Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám - A váltóleszámitolási ügylettel kapcsolatos kérdések

1. sz. KERESKEDELMI JOG 15 pontot foglalta el, hogy a „Diana" védjegy kizárólag az alperest illeti meg és tiltakozott a felperes forgalombahozási szándéka ellen, sőt amiikor arról tudomást szerzett, hogy a felperes „Diana" elnevezéssel csokoládét hoz forgalomba, felhívta a felperest arra, hogy % „Diana" elnevezésnek csokoládéra való használatát hagyja aibba. Minthogy tehát az alperes a „Diana" védjegyhez való jogát a felperessel szemben kifejezetten fenntartotta s a felperes az alperes tiltakozásáról tudomással bírt, ha a felperes enek dacára a „Diana" szót csokoládéra bevezette, azt csak a saját felelősségére tehette. Ezért a kir. Kúria a felajánlott bizonyítást mint feleslegest mellőzte. Igaz az is, hogy a felperes cége a megjelölésében a „Diana" szót tartalmazza. Ebből azonban nem következik, hogy felperes a „Diana" szót már ezért is védjegyként korlátlanul használhatja, aminthogy maga is bejegyeztette a „Diana" szóvédjegyet árui megjelölésére, annak védjegyoltalmat kívánt szerezni és áruit védjegyoltalmilag kívánta megjelölni. Az a körülmény, hogy felperes, akinek 1932. évig csupán „Diana" sósborszesz árui voltak ismére'esek, rosszhiszeműen terjesztette-e ki a védjegylajstromozást csokoládé- és cukorkaárukra s ezzel az alperes „Diana" védjegyének tisztességtelen versenyt támasztott-e, a védjegytörlési per szempontjából jelentőséggel nem bír, mert ehelyütt csak az bír jelentőséggel, hogy az alperes védjegye a felperesével szemben elsőbbséggel bír-e vagy nem; a rosszhiszeműség kérdése csupán az ide nem tartozó tisztességtelen verseny s az ekörül folyó per szempontjából volna jelentős. Ezért a kir. Kúria a rosszhiszeműség kérdésével ebben a perben nem foglalkozott. (?)*) Az elsőbiróság tehát helyesen döntött akként, hogy az 1913 : VIII., illetőleg az 1929 : XVIII. t.-c. II. 4/b. cikke elsőbbségi jogot biztosítottak az alperes által Reiöhenbergben 1901. évben (belajstrormozott, 1911. és 1921. években megújított és 1921 augusztus 26-án Magyarországon belajstromozott, végül az 1923 november 2-án Bemben nemzetközileg belajstromozott „Diana" szóvédjegynek, valamint e szóvédjeigy és aiz 1913 december 16-án Reichenbergben belajstromozott és 1923 november 2-án Bernben nemzetközileg belajstromozott két „Diana"-ábrás védjegynek. A viszontkereset tekintetében a kir. Kúria szintén indokainál fogva helybenhagyta a fellebbezési bíróság döntését, mert az alperes védjegyének elsőbbsége ugyanazon védjegynek, ugyanazon árúcsoport részére való belajstromoz ását kizárta. 18. Az áru rendeltetését jelző — s így a törvény értelmében a lajstromozásból kizárt — szóvédjegy a gazdasági életben való keresztülhatolás alapján védjegyképességet nyerhet. — A használati idő fontossága — „Fly-Tox". (íSzab. bg. 686/1932. sz. a. — Kúria P. II. 489/1934. sz. a. 1934 nov. 9-én.) A birói osztály — a védjegytulajdonos által becsatolt és a m. kir. Kúriának P. IV. 2132/1930/ 22. sz. Ítéletében foglalt annak a megállapításnak *) Szerk. alapján, hogy „az üzleti életbe közismerten bevezetett ,Fly-Tox' szó a védjegytulajdonos vállalatával kapcsolatban a köztudatban annyira jellegzetes, hoigy erről a forgalomban a védjegytulajdonos vállalatát szokták felismerni", — a maga részéről is elfogadta és megállapította a budapesti kereskedelmi ós iparkamara fenti véleményes jelentésében foglalt azt a ténymegállapítást, hogy a magyar vevőközönség „a markáns, szembeszökő, az emlékezetben megrögződő, hangzatos, fonetikai hatású ,Fly-Tox' szóvédjegyben a védjegytulajdonosnak vállalatáiból származó rovarirtószerek árujegyét látja, — megállapította ezt annál is inkább, mert a védjegynek 1926 július hó 7-én történt lajstromozásától a jelen törlési kérelem benyújtásáig (1930 szeptember 2) eltelt négy év bőségesen elegendő volt ahhoz, bogy ez a védjegy — a széles és kiterjedt forgalmazás folytán — mint a védjegytulajdonos vállalatának árujegye váljék ismeretessé a magyar vevőközönség előtt. Ugyancsak a fent megjeHölt budapesti kereskedelmi és iparkamarai jelentésiben foglalt megállapítás szerint, melynek ellenkezőjét kérelmező nem állította, még kevést>é bizonyította, — a FlyTox szó annak lajstromozása előtt a magyar piacon rovarirtószerekkel való vonatkozásiban egyáltalában ismeretlen volt, ebből pedig szintén az következik, hogy a Fly-Tox szó, mint a védjegytulajdonos képezte ú. n. eszményi szó, a védjegytulajdonosnak kereskedelmi tevékenysége következtében nyerte el előbb megállapított jellegét és forgalmi jelentőségét. A forgalmi életnek a Fly-Toix szóval kapcsolatos ilymódon kialakult felfogásából pedig folyik, hogy a szóbanforgó Fly-Tox szónak esetleges áruminőség, illetve a rendeltetést jelző jellege — mint a szó lajstromozását kizáró körülmény — annál kevésbé volt lényeges és döntő, mert a Fly-Tox szó mint idegen szó, a magyar nyelv szókincséhez nem is tartozik s így ebből fwlyólag ahhoz, hogy ennek a szónak a isizabad (használata fenntartassék, —• semminemű forgalmi érdek nem fűződik, — de folyik az is, hogy a szóbanforgó Fly-Tox annak lajstromozásakor fennálló esetleges — rendeltetést jelző jellegét a védjegynek a forgalmi éleiben az előbbiek értelmében való bevezetése folytán elvesztette. A kifejtettek alapján a szóbanforgó védjegy lajstnamképességét az 1913. évi XII. t.-c. 2. és 3. §-a, továbbá az 1929 : XVIII. t.-c. I. 6. cikkének 2. pontja 2. 'bekezdésében foglalt rendelkezések alapján, mely szerint a védjegy lajstromképességének elbírálásánál figyelembe kell venni az összes ténykörülményeket, különösen pedig a védjegy használatának időtartamát, — meg kellett állapítani és a kérelmezőt a védjegynek törlésére irányuló kérelmével el kellett utasítani. 19. Az a 1895. XLI. tc. 7. §-a alapján 2 éven belüli védjegybelajstromozás csak az új belajstromozás napjától kezdve ad elsőbbséget.*) — A közkereseti társaság vállalatának részvénytársaság által való átvételével és az „A. G." toldat hozzáfüzésével új cégváltozás áll be, mely a védjegy átírását *) A koninentális jog alapján nehezen, de az angol jog alapján vitatható kérdés.