Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 3. szám - Szerződések stabilizációja

3. sz. KERESKEDELMI JOG 35 7( Szerződések stabilizációja* Irta: dr. Fonyó György Ha az elmúlt évtized kötelmi jogának fejlődési, vagy igazabban haladási tendenciáját meg akarjuk határozni, kétségtelenül a legszembetűnőbb jelenség az a hallatlanul erős kontroll, amit az állam a bírói szerveken keresztül a kétoldalú szerződések tekintetében gyakorol. Felesleges és a célt nem szolgáló időpazarlás volna általánosan ismert joggyakorlati példálózással alátámasztani azt az állítást, hogy a kétoldalú szerződések utólagos bírói módosítása eddig soha neon tapasztalt mérvet öltött és gyakran még azon a határon is jóval túlmegy, amelyet a szerződés érténytelenségére hivatkozó vagy annak valamely pontját megtámadó ügyletkötő fél elképzelt. A károsnak vélt irányzat elleni harc kötelesség, de nem mindig célravezető. Ha ugyanis az irányzat ilyen intenzitású, úgy mozgató rugóinak felkutatása (kollektív irányba való haladás, államszocializmus, latens diktatórikus törekvések stb.) legfeljebb oknyomozó jelentőséggel bírnak, de az irányzat elleni harc egy pár kötetnyi hivatott vagy kevésbbé hivatott stílusgyakorlattól eltekintve meddő kell, hogy maradjon. Ha tehát a jelenleg még kétségbevonhatatlanul fennálló kapitalisztikus termelési rend részére a szerződési individualitást, függetlenséget és ügyletkötési biztonságot megmenteni kívánjuk, úgy ezt az adott körülményekbe való belehelyezkedéssel olyan módon kell megkísérelni, amely az irányzatnak megfelel. Az utólagos szerződésmódosítás, érvénytelenítés, egyes feltételek nem írottnak tekintése és az intervenció minden elképzelhető válfaja a magán- és kereskedelmi jog egész rendszerében érvényesül, és pedig az elenyésző jelentőségű, bár nem elenyésző számú közigazgatási intézkedéstől eltekintve, a rendes bíróságok jurisdictioján keresztül. Kissé eltúlozva a helyzetet, nyugodtan állíthatjuk, hogy nincs szerződés, melynek kétségtelen érvénye biztosan állítható lenne addig, amíg jogerős bírói ítélet azt meg nem állapítja. Hogy ez a tény mit jelent forgalombizonytalanság, jogi idegesség, túlmunka és értékrombolás tekintetében, azt a statisztikus és pszichológus megoldhatatlan feladata volna megállapítani, a mi szempontunkból azonban a kérdésnek ez a része lényegtelen. A tényleges és adott helyzet az, hogy az állami intervencionizmusnak saját bírói hatósága által hozott ítéletre van szüksége, hogy valamely szerződéshez többé hozzá ne nyúl* A Magyar Jogúszegylet civiljogi szemináriumában 1935 február 6-án tartott előadás. hasson és így a szerződéskötési szabadságot és a forgalom biztonságát többé ne veszélyeztesse. A „bölcs" megalkuvásnak tehát nincs más útja, mint megadni a császárnak, ami a császáré és a biztonság eléréseért ítéletet kérni minden szerződés felett. A jognak és az érvényben levő gazdasági és termelési rendnek csak arra van szüksége, hogy a bíróság ezt az ítéletet ne utólag, akkor hozza meg, amikor a szerződés alapjára már terjedelmes jogi és gazdasági szervezetek épültek, mert ezek váratlan összerombolása helyre nem hozható károkat okoz. Hozza meg a bíróság ítéletét előre, amikor a szerződés még nem vált dinamikussá és amikor annak érvénytelenítése nem vonhat más következményt maga után, mint hogy módosított új szerződést kell kötni, vagy az elképzelhető legroszszabb esetben az ügylet egyáltalán nem jön létre, ami gazdaságilag még mindig elképzelhetetlenül előnyösebb, mint a már funkcionáló szerződés utólagos annullálása. Más szóval: ÁUíttassék fel bírói fórum, amely a felek által bemutatott szerződésről — előzetesen — ítélettel eldönti, hogy a szerződés a fennálló jogszabályokat nem sérti és ezért megtámadhatatlan. Az ilyen ítélethez kapcsolódó joghatások, érdemi és alaki eljárási módok magától érteitődően olyan mély és alapos megfontolást követelnek, mely jelen keretek között el nem képzelhető és ki nem dolgozható. Az elképzelt irányelvek szükségszerűen hosszadalmas kifejtése helyett megkísérlem a fenti elvhez asszociálható gondolatokat törvénytervezetvázlat (a hangsúly a vázlaton nyugszik) formájában lerögzíteni. l. §• Kétoldalú szerződések előzetes bírói jóváhagyás végett bemutathatók. Az ügyletkötő felek együtt és közösen előterjesztett kérelme alapján a bíróság ítélettel eldönti, hogy a szerződés a törvénynek megfelel-e és nem ütközik-e a jóerkölcsbe vagy a közrendbe. 2- §• Az előzetes elbírálás céljából bemutatott szerződések feletti bíráskodást első fokon a királyi Törvényszék gyakorolja, amely háromtagú tanácsban jár el. Másodfokon a királyi Kúria öttagú tanácsban dönt. Az eljárás tekintetében az eltérések figyelembevételével az 1911:1. t.-c. szabályai irányadók. 3. §. A szerződés érvényességét megállapító ítélet ellen jogorvoslatnak helye nincs, azt indokolni nem kell és az a kihirdetéssel válik jogerőssé. A szerződés érvényességét meg nem állapító ítélet írásban indokolandó és az ellen a felek 15 napon belül együttesen panaszt terjeszthetnek elő, amely felett a királyi Kúria ítélettel határoz. 4. §• A szerződés érvényességét megállapító ítélet alapján a felek egyike sem támadhatja meg a szerződést olyan ok miatt, amely az ítélet meghozatala előtt merült fel.