Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 1. szám - A spekuláció jelentősége a részvénytársaság tőkeellátásában

1. sz. KERESKEDELMI JOG 5 elméletileg a társaságra nézve közömbösnek látszik, veszélyes következményekkel járhat". — amit pedig kockázatosnak ítélhetnénk meg, — közömbös. A részvénytársaság tőkeellátása az alaptőke lejegyzésével nincs befejezve. Mondhatjuk, hogy az alaptőke lejegyzéséinek biztosítása a részvénytársaság tőkeellátásának szempontjából csak előkérdés, amellyel mint megtörtént ténnyel számolunk. Tehát vagy sikerül az alaptőkét biztosítani, — ebben az esetben a részvénytársaság megalakul, az alaptőke összehozásán túl vagyunk és csak az aláírt alaptőke beszolgáltatásának, illetve behajtásának művelete fontos. Ha az alaptőkét aláírással biztosítani nem lehetett, nem alakult meg a részvénytársaság ós így nincs tárgya kérdésünknek.1 3. A részvénytársaság folyamatos tőke ellátásának kérdése valójában csak a részvénytársaság megalakulása után lesz időszerű, amidőn működési körének kitágítása céljából, vagy a prosperitás jobb kihasználása végett, akár pedig átmeneti nehézségek megszüntetésére (szanálásra) új tőkék megszerzése válik szükségessé. Ebből a szempontból nem közömbös a részvénytársaság részvényeseinek állandó fluktuálása. Jelentősége van annak, hogy a spekuláció a társaság részvényeivel kapcsolatban „á la hausse", vagy „á la baisse" helyezkedik-e el. A részvény árfolyama a tükre annak, hogy a piac a részvénytársaság tőkeigénylésével szemben körülbelül milyen álláspontot fog elfoglalni. Az a részvénytársaiság, amelynek részvényeit akár a névértéknél, akár a magasabb kibocsátási értéknél olcsóbban adják és veszik, már előre lemondhat arról, hogy tőkeigénylésével a piachoz forduljon, Viszont az olyan részvénytársaságok, amelyeknek részvényeit a spekuláció túlmagasra teszi, könnyen zavarba jöhetnek azért, hogy a magasra értékelt részvény megfelelő jövedelmezőségét miképpen biztosítsák úgy, hogy a nagy árfolyamérték miatt az osztalékszolgálattal szemben támasztott fokozott igényeket kielégíthessék. Mert ha ez nem történik meg, a túlértékelt részvényben csalódik a közönség, eb1 Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a részvénytársaság tőkeellátásának biztosítása csak a már megalakult részvénytársaságok tekintetében fontos. Ellenkezőleg, a részvénytársaság alapításának jogi szabályozásánál legnagyobb gondot kell fordítani arra, hogy gazdasági szükségleteket betöltő és fejlődőképes részvénytársaságok könnyen alakulhassanak. Azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy a mindenáron való részvénytársasági alapítás nem közérdek. Tehát részvénytársaságokat nem jogi szabályozás segítségével kell életre hívni, hanem a megfelelő kezdeményezést át kell engedni a gazdasági szükségességnek. Ebben a vonatkozásban a jogi szabályozás feladata az összetalálkozó és sokszor ellentétes irányú érdekek kölcsönös biztonságának megteremtésére és az ehhez nélkülözhetetlenül szükséges jogi megszervezés eszközeinek létesítésére irányul. bői pedig könnyen az ellenkező végletbe: az alulértékelés hangulatába és tényébe kerülhet, így az a spekuláció, amely a részvény árfolyamában való nagy áringadozásokat előidézi, a részvénytársaságra nézve káros. Viszont azonban a részvény árfolyamértékének állandóságát szintén csak a spekuláció tudja biztosítani. Az állandó érdeklődés a részvény után, amely a piacra került darabokat könnyen és biztosan felveszi, azt jelenti, hogy a részvénytársaságnak a piacon hitele van. A részvénytársaságnak nemcsak az alaptőkében rejlő anyagi erőinek kihasználhatására van szüksége. Éppen úgy hitelre szorul, mint bármely gazdálkodó természetes személy. Bár a részvénytársaság állandó jellegű tőkeigényének legmegfelelőbb kielégítési forrása az alaptőkének a fennálló tőkeszükségletekhez való idomítása, mégis átmeneti tőkeszükségletek aránylag előnyösebben és jobban bonyolíthatók le a részvénytársaság szerkezeti változását szükségessé nem tevő hitelügyletek útján. Látjuk azonban, hogy a részvénytársaság hitele milyen folyamatosan összefügg forgalomképes részvényeinek piacon való elhelyeződésével és ennek a kereslethez és kínálathoz, vagyis: a spekulációhoz való viszonyával. A részvénytársaságnak tehát egyszerre ki is kell használni a spekulációt és óvakodni is kell tőle.2 Az az érdeke, hogy forgalomban lévő részvényei iránt állandóan érdeklődjenek, de ez az érdeklődés soha ne fajulhasson olyan mértékűvé, amely kielégítetlen kereslet folytán átmeneti árugrásokat okozhat, hogy azután az arra hirtelen jelentkező kínálat az ellenkező végletre, árfolyamok letöredezésére és a részvénytársaság hitelének romlására vezessen. Természetesen a részvény forgalomképességének korlátozásával, az átruházás megnehezítésével ezeket a veszélyeket csökkenteni lehet, de ezzel együtt jár az a hátrány, hogy az így eljáró részvénytársaság részvényei kikapcsolódnak á piac érdeklődési köréből. Le kell tehát mondani a tőkeszerzésnek azon lehetőségéről, amelyet új részvényeknek (alaptőkefelemelés esetén) a piacon való elhelyezése jelent. Saját tőkéinek növelésénél tehát csak részvényeseire, vagy olyanokra számíthat, akik a részvénytársaságnak nyújtandó tőke ellenében maguknak külön jogo2 Ennek a belátása is vezette a modern reformtervezetek kodifikátorait a saját-részvény megszerzésére vonatkozó merev szabály olyan értelmű módosítására, amely lehetővé teszi, hogy valamely részvénytársaság saját részvényeinek korlátolt keretben való megszerzésével részvényei áralakulására befolyást tudjon gyakorolni. V. ö. Kuncz 1926. évi tervezetének 66. §, 1932. évi tervezet 58. §-a 1930. évi német tervezet 56. §, 1931. évi német szükségrendelet 226. §.