Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1935 / 1. szám - A váltóleszámitolási ügylettel kapcsolatos kérdések
14 KERESKEDELMI JOG 1. sz. tudta, hogy ingatlanok eidarabolása alkalmával kötött vételügyletből származik. Még valóság esetén sem érinti ennek a következtetésnek helyességét az alperesnik az az állítása, hoigy mivel a Földhitelbank r.-társaság nemcsak mezőgazdasági ingatlanok eldarabolásával, hanem igen kiterjedt kereskedelmi váltóleszámítolással, emellett városi ingatlanok eldarabolásával is foglalkozott, fellehette, hogy a per tárgyául szolgáló váltó az utóbbi üzletkörből származik. A váltó átvételének a fellebbezési bíróság által kiemelt körülményei ugyanis az alperesnek kellő alapot szolgáltatlak annak felismerésére, hogy a váltó alapjául a Földhitelbank r.-t. üzletkörébe tartozott ügyletek közül mily természetű ügylet szolgált. • Nem sért jogszahályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése sem, amely szerint az alperest kötelezettnek találta arra, hogy ellenőrizze, vájjon a FödhiteLbank r.-t. a solti ingatlanok eldarabolására vonatkozó tervet — amelyekhez a felperes által megvett ingatlan is tartozik, — [bemutatta-e jóváhagyás végett az Országos Földbirlokrendezö Bíróságnak, illetve az 1928. XLI. t.-c. életbelépése után a földművelési m. kir. miniszternek és a terv jóváhagyást nyert-e vagy sem? Kétségtelen ugyanis, hoigy mivel a Vt. 80. §-a kivétel nélkül rendelkezik akként, hogy mindenki, akit a váltó megszerzésén?! vétkes gondatlanság terhel, még ha birtokosi minőségét a forgatmányok összefüggő láncolatával igazolja is, annak kiadására kötelezhető, — a pénzintézetek sem menthetők fel az alól, hogy a váltók átvételénél oly körülményeket vizsgálat tárgyává tegyenek, melyeknek figyelmenkívül hagyása vétkes gondatlanság. Ha pedig valamely pénzintézet tudja, hogy az átvett váltó ingatlaneldarabolás alkalmával szerzett föld vételárának fedezetéül adatott, annak ismeretében, hogy az 1920 : XXXI. t.-c. 56. §-a a földet szerző kisebb vagyoni erejű, tapasz!alatlanabb egyének érdekében váltó vételét eltiltotta, a felállított szabállyal ellenkező minden megállapodást semmisnek nyilvánított, sőt annak megszegését büntető következményekkel sújtotta, csak a köteles gondosság szabályainak vétkes elmulasztásával mellőzheti, hogy meggyőződjék arról, vájjon a tilalommal szemben az 1920 : XXXVI. t.-c. 60. §-ában engedett kivétel fennáll-e vagy sem? Az alperes ezt elmulasztotta, tehát a váltónak vétkesen gondatlan módon történt megszerzésére tekinteltel azt a felpereseknek kiadni köteles, amely kötelezettségén nem változtat az, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság a kérdéses adásvételi szerződést a tervek előzetes bemutatásának elmaradása ellenére is jóváhagyta. Az 1920. évi XXXVI. t.-c. ugyanis az 56. §-ban általában felállított váltóvételi tilalommal s az ebből következménykép folyó semmisséggel szemben megengedett kivételt a 60. §-ban tüzetesen megjelölt követelményekhez fűzi. A tilalom tehát, ha ezeknek bármelyike is hiányzik, fennáll, függetlenül attól, hogy a szerződés jóváhagyatott. Választott birósáí? 15. A választott bíróság megfelel indokolási kötelezettségének, ha az ítéletben foglalt indokolása — fogalmi jelentőségének megfelelően — a vita lényegét illető meggyőződését előidéző okok felismerésére alkalmas; az azonban, hogy az szabatosság, kimerítőség szempontjából teljes-e, a választott bíróság ítéletének megsemmisítésére nem vezethet. (P IV. 1996/1934. sz. a. 1934 nov. 15-én.) Szabadalom lö. A jogvita eldöntésénél abból a szabadalmi jogi szabálybői kellett kiindulni, hogy a szabadalmazott szerkezet újdonságát nem rontja le egy olyan alkatrész behelyettesítése, amely némileg eltér ugyan a szabadalmazott szerkezet alkatrészének alakjától, de attól eltérő műszaki hatás kifejtésére nem alkalmas, hanem ugyanazt a műszaki hatást fejti ki és ezért a helyettesített alkatrésszel egyenértékű, azaz aequivalens. Ezt a szabályt a megállapítási kérelmekre is alkalmazva, az egyenértékű — aequivalens — alkatrésznek behelyettesítése nem lehet ok arra, hogy a szabadalmi oltalom ezáltal megkerültessék és az ilyen szerkezetre kimondassék, hogy az a szabadalomba nem ütközik. (P II. 210/1934 sz. a. 1934 okt. 5-én.) Védjegy 17. A vedjegyáru magyarországi importjának a védjegytulajdonos hibáján kivüli okok miatt (autarkia, magas vámok) való ideiglenes, sőt tíz év óta tartó szünetelése nem ok a Verwirkungra. írásban történt figyelmeztetés szintén mentesít e kifogás alól. — A cégnek rövidített formában való használata nem ütközhet fennálló védjegybe, ha e használat védjegyként 511. árujelzésként történik. — Törvényeselsőbbség feljegyzése tisztán adminisztrátiv intézkedés s az ezt foganatosító bíróval szemben nem forog fenn kizárási ok. (P II. 1022/1934. sz. a. 1934 nov. 23-án.) A felperes utalt arra és bizonyítani kívánta, hogy az alperes a védjegyét 1924. év óta az utolsó tíz évben Magyarországon egyáltalán nem hozta forgalomba s ebből arra következtetett, hogy az azóta tejlesen feledésbe ment, ellenben a cukorka*és csiokoládészakmában a felperesi „Diana" védjegy mint vállalati ismertető jel közismertté vált. Azonban nem vitás hogy a D) alatti védjeggyel ellátott csokoládéáru 1901-től 1924-ig, vagyis addig, míg a háborút követő gazdasági elzárkózottság, nevezetesen a vámkorlátozások azt lehetetlenné nem tették Magyarországion, nagymértékben forgalomban volt, úgy hogy akkoriban a forgalomban „Diana" csokoládé alatt az alperes áruját ismerték. Minthogy pedig a birói gyakorlat szerint az árunak sok éven át a kereskedelmi forgalomban léte már az áru közismert volta mellett bizonyít, az alperes tényleges lemondására pedig a perben adat fel nem merült, a gazdasági elzárkózottság folytán beállott forgalmi szünetből nem lehet arra következtetni, hogy az alperes a védjegyéhez való jogát elvesztette, még akkor sem, ha 1921-től fogva sem szállíthatott Magyarországra a gazdasági viszonyok köve'keztében árut. De nem hivatkozhatik felperes a kereseti jogának megalapozására az 1895 : XLI. t.-c. 4. §-ára azért sem. mert az alperes a csatolt levelezésből megállapíthatóan 1928. évben mindig azt az állás-