Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 2. szám - A cégjog reformja

30 KERESKEDELMI JOG 2. sz. Ebben az okiratban nemcsak az nem köttetett ki, hogy a váltókat mint szívességből adottakat a felperes tartozik beváltani s azokat az alperesek ellen nem érvényesítheti, hanem külön rendelkezés foglaltatik arra az esetre, ha a váltókat — habár harmadik személy érvényesítené — az alperesek ellen. Ezekre tekintettel megfelelő indokai alapján magáévá tette a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak a 4) alattival létrejött megállapodás tartalmára vonatkozó álláspontját. Ettől eltekintve az ugyancsak nem vitás tényállás szerint a felperes az előző váltó alapján nyert kielégítési végrehajtási jogáról lemondott, a végrehajtást megszüntette s magát a váltót, amelyet a per során az alpereseknek megküldött, de amelyet ezek neki visszaküldték — megsemmisített alakban a jelen perben becsatolta s ezért alaptalan az alpereseknek a költség halmozásra vonatkozó panasza is, mert az eredeti váltó megsemmisítésével és megsemmisített alakjában való becsatolásával, tehát lényegileg annak az alperesek részére történt visszaadásával megszűnt a lehetősége annak, hogy a felperes az eredeti váltóval felmerült s még kiegyenlítetlen per és végrehajtási költségeket az alperesek ellen érvényesíthesse. 35. Váltóból eredő kifogás jogerős váltófizetési meghagyás után csupán perújítással érvényesíthető. (P. VII. 6529/1933. sz. a. 1934 december 17-én.) Az irányadó tényállás szerint a felperes a birtokában volt, 31.184 P-ről és 5850 P-ről kiállított váltó alapján az alperesek, mint a váltók elfogadói ellen a budapesti kir. törvényszéknél fizetési meghagyás kibocsátását kérte. A kir. törvényszék P. VI. 44.870/1931. szám alatt a váltófizetési meghagyást kibocsátotta s az, minthogy az alperesek kifogással nem éltek, jogerőre emelkedett. A felek a megítélt követelés kiegyenlítése tárgyában a 6. alatt csatolt okiratban foglalt megállapodást létesítették. Ennek a tartalma szerint a felperes az alperesnek 44.550 P kölcsönt nyújtott, melynek fedezetére ezek váltót állítottak ki. A kölcsönvett 44.550 P-ből az előbbi váltótartozás nyert rendezést s a felek kifejezetten meg is állapították, hogy a régi jogcímeken fennállott tartozás megszűnt. Ezzel a tényállással szemben az alperesek nem hivatkozhatnak többé jogszerűen arra, hogy az előző váltókat a Földhitelbank r. t. részére ingatlan eldarabolása alkalmával szerzett föld vételárának fedezetéül állították ki, hogy a váltók vétele az 1920:XXXVI. t.-c. 60. §-ában foglalt rendelkezések be nem tartása miatt semmis volt, hogy a felperessel a 6. alatt csatolt okirat szerint kötött ügylet végeredményben nem egyéb, mint ingatlaneldarabolás során vett föld vételárának fedezetére irányuló s az eredeti ügyletet elpalástoló váltó vétele, végül, hogy a váltónak ily módon megállapítható semmisssége a felperessel szemben — minthogy annak eredetét ismerte — szintén felhozható. Az előadottak szerint ugyanis a P. XVI. 44.870/ 1931. sz. alatt kelt váltófizetési meghagyás jogerőre emelkedett s az ott érvényesített kötelem helyébe az ítélt dolog kötelezettsége lépett. Igaz ugyan, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint a váltófizetési meghagyással elmarasztalt fél, nincs elzárva attól, hogy perújítás esetén kívül is érvényesíthesse mindazokat a kifogásokat, melyek őt a váltóügylet alapjául szolgáló magánjogi viszonyból jogszerűen illetik, azonban ebben az esetben az alperesek kifogásai magából a váltóügyletből erednek, a váltóvétel érvényessége ellen irányulnak, erre a kérdésre pedig, mely a váltófizetési meghagyással kifogás hiányában eldöntöttnek tekintendő, perújítás esetén kivül visszatérni nem lehet. Az alperesek tehát a már említett perben kibocsátott váltófizetési meghagyással megállapított kötelezettséget, melynek teljesítését a felperes már végrehajtás útján is kieszközölhette volna, az ítélt dolgot létesítő határozathozatalt megelőzően fennállott váltói kötelezettség érvénytelensége okából — a törvény szerint megengedett perújítás esetétől eltekintve — többé meg nem támadhatják, mert ennek a támadásnak esetleges sikere egyenlő volna az ítélt dolgot megállapító határozatnak a törvény szerint gyakorolható perorvoslat útján kivül való hatálytalanításával. Ugyanebből kiindulva kell elbírálni az alperesek amaz álláspontjának helyességét is, hogy a felperes követelése az előző váltóktól függetlenül is érvénytelen, mert az 1920:XXX. t.-c. 56. §-a nemcsak a vételár fedezetéül szolgáló váltó vételét tiltja el, hanem eltiltja azt is, hogy a vevők a vételár fizetésére, vagy törlesztésére felvett kölcsön, vagy az eldarabolás útján szerzett ingatlanon fekvő terhek fedezetére állítsanak ki váltót a hitelező részére. Ugyanis még abban az esetben is, ha megáll az alperesek jogi érvelése — azt, hogy a 6. alatt csatolt okiratban foglalt ügylet alapján történt váltóvétel érvénytelennek tekintessék, ebben az esetben mindenkép kizárja az, hogy ez az ügylet jogerős ítélet hatályával bíró váltófizetési meghagyással megállapított és a kife'jtettek szerint ebben a perben meg nem támadható kötelezettség teljesítésére vonatkozó megállapodásokat tartalmaz. Versenytilalom 36. A versenytilalom kikötne, az JÍ'IQ^H^ birói gyakorlat szerint a szerződési szabadság elvéből folyólag a szolgálati szerződésben kötbér kötelezése mellett és indokolás nélkül is jogosult. Feltétele csupán az, hogy időbeli és térbeli határok között mozogjon és >a kötelezett alKaimazoitnak a megélhetését és boldogulását méltánytalanul ne gátolja. Az ilyen feltételek mellett létesült versenytilalmi kikötés hatályosságát tehát az a körUlmény, hogy a versenytilalmi megállapodás a munkaadó és az alkalmazott között szolgálati szerződésben létesült, és hogy a szolgálati viszonyt utóbb a munkaadó minden különösebb indokolás nélkül szüntette meg, rendszerint nem érinti. (P. IV. 2719/1934. sz. a. 1934 dec. 4-én.) Az e tekintetben megtámadás hiányában e helyütt is irányadó tényállás szerint a felek között az említett szolgálati szerződésben kötbér fizetésének kötelezése mellett létesült versenytilalmi megállapodás — miután ez csak Igal községre és idő-