Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 3. szám - Katona Gábor: A váltójog kézikönyve [Könyvismertetés]

48 KERESKEDELMI JOG 3. sz. alkalmazottat és az üzlettulajdonost vétkesség nem terheli. (P. IV. 4017/1934. sz. a. 1935 január 29-én.) A felperesi alkalmazottaik cselekményeire vonatkozóan a fellebbezési ibiróság által megállapított tényállást a felperes felülvizsgálati kérelmében azért támadta meg, mert a felperes által a perben kihallgatni kért tanukat az alperes meglátogatta és őket megfélemlítve, megtévesztve, azoktól „ellenjegyzökönyvcket vett"; az ilyen esizközökkel szerzett bizonyítékok a felperes szerint nem képezhetik elfogadható alapját annak a megállapításnak, hogy a felperesi alkalmazottak is a törvénybe ütköző cselekményeket követtek el. A felperesi alkalmazottak magatartására nézve a fellebbezési ibirósáig által elfogadott tényállás azonban nem a kifogásolt módon szenzett „ellenjegyzőkönyveken", hanem a perben kihallgatott tanaik vallomásán alapszik, amely tanúvallomások valósáigát az alperes alkalmazottainak a felperesi tanuk meglátogatása alkalmával tanúsított eljárása semmiben sem érinti. Nem sértett tehát jogszabályt a fellebbezési bíróság, amidőn a felperes által ez irányban, kért — a per eldöntéséhez szükségtelen -— további bizonyítást mellőzte. Sikertelenül hivatkozik a felperes arra, hogy alkalmazottai cselekményeiről nem tudott és a cselekmény elkövetésére utasítást nem adott. A m. kir. Kúriának a Tvt. alkalmazása körül kifejlődött gyakorlata értelmében ugyanis az üzlettulajdonos (a vállalat birtokosa) az üzleti alkalmazottnak a Tvt .-(be ütköző cselekményeiért nemcsak vagyoni felelősséggel tartozik, hanem egyúttal arról is gondoskodni tartozik, hogy üizleti alkalmazottai a Tvt.-ben tiltott cselkményeket hagyják abba. Az üzlettulajdonos ettől a felelősségétől nem Szabadulhat arra való hivatkozással, Ihogy a kirendeltnek megválasztásánál, a felügyeletnél és utasításadásnál a kellő gondosságot kifejtette; mert a tiltott cselekmény abbahagyandó — az üzlettulajdonos az abbanha-gyásról gondoskodni köteles — akkor is, ha aiz alkalmaizottat és az üz'ettulajdonost a cselekmény elkövetésénél vétkesség nem terheli. A per körülményeiből, a felperesi alkalmazottak bizonyított magatartásából pedig egyáltalán nem lehet okszerűen arra következtetni, hagy a felperesi alkalmazottak részéről az ismétlés veszélye most már végleg ki volna zárva. 62. A Tvt. 13. § ának (hitelrontás) fennforgása szempontjából a tényállítás valódisága nem mentesít, ha az állítás közérdek vagy jogos magánérdek védelme és tárgyilagos összefüggés nélkül használtatik. A versenytársra vonatkozóan kedvezőtlen megállapításokat tartalmazó ítéletnek meg nem engedett, verseny céljára való közzététele egymagában — t. v. (P. IV. 2848/1934. sz. a. 1935. febimár 14-én.) A felperesnek hírlapok útján közzételt az a hirdetése, amely szerint — nem is vitatottan az alperes által gyártott és forgalomba hozott, szénsavval gyengébben telített szikvízra célozva, — közli, hogy a felperesi „gyártmány nem téveszthető össze az utóbbi napokban hangzatos jelszavakkal hirdetett utánzatokkal"', — az alperes és annak áruja ellen intézett kétségtelenül a Tvt.-be ütköző támadás, mert az a körülmény, hogy az alperes az ő gyártmányát a felpereséhez hasonló néven hozta forgalomba és hirdette, nem tette indokolttá az alperes személyével és gyártmányával ily kifejezések használata melleit való foglalkozást. Ennek ellenére az alperes nem hivatkozhatik arra, hogy az általa a Pécsett megjelenő „Dunán túl" cimű napilapnak 1933. évi augusztus hó 15-i számában megjelent nyílttéri közleményt jogos magánérdekének megóvása végett, tehát jogos védekezésként tétette iközzé. Az üzleti verseny terén ugyanis a védekezés csak addig jogos, amíg a támadás keretében mozog, vagyis amíg nem terjed túl azon a kereten, amely a támadás elhárítására feltétlenül szükséges. Ámde az alperes nyílttéri közleményének az a tartalma, amely szerint — azzal kapcsolatban, hogy a felperes által gyártott szikvízhez használt szénsavat dolomitból és kénsavból előállítottként jelöli meg —, bírói végitélet megállapításaként közli, hogy a felperes által gyártott szikvízről sokan észlelték, hogy annak kellemetlen, büdös mellékíze és szaga van, — a jogos védelemnek a kifejtettek szerint megengedett határán túlmenő, a felperes által előállított árura vonakozólag súlyos, a bizalom megrendítésére és a felperes és áruja hírnevének megrontására alkalmas tényállításokat magában foglaló támadás. Az alperesnek a nyílttéri közleményekben foglalat cselekményeit a felebbtzési bíróság helyesen minősítette a Tvt. 13. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekménynek "s annak abbanhagyására az alperest az anyagi jognak megfelelően kötelezte. Ebből a szempontból ugyanis nincs jelentősége annak, hogy az alperes a közte és felperes között folyamatban volt perben hozott elsőbírósági ítélet tartalmát híven idézte-e s hogy arra való tekintettel, miikép a felsőbíróság a felhívott ítéletnek vonatkozó megállapításait mellőzte, a szóban levő kitételek valóknak tekintendők-e s nincs annak sem súlya, hogy az alperes az Ítéletet jogerős Ítéletként jelölte-e meg. Ugyanis tárgyilagos összefüggés és a közérdek, vagy jogos magánérdek védelme által indokolt szükségesség nélkül a tisztességes üzleti felfogás szerint a versenytárs személyére, vagy árujára utaló olyan tényállítás, amely a versenytárs, vagy áruja hírnevének megrontására és a versenytárs üzleti pozíciójának aláásására alkalmas, akkor is a Tvt. 13. §-ába ütköző versenycselekmény, ha a tényállítás egyébként való, és mert a versenvtársra vonatkozóan kedvezőtle n megállapításokat tartalmazó bírói Ítéletnek meg nem engedett, verseny céljából való közzététele önmagában véve is a Tvt. 13. §-ába ütköző tisztességtelen versenycselekmény. Míndeil í°gász kereskedő és •BMHBH közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős