Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 3. szám - Tulajdonfenntartással kötött vétel és az áru továbbeladása [2. r.]

3. sz. KERESKEDELMI JOG 37 Ez a körülmény éppen elég biztonságot nyújt az ellen, hogy a felek minden elképzelhető gondosságot ki fognak fejteni a tévedés elkerülése érdekében, azonban még ennél is erősebb biztosíték az eljárás egész során kötelező ügyvédi képviselet, valamint a bemutatott szerződés ügyvédi ellenjegyzésének kötelessége. Ha pedig a felek óvatossága, a bírói eljárás officialitása és a kötelező ügyvédi képviselet biztonsági szelepei mellett még mindig fennmarad egy 0.001 %-os tévedési lehetőség, úgy ennek következményeit a fél — akit ügyvédje is támogat — előre láthatta és tudhatta, úgy hogy annak kockázatával előre számolnia kellett. További, bár a fentiek szerint felesleges biztonsági szelepet nyújthat az egész bírói eljárás megállapítandó magas illetékkulcsa, amely biztosítja, hogy az eljárást csak olyanok (főképpen kereskedők és kereskedelmi társaságok) veszik igénybe, ahol a tévedés valószínűsége — és a későbbiek értelmében a megtévesztés lehetősége — ab ovo minimális. Mindaz ugyanis, amit a tévedés tekintetében mondtunk, teljes egészében áll a megtévesztésre is, amely nem egyéb, mint a másik fél által szándékosan előidézett tévedés. Mégis a közrend és a jóerkölcs megkívánják, hogy ott, ahol a megtévesztés már a csalás fokát érte el — amely ellen védekezni is nehezebb, mint az egyszerű megtévesztés ellen —, ott a megtámadhatatlanság védelme ne érvényesülhessen. (6. §.) Fennforog még az a lehetőség, hogy a felek színlelt szerződést fognak előzetes jóváhagyás végett bemutatni. Ennek a lehetőségnek azonban sem veszélye, sem jelentősége nincs. A színlelés ugyanis kivétel nélkül harmadik személyekkel szemben kíván hatályosulni, akikre azonban a 4. § 2. bek. értelmében a hozandó ítélet jogereje nem terjed ki. Ami a színlelt ügyletnek a felek közti és a bíróság által fel nem ismerhető semmisségét illeti, ide is áll az, hogy azok a felek, akik színlelt ügyletet hoznak a bíróság elé, kénytelenek legyenek eljárásuk következményét állni, ami a színlelt ügylet majdnem mindig turpis célját tekintve, még csak méltánytalannak sem mondható magánjogi büntetés. A teljesség kedvéért itt még rá kell mutatni, hogy a színlelt szerződés, mint a M. M. T. 999. §-a szerint semmis szerződés az 1010. § értelmében konvaleálódhat, ha a felek a semmisség okának megszűnte után a szerződést megerősítik. Ha a felek a szerződést bíróság elé viszik, úgy tekintendők, mint akik a színleltséget megszüntették és a szerződést az együttes bemutatás által megerősítették. Az ügyletkötő felek szerződésalkotási szuverenitásába belenyúló állami intervencionizmus ellen felmerült jogos individualista aggályok a most ajánlott megoldással természetesen nem szűnnek meg. Sőt, ha proponált elv valaha is kivihető lenne, úgy ez a beavatkozás megerősítését, vagy ami ennél is több, intézményesítését jelentené. Valószínű azonban, hogy a jogrendszer és a forgalmi élet szívesebben áll szemben egy törvényes és legálisan megalakult ellenféllel, mint a joggyakorlat guerilla-hadaival, amely az általa kötött ügyleteket orvul és váratlanul támadja hátba. Szervezett ellenféllel pedig a békekötés is könnyebben képzelhető, mint rendezetlen guerilla-csapatokkal szemben. Tulaj donfenntartással kötött vétel és az áru továtolbeladása írta: dr. Komin Ferenc. (Folytatás) De a tulajdonfenntartás igazi jelentőségéhez a gazdasági életben csak akkor jutunk, ha elhagyjuk a kiskereskedelem területét és figyelmünket a nagykereskedelem vételügyleteire fordítjuk. Már a belföldi forgalomban is, de még sokkal inkább a nemzetközi forgalomban elkerülhetetlennek mutatkozik a hitelnyújtás szüksége. Általában az eladó teljesít előbb, minthogy az árunak értékesítése, piacra hozatala első sorban az ő érdeke. A vevő a vételárat csak az áru átvétele után fizeti meg, s minthogy nagyobb mennyiségről van rendszerint szó, esetleg több részletben. A hitelnyú jtás bizonyos mértékig mindig rizikóvállalást jelent. A vételügylet technikája nem engedi meg, hogy a két szolgáltatás szimultán aktussal valósuljon meg. Ha azonban az eladó tulajdonfenntartással él, vagyis kiköti, hogy a vevő csak a teljes vételár megfizetésekor szerezze meg az áru tulajdonjogát, a két szolgáltatás, a vevő részéről a vételár fizetése, az eladó részéről az árunak a vevő tulajdonába bocsájtása tulajdonkép egyidejűleg megy végbe. Az eladó azáltal, hogy már a tulajdonátruházás előtt a vevő birtokába bocsájtja az árut, a vevőt abba a kedvező helyzetbe hozza, hogy az áru értékesítése útján a vételárat meg tudja fizetni. A három hónapi, vagy hosszabb fizetési terminus ezt a célt szolgálja. A tulajdonfenntartás nem befolyásolja az eladó szerződésből eredő jogának érvényesítését a vevő ellen: keresete irányulhat a szerződés teljesítésére, a vételár megfizetésére; a szerződéstől azonban el is állhat és az áru visszaadását, esetleg ezenfelül kártérítést igényelhet.