Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám - A váltóleszámitolási ügylettel kapcsolatos kérdések

8 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. zása ellenében a lejárat előtt kifizet, levonván a követelés tökeösszegéből a lejárat még hátralevő idejére szóló kamatot." Kuncz tehát a leszámítolási ügyletet ..kölcsönügyletnek" minősíti, de ezen meghatározása a fentiek szerint nehezen támasztható alá és valószínű, hogy ezen definíciónál a háború utáni súlyos gazdasági viszonyokat tartotta szeai i!ótt, amelyekben a váltóleszámítolás gyakr.m kölcsönügylettel kapcsolatos és a váltó csak fede/ctül szolgá;. Ilyen külön kikötés nélkül azonban kőlesöuügilet nem konstruálható es Kuncz fenti müvének il. kötet 484. lapján maga is koncedálja, hogy „a váltó főleg abban az esetben mentesül a külön alapügylettől, midőn egyszerű vételnek a tárgya. Aki például a tőzsdén pénzért egy londoni váltót vásárol, csakis a váltót és az abból származó jogokat szerzi meg, de nem létesül közle és az eladó között kölcsönügylet. Az úgynevezett váltóleszámítolásnak is az lehet a következménye, •— mondja Kuncz — ámbár nincs kizárva, hogy a leszámítoló bank és a váltóbirtokos között kölcsönügylet is keletkezett." Megnyugvással elfogadható tehát az a teória, mely szerint a leszámitoltató és a leszámitodó között (más megállapodás híjján) köztörvényi jogügylet nem létesül, a leszámitoltató a váltóleszámítolással nem vesz hitelt igénybe, nem lesz közadós, de nem is köztörvényi kezese az elfogadónak, hanem mint a váltó kibocsátója és iforgatója, vagy esetleg csak forgatója, a V. T. 7., illetve 12. §§-ai alapján csakis váltójogilag felel a váltó kifizetéséért. Ha tehát a váltó kibocsátója és forgatója ellen érvényesíthető váltókereset elévült, úgy a váltóbirtokioisnak a váltókibocsátója ellen sem váltójogi, sem köztörvényi igénye nem maradt és elveszett jogainak érvényesítését a váltó kibocsátója és elfogadója ellen egyedül a V. T. 90. §-ában szabályozott gazdagodási keresettel kísérelheti meg, feltéve, ha az ilyen kereset előfeltétele, azaz a kibocsátónak a váltóbirtokos kárával való gazdagodásának esete fennforog. (Ha pedig a váltóleszámítolt ató a váltónak csak forgatója, úgy ellene a váltóbirtokost még ezen jog sem illeti meg.) A gazdagodás, — miként azt Nagy Ferenc, Plosz és Grecsák helyesen mondják — még nem állapítható meg csupán abból, hogy a kibocsátó a váltókötelezettség alól az elévülés vagy mulasztás folytán szabadult, „mert ez arra vezetne, hogy a megszűnt váltóobligo más név alatt helyreállíttassék" (hasonlóan Thöl 102. §. 12. j.), hanem a törvény pozitív gazdagodást (vagyonszaporulatot) kíván meg. A kibocsátó gazdagodása tehát csak akkor forog fenn, ha ő a váltó elfogadójának a váltó értékét egészben vagy résziben (áruban, pénzben vagy egyéb értékben) ki nem szolgáltatta (például ha a váltót vételárelőlegül vagy egy folyósítandó kölcsönre kapta az elfogadótól, de az árut nem szállította, a köcsönt nem folyósította. Hasonló, ha úgynevezett szívességi elfogad vámyt kapott). Canstein és mások ellentétes nézete, mely szerint a kibocsátó már azzal gazdagodik, amit a váltó préiudikálása folytán fizetni megtakarított, téves, mert a gazdagodás pozitív fogalom, vagyis kiki csak azzal gazdagodik, amit ellenérték nélkül kapott és megtartott. Miként IS'taub helyesen jegyzi meg: „azzal, amit megtakarítottunk, még nem gazdagodtunk, mert ha nem megyünk a színházba, még nem vagyunk 5 márkável gazdagabbak. Hisz ilykép azok volnának a leggazdagahbak, akik a legtöbbet nélkülöznek."