Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám - A váltóleszámitolási ügylettel kapcsolatos kérdések

1. sz. KERESKEDELMI JOG 13 lasztott elnök becslését kellett döntő s kötelező erejűnek elfogadniok. Erre való tekintettel, minthogy a bizottság elnökének szaktudására és ismeretére bízott feladat volt, 'hogy a bizottsági tagok becslésének eltérése esetén a becslés indokait s általában helyességét mérlegelje és ennek eredményében döntsön, és a bizottsági elnök ennek megfelelően, bár a tagok véleményének keretei között, de mégis azoktól független vélemény nyilvánítás mellett s önálló indokolással állapította meg a fennforgó esetben a kártérítés összegét, a bizottsági tagok eljárásában esetleg észlelhető szabálytalanságok, hiányok az elnök döntésének helyessége szempontjából figyelembe nem jönnek, hanem a támadás egyedül a szakibizottság elnökének döntése ellen irányulhat s csak ennek szabálytalanságán alapulhat. Ez azonban nem volt megállapítható. Dollárbiztosítás 12. Belföldi ügylet során a fizetésnek idegen pénznemben (a jelen esetben U. S. A. dollárban) kikötése — az ellenkezőnek (az effektivitásnak) világos kifejezésre juttatása híján — az ügyleti feleknek azt a szándékát fedi, hogy a fizetés a keresk. törvénynek ezidőszerint is hatályban álló 326. §-a második bekezdése értelmében, abban az egyenértékben történjék, amelyet a meghatározott idegen pénznemben megjelölt pénzösszeg a folyamatos belföldi pénznemben (ár. P) a lejáratkor, vagyis az esedékesség idején képvisel. Ebből következik, hogy amennyiben a számolási értékként megjelölt idegen pénznemben, az esedékesség és a tényleges fizetés időpontja között értékváltozás áll be, egyik fél sem használhatja fel a javára jelentkező időközi változást, hanem az adósnak olyan mennyiségű folyamatos belföldi pénzösszeget (ar. P) kell fizetnie, illetve a hitelezőnek kielégítésül elfogadnia, amely megfelel az illető idegen pénznemnek (dollár) a fizetés szerződésszerű esedékessége idején fennállott, belföldi árfolyamon számított egyenértékének. (P VII. 4127/1934. sz. a. 1934 nov. 21-én.) Nem helytálló az alperesnek az a felülvizsgálati panasza sem, hogy a kir. Kúriának a P. T. H. T.-ába 764. szám alatt felvett elvi jelentőségű határozatában kimondott jogelv a jelen peres esetre is alkalmazandó lett volna. Nem helytálló pedig ez a panasz azért, mert ezt az elvi határozatot a kir. Kúria a jelen perbelitől egészen eltérő körülmények és jogeset alkalmából hozta. Abban az időben ugyanis, amikor ez az elvi határozat hozatott, a belföldön folyamatos országos pénznem (magyar ikorona) értéke esett; ennélfogva az adott esetben az idegen pénznemben kifejezett és a lejárat vagyis esedékesség időpontjára lerögzített bizonyos érték csak úgy térülhetett meg, ha ez a lejárat idején való érték a belföldi és aiz idegen pénznemek a tényleges fizetés idején fennálló, egymáshoz való értékviszonya szerint egyenlíttetett ki; ezért látta szükségesnek a kir. Kúria ilyen esetekre vonatkozóan a fentemJített határozatában foglalt jogelvnek elvi jelentőséggel való kimondását. A perbeli esetben azonban, amikor a belföldön folyamatos országos pénznem (pengő) értéke állandóan változatlan, nincs elfogadható alap arra, hogy az adott esetben az idegen pénznemek a lejárat (esedékesség) időpontjára lerögzített értéke, egy ennél későbbi időpont: a megkésve teljesített tényleges fizetés időpontja szerint számíttassék át; mert a keresk. törv. már fentebb is említett 326. §-a második bekezdésének az értelme az, hogy minekutána az adós az idegen pénznemben meghatározott pénztartozásának a lejárat (az esedékesség) idejére való teljesítését kötelezi — ennek a pénztartozásának abban az értékben kell lerögzítve lennie, amelyet az jdegen és a 'belföldi pénznem értékének egymáshoz való viszonya a lejárat (esedékesség) időpontjában mutat. Ezért nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy a fentemlített elvi hatáiozathan kimondott jogelvet a jelen esetre nem alkalmazta. Váltó 13. Az arra vonatkozó döntésnél, hogy a váltó lényeges kellékeinek hiánya a V. T. 6. §. rendelkezéséből folyóan kizárja-e a váltó aláíróinak a váltónyilatkozatuk alapján való fizetési kötelezettségét — vagy sem — a váltónak nem a keresetindítás, hanem az Ítélethozatal idején volt tartalma az irányadó. (P. VII. 3264/1933. síz. a. 1934 szept. 25-én.) A rendelvényes megjelölése mint egyedüli kellékhiány a per során pótoltatván, a most felhívott jogszabály értélmében az elfogadónak — aki egyéb kifogást nem hozott fel — kötelezettségét a most már minden törvényes kellékkel ellátott váltó alapján — a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával meg kellett állapítani; s egyben ezt az alperest a fizetési meghagyás hatályában tartásával a reá eső költség viselésére is kötelezni kellett. Ellenben arra tekintettel, hogy az irányadó tényállás szerint a váltók megóvatolásakor a rendelvényes megjelölése a váltókon még hiányzott, tehát az óvás olyan okirat alapján vétetett fel, amely rendelvényes megjelölése hiányában váltónak nem volt tekinthető — az ilyen okirat alapján felvett óvás visszkereset megalapítására nem alkalmas s ezért a visszkereset alatt álló kibocsátó fizetési kötelezettsége nem volt megállapítható. A kibocsátó tekintetében tehát a felülvizsgálati kérelem alaptalan, miért is azt a kibocsátó alperessel szemben el kellett utasítani s az azzal okozott költség viselésére a felperest kellett kötelezni. Parcellaváltó 14. A P. K. köteles tudni, hogy a F. banktól megszerzett váltók földeldarabolás alkalmával szerzett föld vételárának fedezetéül adattak s így annak jogkövetkezményét viselni köteles. (P VII. 4659/1933. síz. a. 1934 iofltt. 23-án, ugyanígy P VII. 4316/1933. sz. a. 1934 okt. 30-án.) A fellebbezési bíróság az iratok tartalmának megfelelően és helyes következtetéssel, tehát jogszabálysértés nélkül állapította meg az ítéletében felhozott indokok alapján azt, hogy az alperes arról a váltóról, melynek kiadását a felperesek ebben a perben követelik, a váltó átvétele idején