Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám - A váltóleszámitolási ügylettel kapcsolatos kérdések

10 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. szóló rendkívül alapos fejezetekben van és ezekhez szeretnénk két rövid reflexiót fűzni. Az egész hites könyvvizsgálói intézmény jelentőségének és hiteljogunkba való beleilleszkedésének egyik kardinális pontja annak eldöntése, hogy a könyvvizsgáló által végzendő revizió pusztán a számvitel legalitása szempontjából eszközöltessék-e, vagy pedig kiterjeszkedjék-e az üzletpolitika bírálatára is. Szerző az előbbi szűkebb álláspont felé hajlik. Mi ezzel szemben azt hiszszük, hogy a hites könyvvizsgálat célja az ügyvezetés ellenőrzése lévén (a társaság tagjai és a hitelezők érdekében), ezt a célt a revizió csjupán akkor fogja tudni elérni, ha — szükség esetén — a társaság helytelen üzletpolitikájának bírálatába is belebocsátkozhatik. Ha a könyvvizsgáló valamely cikk gyártását nem tartja rentábilisnak, az üzem racionalizálását vagy a rezsi csökkenteset tartja kívánatosnak, úgy őt nemcsak jogosultnak kell tekintenünk ily irányú kritika gyakorlására, hanem ez nézetünk szerint egyenesen kötelessége is. Ezt a nézetet nemcsak a gazdasági és jogpolitikai szempontok támasztják alá, hanem az 1930:V. tc. szövege is. A 73. §. „az ügyvezetés állandó ellenőrzéséről'" szól és sehol nem tartalmaz oly rendelkezést, mely ezt az ellenőrzést a puszta számszerűségi és könyveléstechnikai ellenőrzésre korlátozná. Az ellenőrzésnek az alaki revízión felül az anyagi revízióra is ki kell terjednie és ez feltétlenül megengedhetővé teszi a helytelen és veszélyes üzletpolitika bírálatát. Oly társaságoknál, melyek áruraktárral rendelkeznek, a mérleg szempontjából rendkívül lényeges az árukészlet értékelése. Ezzel kapcsolatban felvetődik az a kérdés, hogy a könyvvizsgáló köteles-e ikülön leltárt felvenni és az értékelés helyességét ellenőrizni vagy pedig elfogadhatja-e a társaság közegei által elébe tárt adatokat. Más szóval: felel-e a könyvvizsgáló akkor, ha a társaság közegeiben bízva, az azok által készített hamis leltár mennyiségi és értékelési adatait teszi megállapításai alapjává? Szerző, igen helyesen, a szigorúbb felfogás felé hajlik, de az értékelés helyességének ellenőrzése tekintetében csupán azt tekinti a ikönyvvizsgáló kötelességének, hogy az értékelés módjának helyességét ellenőrizze. Nézetünk szerint, bár el kell ismerni, hogy a könyvvizsgáló nem eo ipso szakértő, a könyvvizsgáló magát azzal, hogy őt is becsapták, nem mentheti. A törvény kifejezetten kötelezi a (könyvvizsgálót annak megállapítására, hogy a mérleg helyesen tünteti fel a társaság vagyoni helyzetét. Ha helytelen értékelésből indul ki, a könyvvizsgáló a vagyoni helyzet megállapítására nem képes. A könyvvizsgálónak módjában áll szakértő segítségéhez folyamodni és ha a revíziót vállalja, úgy annak 100%-ig eleget is kell tennie. Dr. Katona Gábor: A váltójog kézikönyve. Grill IKároly könyvkiadó vállalata. A könyv ismertetésére még visszatérünk. A Jogi Hírlap döntvénytára. — Büntetőjog II. Ismerteti: Dr. Ávédik Félix, a budapesti kir. büntető jbg. elnöke. Ára 6 P. Dr. Halom István: Gazdasági lehetetlenülés a bérleti jogban. — Fiatal szerző a gazdasági lehetetlenülés szociális kérdéseivel foglalkozik az eddigi elmélet és joggyakorlat figyelembevételével, mi mellett azonban a bírálattól sem tartózkodik s a gazdasági lehetetlenülést csupán az adós gazdasí':!.;! romlása esetén ismeri el. HAZAI JOGGYAKORLAT A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 69. számú polgári döntvénye 1. Az özvegyi jog korlátozása (megszorítása) esetén az özvegy a haszonélvezet alól mentesített örökségi jutalék hasznait már a kereset indításától kiadni tartozik. Ez alól a bíróság az özvegy javára különös méltánylást érdemlő esetekben kivételt tehet. Nincs helye ily kivételnek az 1840:VI1I. tc. 18. §-a esetében. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 70. számú polgári döntvénye 2. Ha a veszélyes üzem körében történt balesetet nem egyedül a sérüli hibája okozta, hanem a baüeset bekövetkezésére a sérült csak közrehatott, úgy a tárgyi felelősség alapján folyó perben is megfelelően alkalmazni kell azt az általános szabályt, hogy a bíróság az eset körülményeinek figyelembevételével — különös tekintettel a felek vétkességére és arra, hogy a kárt túlnyomóan az egyik vagy másik fél okozta — határozza meg, van-e és mennyiben van helye kártérítésnek. A jogegységi tanács fentebb közölt határozata értelmében a következő okokból döntött. II. A vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről rendelkező 1874:XVIII. t.-c. 1. §-a ,a vétkesség nélküli (úgynevezett tárgyi) kártérítési felelősség elvét iktatja törvénybe. E felelősség okára vonatkozó számos elméletnek tüzetesebb szemügyrevétele nélkül is kétségtelen, hogy a törvény meghozatala idejében uralkodó és nálunk azóta is túlnyomóan követett felfogás szerint a tárgyi felelősség törvénybe iktatását a vasúti üzemnek főképpen különös veszélyessége indokolta. Ez a szempont vezette a birói gyakorlatot is, amidőn az említett szakasz rendelkezéseit nemcsak a vasúti üzem, hanem más veszélyes üzemek körében bekövetkezett balesetekre is, tehát mind tágabb körben alkalmazta. Ma már állandó gyakorlat, hogy annak felelősségét, aki másokra különös veszéllyel járó üzemet folytat, általában ama szabályod szerint kell elbírálni, amelyeket a -szintén veszélyes üzemű vaspályákra az 1874 : XVIII. t.-c. foglal magában. Ebből folyik, hogy a P H. T. 545. sorszáma alatt .felvett elvi határozatban foglalt és kifejezetten csak a vasútra vonatkozó döntéssel szemben felmerült elvi ellentét és ennek eldöntése nem csupán a vasútra, hanem valamennyi veszélyes üzemre kihat. Ez indokolja az elvi kérdésnek és határozatnak valamennyi veszélyes üzemet magában foglaló szövegét. II. A P. H. T. 545. sorszáma alatt felvett elvi határozat szerint a vasút a sérült önhibájának címén csak akkor mentésiül a felelősség alól, ha a baleset kizárólag a sérült önhibájából következett