Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám - A spekuláció jelentősége a részvénytársaság tőkeellátásában

6 KERESKEDELMI JOG kat is kívánnak biztosítani. Például: dntézményes befolyást a részvénytársaság vezetésére (szindikátusi szerződések), hatáskört a szervi cselekvések végzésére (helyet az igazgatóságban és felügyelőbizottságban) és esetleg meghatározott új elvek, vagy új célok érvényesítését a részvénytársaság életében.3 A forgalomképes részvény tehát a részvénytársaság nagyarányú fejlődési lehetőségét biztosítja, a spekuláoió megfelelő jótékony, de mérséklettel igénybevett közreműködése mellett. h. Valamely részvénytársaság részvényeivel folytatott állandó spekuláció4 a részvényesek nagyarányú és állandó változását jelenti. Ha dogmatikus szemmel nézzük a kérdést, azt kell megállapítani, hogy a gazdasági folyamat által a részvénytársaság belső személyi konstrukciója állandóan változik, ez vezetését bizonytalanná teszii és az egységes elgondolás érvényesítését veszélyezteti. A valóságban azonban nem így van. Mentől nagyobb egy részvénytársaság részvényesei között az ú. n. „részvényes fluktuáció", annál kevésbé van érintve a részvénytársaság szervi cselekvéseit végző vezetők (igazgatóság, felügyelőbizottság) összetételének állandósága. Ezt jogi szempontból mérlegelve, azzal lehetne kapcsolatba hozni, hogy pl. névre szóló részvények forgatmánnyal való átruházásakor a megszerzők elenyészően kis százaléka foganatosítja saját nevére az átírást, hanem részvényét az átvett üres forgatmánnyal adja rendszerint tovább. Tehát a részvénytársaság szervi cselekvéseinek végzésére a változó részvényesek nem bírnak befolyással, mert a részvény tulajdonának átírása nélkül a közgyűlésen részvényesi jogokat nem gyakorolhatnak. Ámde teljesen ugyanez az eredmény akkor is, ha egy ugyanilyen részvénytársaságnak bemutatóra szóló részvényei vannak. A magyarázat tehát nem helytálló. Általános gazdasági jelenség ugyanis, hogy a folyton adó-vevő, Kuncz szerint ..nomád részvényeseknek" soha sincs szándékuk a társaság belső életébe való beavatkozásra. A spekuláció célja: a mentől nagyobb nyereség elérése és realizálása. Csak két összefüggő tényező érdekli. Az egyik a részvény árfolyama, a másik az osztalék. Ez a spekuláció bázisa és ez a két fényező az, amely a részvénytársaság javára a piac segélyével beszerezhető tőkék biztosításánál döntő szerepet játszik. Hogy azután a társaságot kik és milyen üzleti koncepciók szerint vezetik, hogy a részvény3 Az ú. n. koncerntörekvcsek különösen a nagyközönség tőkeerejének és befektetési készségének elhanyatlása mellett egy új és szerintünk nem mindig közérdekű tőkeellátó folyamatként is szemlélhetők. Ezúttal nincs terünk a kérdéssel való foglalkozásra. 4 Gazdasági nyelven szólva: „nagy forgalom a részvényekben". társaság milyen tranzakciót bonyolít le — festéket gyárt-e, vagy színházat csinál — az ilyen részvényesekre nézve rendszerint közömbös.5 Az a gazdasági jelenség, amelyben a részvénytársaság tőkeellátásának igen komoly része a spekuláció közreműködésére van építve, a nomádrészvényes átütő erejű indolenciáját mutatja. Csak az okozat érdekli (az osztalék és árfolyam), — de az eredő okokat, amelyekből pedig e következmények folynak, nem méltatja kellően figyelemre. Azonban ennek nemcsak a nomád részvényes az oka, hanem az is, hogy az okok és okozatok láncolatai a mostani jogi és gazdasági berendezkedés szerint nem is szemlélhetők megfelelően. Fő véleményt formáló tényező a jólértesültség. Aki tőzsdén már vásárolt értékpapírt, annak ennél több kommentár nem kell. A gondatlanság és a megítélés tárgyi nehézsége a spekulációnak az a káros része, amelyet a gazdasági életből lehetőleg ki kell küszöbölni. Felfogásunk szerint a részvénytársaság tőkeellátásának intézményes megszervezésénél a spekuláció felhasználása továbbra is nélkülözhetetlen lesz. Azonban a spekulációnak nem hangulatszerűnek, hanem öntudatosnak; nem ítélőképtelennek, hanem ítélőképesnek; nem pánikszerűnek vagy kirobbanónak, hanem megfontolónak kell lenni, hogy a részvénytársaság részvényeinek elhelyezése ne üres tőzsdejáték, hanem a nagyközönség komoly tőkeelhelyező lehetősége legyen. 5. Mindaz, amit elmondtunk a modern tőzsdei élet ismerete szerint bizarr és utópisztikus. Ha azonban a gazdasági és politikai (törvényhozási) fejlődés évtizedek óta jelentkező meglepetéseit szemléljük, arra az eredményre fogunk jutni, hogy a fenti utópiák megvalósulásánál már nagyobb meglepetések is értek. Tudnunk kell, hogy a „laissez fairé" elvén felépített gazdasági rend átszerveződik. Azt a szabadosságot, amely a jelszóvá lefokozott gazdasági szabadság "helyén érvényesült, — határozott fejlődési irányt mutatva — egy nagy reglementáció váltja fel. E fejlődésnek a vonala nem nélkülöz súlyos veszedelmeket akkor, ha az életet akarjuk merev szabályokba foglalni. De megoldást hozhat abban az esietben, ha a létrehozott in5 Kuriózumképpen lehet megemlíteni, hogy a háború utáni évek nagy tőzsdei konjunktúrájában, amely egybeesett a nemzetközi hajósvállalatok átmeneti fellendülésével is, nagyon sokan azzal az elgondolással vettek Óceán-részvényeket, hogy ezzel egy tengeri hajózási vállalatban fognak participiálni. A részvény megvétele után és nem egyszer huzamosabb idő múlva derült ki, hogy az igazán nomád részvényesek egy konzervgyárba „társultak be" hajózási vállalat helyett. E cikk írójának akkori bankpraxisa alatt volt alkalma néhány ilyen fura esettel személyesen is találkozni.