Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 3. szám - Tulajdonfenntartással kötött vétel és az áru továbbeladása [2. r.]

38 KERESKEDELMI JOG 3. SZ. Minthogy a vevő az árut tovább eladhatja, kérdéses, hogy az áru még birtokában található lesz-e? Ameddig azonban az áru a vevő birtokában van, illetőleg az árunak a vevő birtokában még meglévő részére az eladó joga érvényesíthető. Nem lehet különbséget tenni e tekintetben elfogyasztható és el nem fogyasztható dolog, feldolgozásra szánt áru vagy nem ilyen között. Amíg a boroshordók a borkereskedő pincéjében vannak, a liszt a pékműhelyben, a szövet a szabóműhelyben részben feldolgozva, részben, feldolgozatlanul megvan, az eladó tudja érvényesíteni tulajdonjogát. Arra is gondoltak, hogy továbbeladásnál a harmadik jogszerzők csak tulajdonfenntartással terhelt árut szerezzenek. Csakhogy ilyen tárgyakat — a tulajdonos esetleges követelésétől félve, mely, mintegy Damokles kardja, lebeg a tulajdonfenntartásos ügylet felett — nem vesznek szívesen és gyakorlatilag elfogyasztható dolog, pl. péksütemény esetében ennek keresztülvitele egészen lehetetlen. Amikor szinte napirenden vannak a fizetésképtelenségek, az eladónak számolnia kell azzal az eshetőséggel is, hogy a vevő, akinek az árut hitelbe szállította, esetleg már a szállítás után csődbe vagy kényszeregyességbe jut. Ilyenkor rendkívül fontos, hogy tulajdonosként még mindig az eladó szerepelhessen, mert amennyiben már a vevő tulajdont szerzett, az áru a csődtömegbe tartozik és a hitelezők aránylagos kielégítésének alapjául szolgál. Tulajdonfenntartás nélkül az eladó kénytelen volna nézni és tűrni, hogy az általa szállított és még ki nem fizetett áru mint szolgál más hitelezők kielégítésére és vétekírkövetelése fejében be kell érnie egy esetleg neki jutó kvótával. Ebből ered az a küzdelem, melyet egyfelől a különböző kereskedőérdekeltségek, másfelől a pénzhitelezők, így elsősorban bankkörök vívnak követeléseik biztosítása és érvényesítése végett. A tulajdonfenntartással az eladó elejét veszi annak, hogy a vevő csődbe vagy kényszeregyességbe jutása esetében az általa szállított és még ki nem fizetett áru a csődtömegbe kerüljön. A saját nevében kereskedői tevékenységet folytató kereskedőnek birtokában lévő áruraktár képezi viszont legalább részben a bizalmi alapot, hogy a kereskedőnek pénzintézetek hitelt mernek nyújtani. A tulajdonfenntartás lehetősége a pénzhitel biztosítását azonban meghiúsíthatja, mert végrehajtási vagy csődeljárás során kiderül, hogy az egész áruraktár másoké. Éppen ezért próbálták meg a tulajdonfenntartás ellensúlyozására azt a megoldást, hogy kereskedőnek csak oly feK tétel mellett nyújtottak hitelt, ha írásban kijelentette, hogy raktárán lévő áru saját korlátlan tulajdonát képezi. (Der Eigentumvorbehalt in Wirtschaft und Recht. Herausgegeben von der Industrie- jund Handelskammer zu Berlin, 37. 1.) A gazdasági életnek ez a belső vívódása a különböző érdekek érvényesítését biztosító megfelelő jogi megoldások után, a tulajdonfenntartás (jelentőségének az áru továbbeladásából befolyt vételárra, illetőleg az abból szerzett követelésekre való kiterjesztését is megkísérelte. E részletkérdések kifejtésébe ez alkalommal nem ^bocsátkozhatunk. Az eladott áruért befolyó vételár külön való megőrzésének a kikötése mindaddig, míg a vevő a vételárat |az eladónak megfizeti, az elképzelhető visszaéléseket figyelmen kívül hagyva, hogy a vevő hitelezői elől a kielégítési alapot elvonja, már annálfogva is {nehézséggel találkozik, hogy a pénz nem egyedi jószág. A dolog természetéből adódik, tiogy szükségesek bizonyos ismérvek, melyek a tulajdonfenntartásos áruk különválasztását lehetővé teszik. ; Másfelől azonban a felek megegyezése, hogy a vételár teljes megfizetéséig a vevő eladásaiból származó követelések az eladó követeléseivé válnak, vagyis e jövőbeli követeléseknek előre való átruházása azt eredményezi, hogy a követelések csőd 'esetében bele sem esnek a csődtömegbe. Pro és kontra lehet 'e részletkérdések fölött vitatkozni. Az általános hitelezői szempont, a par conditio creditorum elvének érvényesülését követeli meg, ; ami nem engedi, hogy az áruhitelező részére külön kielégítési jog ismertessék el a többi hitelező hátrányára, ő árut szállított, hogy ellenértékül a vételárat megkapja. A vételár hitelezésével ép oly pénzhitelezővé vált, mint aki pénzben nyújtott hitelt a vevőnek. .Viszont jogosan tiltakozik az ellenérdekeltség, hogy az árut, mely a vevő birtokában van már, de fcnelynek ő az árát még ki nem fizette, fedezeti alapnak tekintsék az ő hitelezői (Verlust von Geld und Ware). Érthető és helyeselhető a gazdasági törekvés, mely a rendelkezésre álló jogi eszközöket megragadja, hogy azt a szoros kapcsolatot, mely az áruszállító és az áru között a vételár megfizetéséig fennáll, minden eshetőség ellen biztosítsa. I Az, hogy a vevő nem lesz tulajdonossá a vételár megfizetése előtt, nem akadályozza meg, hogy | mint tulajdonos rendelkezzék, mert a tulajdonos nevében és megbízásából jár el. A német BGB egészen általánosságban kimondja, hogy a jnem jogosult rendelkezése, ha a jogosult beleegyezésével történik, hatályos. (BGB 185. §.) Az ilyen ügylet bizonyos hasonlóságot (mutat fel a bizományi ügylettel: bár a tulajdonjog az eredeti eladónál marad, jogok és kötelezettségek a továbbeladásból a vevő 'és harmadik személyek között keletkeznek. Jogi körökben fel is merült a kí-