Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám - A váltóleszámitolási ügylettel kapcsolatos kérdések

16 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. megköveteli.*) Érdemben: materiális szempont túlsúlya a formális védjegyjoggal szemben. (P. II. 6458/ 1930. sz. a. 1934 okt. 11-én.) Azt, hogy egy közkereseti társaság vállalatának az átvételével alakult részvénytársaság ezt a vállalatot változatlan cég alatt folytathassa, már a K. T. 14. §-a kizárja. A felperesnek, mint a vállalat új tulajdonosának az 1913 : XII. t.-c. 4. §-án allapuló átírási kötelessége tehát akkor is fennálltait, ha a cégben semmi más változás (be nem állott volna, mint az, hogy a régi cégszöveglhez a részvénytársasági jelleget feltüntető A.-G. toldat járult. Minthogy pedig a felperes az átvett vállalathoz tartozó védjegynek saját nevére való átíratását elmuiasztoitta, 'helyes az elsőtbiróságnak az a jogi döntése, hogy a felperes a védjegyek oltalmáról szóló törvényben biztosított jogait nem érvényesítheti, következéskép őt az alperessel szemben a kereseti jog meg nem illeti. Ennek aiz átiratásnak a hiányát nem pótolja az a ténye a felperesnek, hogy a saját kérelmére törült védjegyet az 1895 : XLI. t.-c. 7. §-ában megjelölt határidőn belül a maga nevére lajstromoztatta. Az eredetileg belajstromoizioltt védjegyre váló mindem utalás nélkül 1930 január 9-én történt ez az új belajstromozás ugyanis csak e naptól kezdve ad elsőbbséget, de nem volt alkalmas arra, hogy az önként törült védjegyet az eredeti elsőbbséggel helyreállítsa és az alperes javára 1927 szeptember 16-án történt belajstromozásisal szerzett elsőbbségi jogot megszüntesse, mert a folytonioisságot a törlés és az új bejegyzés megszakította. Az a körülmény, hogy a mindvégig a jogelőd nevén állott védjegyet a felperes kérelmére törölték, továbbá, hogy az 1895 : XLI. t.-c. 7. §-ában megjelölt határidőn belül ezt a törült védjegyet 'a felperes javára újból lajstromozták, az átírás elmulasztásának jogkövetkezményéit az 1913 : XII. t.-c. 4. §-ában megjelölt vonatkozásban meg nem szünteti. Egyébként a m. kir. Kúria megítélése szerint a keresetnek érdemben sincs jiojgszerű alapja. Az ellenvégirathoz 5—7. alatt csatalt iratokból, továbbá a 922/1933. számú kereskedelmi és iparkamarai felterjesztéshez csatolt nyilatkozatok tartalmából ugyanis a m. kir. Kúria tényként állapította meg, hogy az ott megjelölt iszakegyesületek tudomása szerint a hazai bőr- és cipőpiacon az Astra védjegyet az alperes cég vezette be és a felperes cég ilyen védjeggyel ellátott árut korábban itt forgalomba nem hozott, ilyen forgalomlbahozatalról ezeknek a szakegyesülleteknek tudomásuk nincs. A felperes formális joga tehát az alperes által közismertté tett védjeggyel szemben ebből az okból az okból védjegyjogi oltalomban még akkor sem volna részesíthető, ha a felperesi védjegy elsőbbsége meg is volna állapítható. 20. Állandó védjegyjogi gyakorlat, hogy a beJegyzett védjeggyel szemben az árunévvé való átalakulás csak akkor következik be, ha minden kétséget kizáró módon megállapítható az a tény, *) Teljesen formalisztikus álláspont, melyet nem osztunk. sz. hogy a védjegynek valamely vállalatra utaló, tehát megkülönböztető jellege a forgalmi életben eltűnt és a védjegy az 1890. II. t.-c. 3. §. 3. pontjának megfelelően a forgalomban bizonyos árunem megjelölésérc általánosan szokásos volt, vagy szokásossá vált. (P. EL 141/1934. sz. a. 1934 június 21-én } Tisztességtelen verseny 21. Az állandóan követett joggyakorlat szerint az áru eredetére, a felhasznált anyagra, annak származási helyére utaló megjelölések tekintetében kizárólagossági jogot szerezni nem lehet. (P. IV. 1327/1934. sz. a. 1934 június 28-án.) 22. Alkalmi vétel hirdetése — t. v. (P IV. 2074/1934. sz. a. 1934 okt. 31-én.) Az alperes a Pesti Hirlap 1932. évi december hó 4-i számában azt hirdeti, hogy karácsonyi zongoravásár kiállítása alatt „a vevő százszámra válogathat alkalmi vételekből." Habár ez a hirdetés az alperes által kínált áruknak csupán eredetét hangsúlyozza ós nincsen megtámadva .az a tényállás sem, hogy az alperes akkori 287 darab zongorát magában foglaló áruraklára egyrészét valóban alkalmi áron szerezte be, a,z alperesnek idézett hirdetése mégis a Tvt. 1. §-ának rendelkezését sérti. Az üzleti tisztesség követelményeit érvényesítő kereskedelem ugyanis az üzleti élet realitásának, a versenytársak, a vevőközönség és a közgazdaság érdekeinek megóvása szempontjából már az 1933. évi XVII. törv.-c. 1. §-ának életbelépte előtt is megengedhetetlennek és a verseny elfajulásának tekintette az üzleti reklámnak azt a veszélyes túlhajtását, amely az árúnak a rendes üzleti forgalmon kívül eső eredetét hirdeti és ezáltal azt a hitet igyekszik a vásárló közönségben kelteni, hogy miután árúját kivételesen kedvező körüknények között szerezte 'be, azt igen előnyös áron is adhatja el. Az alkalmi bevásárlás és az ebből folyó alkalomszerű árusítási lehetőség hirdetése a Tvt. 1. §-a értelmében — az ide nem tartozó kivételektől eltekintve — ekként tiltva lévén: a m. kir. Kúria a felperes csatlakozási kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletének e részbeni megváltoztatásával az alperest tárgyalt cselekménye abbanhagyására kötelezte. 23. A Tvt. 9. §-a — e szakasz egyéb feltételeinek fennállása mellett — nem kizárólag az áru forgalomba hozatalát vagyis az árunak a fogyasztóhoz való tényleges juttatását tiltja, hanem mindazokat a cselekményeket, amelyek az árunak jövőbeli szállítására vagy üzletfelek szerzésére irányulnak, tehát már azt is, ha a kereskedő az árut eladás végett beszerzi és üzletében eladás céljából elhelyezi. (P IV. 3102/1934 sz. a. 1934 nov. 22-én.) Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)