az elsőt követő további díjrészleteknél azonban erre szükség nincs; téves ez az álláspont azért, mert kétségtelen, hogy a folytatólagos biztosítási időszaknak az elsőt követő további díjrészletei is folytatólagos díjak' amelyeknek perelhetéséhez megkívánt forDREHER BAKSÖR maszerü írásbeli lekötelezést az a körülmény, hogy az első díjrészletet a szerződő fél megfizette — nem pótolja. A fent kiemelt törvényhelyen írt jogszabály tehát, a fennforgó esetben nem vitásan elmulasztott 1933. évi május hó 1-én esedékes volt folytatólagos 15-ik biztosítási évre eső negyedik évnegyedi díjrészletre is alkalmazandó. Ehhez a jogszabályhoz pedig az állandó birói gyakorlat azt a további szabályt fűzi, hogy: a kockázatviselés a díjfizetésnek lévén az ellenértéke, az ilyen folytatólagos biztosítási díj, birói érvényesíthetésének kizárt voltánál fogva, a biztosítási szerződés, a díjfizetés elmulasztásának következményeképpen, az elmulasztott esedékességet követő napon önként megszűnik. Szabadalom 58. Mivel az 1895: XXXVII. t.-c. 57. §-ának kötelező szabálya (3. bek.) értelmében a szabadalmi bíróság előtt folyó megállapítási eljárás költségét a kérelmező viseli, a fellebbezési eljárás pedig a Pp. szabályai értelmében az elsőbirósági eljárásnak a folytatása, a fellebbezési költségben pernyertessége ellenére is a megállapítást kérő felperest kell elmarasztalni. (P. II. 633/1934. sz. a. 1934 nov, 30-án.) Tisztességtelen verseny 59. A 6900/1934. I. M. számú rendelet 3. f ának az a redelkezése, hogy a kereskedelmi és iparkamarának az a szabályzata, amely kimondta, hogy a választottbíróság tagja csak a kamara választottbíráinak névsorában felvett egyén lehet, nem hatályos arra a félre, aki sem nem kereskedő, sem nem iparos, vagy kereskedő, vagy iparos ugyan, de üzleti telepe nem a kamara területén van, okszerűen csakis akként érthető, hogy a kamara választottbíráinak névsora csak azokra kötelező, akik törvény szerint az illető kamara kötelékébe tartoznak, akik, mint választók, a kamarában képviselve vannak. Az iparkamarai illeték fizetésére nem kötelezett gyógyszerészek a kereskedelmi és iparkamara kötelékébe azonban nem tartoznak, választásra nem is jogosultak, (1876:XIV. t.-c. 128. §, 1868:VI, t.-c. 27., 8. §§), a választottbírói névsor összeállításába tehát közvetve sem folyhatnak be. (P. IV. 4777/1934. sz. a, 1935 január 16-áu.) 60. Annak eldöntésénél, hogy valamely árukülső más árukülsővel összetéveszthető-e, nem az áruknak egymás mellé állításakor felismerhető eltérések, hanem futóLagos megtekintésre az emlékezetben megmaradó összbenyomás az irányadó. (P. IV. 3963/1934. sz. a. 1935 febr. 6-án.) 61. Az üzlettulajdonos az alkalmazottakért való abbanhagyási felelősségétől nem szabadulhat arra való hivatkozással, hogy a kirendeltek megválasztásánál, a felügyeletnél és utasításadásnál a kellő gondosságot kifejtette; mert a tiltott cselekmény abbanhagyandó, s az üzlettulajdonos az abbanhagyásról gondoskodni köteles akkor is, ha az