*) Ha tehát az ellenvélemény helyes volna, vagyis már az, amit az elévült váltó kibocsátója az elévülés folytán fizetni megtakarított, alkalmas volna a gazdagodási kereset megalapozására, úgy lényegileg hatálytalan volna a V. T. 41. §-a, amely a kibocsátó elleni viszontkereset fenin-tartására az óvás felvételét parancsolólag írja elő, mert hiszen ama felfogás szerint az óvás híjján elveszett váltóvisszkeresetet mindenkor teljes mértékben és eredményesen pótolná a gazdagodási kereset, már pedig ilyen törvényellenes magyarázat helyt nem foghat. Mindezekből folyik, hogy a váltóleszámitolási ügyletnél, ha a váltóbirtokos az óvásfelvételt elmulasztotta, a váltót kibocsátó leszámitoltató ellen a V. T. 90. §-ával szabályozott gazdagodási keresettel eredményesen csak akkor léphet fel, ha a leszámitoltató kibocsátó az elfogadónak a váltó értékét egészben vagy részben ki nem szolgáltatta. Minden más esetben a váltókiibocsátó (leszámitoltató), ha váltókötelezettsége elévült, — minden kötelem alól mentesül. SZEMLE A kamarai választott bíráskodás reformja. Amiért mi éveken keresztül — egyedül s a létező rendszert dicsérő, mert a rendszerihez közel álló kórussal szemben — kitartóan és sokszor élesen harcoltunk, ma már közel százszázalékos mértékben megvalósult, vagy a megvalósulás stádiumában van. — Az 1933. XVII. t.-c. már kiküszöbölte azt anomáliát, hogy bármely „link" egyesület üzletet csinálhasson a versenytörvényből és lelkiismeretlen vezetés vagy ilyen jogi segítség mellett a perek tömegével támadja meg la kereskedőket. — Megakadályozta azt is, hogy ugyanazöin alperes ellen hasonló jogcselekmény, illetve tisztességtelen verseny miatt egymásután több felperes lépjen fel. A most életbelépő úgynevezett döntőbírósági eljárás a kamarai választott bíróságok megalakulása körüli anomáliákat küszöböli ki, midőn egyrészt a feleknek megnehezíti, sőt mondhatni lehetetlenné teszi, hogy nekik ,,konvemiáló" bírákból állítsák össze a bíróságot, másrészt pedig a kizárási okokat (oilykép terjeszti ki, hogy a bíróság összetétele igazán minden tárgyilagos bírálatot kibír. A most tárgyalás alatt álló fegyelmi bírósági szabályzat pedig azt az, általunk évek óta hangoztatott sérelmet lesz hivatva reparálni, hogy egyes felek és ügyvédek igazán jelentéktelen ügyeket visznek a híróságok elé, csupán vexatorius vagy költséghajhászó célzattal. — A T.-e. 125. §-t mintájára úgy a rendes, mint a választott bíróságoknak joguk lesz — a T. elgondolása szerint — az ily pereket megszüntetni s további eljárás végett a ker. kamarák fegyelmi bíróságához áttenni, mely az ügyet elbírálja s Iha tényleg jelentéktelen sérelmet lát újból módjában fog állni, az ügyet a rendes vagy kisebb pénzbírsággal sújtja; Iha pedig jelenté*) Azonos Grünhut (Wechselrecht II. 567) „Die Deckung, die der Trassant infolge der eingetreteneu Praiudizierung des Wechsels in Ersparung bringt, erscheint nicht als ein positiver Gewinn, den er un. gebührlich aus dem Wechselgeschafte zieht, sondern nur als ein von ihm vermiedener Schaden."