Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)
1935 / 11. szám - Dr. Kuncz Ödön egyetemi tanár előadása a szövetkezeti reformokról
180 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. nem szolgálhat a szerződés érvénytelenítésének alapjául, hanem csak akkor, ha a másik fél kényszerhelyzetét kihasználva, a maga részéről aránytalan előny szerzése végett kötötte meg az ügyletet. (P. II. 2393/1935. sz. a. 1935 okt. 15-én.) Az A) alatti keletkezésekor érvényben volt 6/2. alatti nyugdíjintézeti alapszabályok 11. §-a szerint nyugdíjban az az alkalmazott részesítendő, a) aki betegség, testi vagy szellemi fogyatkozás miatt állásának a betöltésére tartósan képtelenné válik; b) aki 65. életévét betöltötte; c) aki 35 beszámítható szolgálati évet betöltött. A nem vitás tényállás szerint A) alatti szerződés megkötésekor a felperesre nézve ezeknek az eseteknek egyike sem forgott fenn. A felperesnek a nyugdíjhoz való igénye tehát a most említett időpontban még nem nyílt meg s így az alperes azzal, hogy a felperest az A) alattiban meghatározott összegű nyugdíjban részesítette, nemcsak hogy ingyenes előnyhöz nem jaitott, hanem olvan köteiezetlséget vállalt a felperessel szemben, amely kötelezettség az alapszabályok értelmében öt nem terhelte. Az adott esetben tehát a felperes szorult helyzetének kizsákmányoló módon történt kihasználásáról nem lehet szó, mert az előzetes tárgyalások után kölcsönös megegyezéssel megállapított összegű nyugdíjban való részesítés az akkor fennállott jogi helyzet mellett végeredményében a felperesre csak előnyös lehetett. E jogi álláspont mellett nincs ügydöntő jelentősége annak a felperesi tényállításnak, hogy az A) alatti megállapodás létesítésekor szorult anyagi helyzetben volt s hogy erről az alperes is mdott. Ezért az erre nézve felajánlott bizonyítást a fellebezési bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte. Kártérítés 184. Hírlapi cikkek forrásának közvetett úton való megállapítására irányuló — kísérlet. (P. IV. 1625/1935. sz. a. 1935 okt. 23-án.) A felperes kártérítési követelése tekintetében a fellebbezési bíróság megállapította, hogy a perben semmi adat sem merült fel arra nézve, hogy az alpereseknek részük lett volna azoknak a hírlapi cikkeknek a megjelenésében, amelyekből a Felperes munkaadói a felperes ellen megindult büntető eljárásról tudomást szereztek. A fellebbezési bíróságnak ezt a nemleges megállapítását a felperes sikeresen nem támadhatja, mert abból, hogy a hírlapok máshonnan, mint az alperesi vállalattól az információt nem is kaphatták, nem lehet okszerűen következtetni arra, hogy az alpereseknek részük volt a hirlapi cikkek megjelenésében. Épúgy nem lehet erre követeztetni abból sem, hogy a hirlapi cikkekben az alperesek vállalata kifejezetten meg volt említve, mint olyan, amelynek sérelmére felperes az állítólagos szabálytalanságot elkövette, amiből következik, hogy a fellebbezési bíróság megállapítása nem történt, nyilvánvalólag helytelen ténybeli következtetéssel, ennélfogva a felperes idevonatkozó panasza alaptalan. Tévedés 185. Ha mind a két fél ugyanabban a téves feltevésben kötötte meg a szerződést és a tévedés lényeges, bármelyik fél megtámadhatja szerződési nyilatkozatát a megtámadás további előfeltételeinek, vagyis annak igazolása nélkül, hogy a tévedést a másik fél okozta vagy felismerhette, vagy hogy a másik félre a szerződésből ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramolnék. (P. II. 2387/1935. sz. a. 1935 okt. 17-én.) 186. Beraktározási díj magasságának utólagos megtámadása — tévedés címén. (P. IV. 2840/1935. sz. a. 1935 október 16-án.) A nem vitás tényállás szerint felperes 1930. évi július bávában az alperesiből nagy értékű ingóságokat vett át megőrzés végett anélkül, hogy a felperesnek járó raktározási és biztosítási díj összegében a peres felek előre megállapodtak volna. A Ki 284. §-a értelmében tehát abban az esetben, ha peres felek e díjak összegét) érvényes megállapodással utólag sem állapították meg, felperest a helybeli szokásnak megfelelő raktározási és biztosi táisi díj illeti. A ifellebbezés? bírósájg azt állapította meg, hogy azt az összeget, amiitl felperes 1930. évi július hó 24. nap jától 1932. évi december hó 31. nap jáig terjedő időre raktározási! és biztosítási díj fejében az alperesnek negyedévenként megküldött számláiban felszámított, alperes ráutaló tényeivel, vagyis hallgatólag elfogadta és hogy peres felek ekként e díjak összegének kérdését az említett időre szerződésileg rendezték. Bár az irányadó tényállás mellett a fellebbezési bíróságnak ez a megállapítása indokolásánál fogva helyes, alperes még sincs elzárva attól, hogy elfogadó nyilatkozatát, — akár kifejezetten, akár hallgatólagosan történt is az, — ebben a perben kifogás útján cs megtámadhassa akkor, ha e nyilatkozatának megléteiékor ilényeges tévedésben volt és tévedését a felperes okozta vagy felismerhette, vagy ha alperes elfogadó nyilatkozatából a felperesre aránytalan előny (nyereség) háramolnék. Alperesnek a fellebbezési eljárás során tett az az előadása, hogy a midőn szakemberektől értesüli! a felperes állat számlázott díjak túlzottan magas voltáról, azt kifogásola, a tévedésre alapított támadást nyilván magában foglalja. Ehhez képesii! a Pp. 535. §-a nem állja út ját annak, hogy alperesnek ez a kifogása, amit felülvizsgálati kérelmében most már világosabban kifejezett, a per mostani szakában i|s figyelembe jöjjön. E kifogás elbirálhatása céljából azonban mellőzhetetlenül szükséges annak tisztába hozatala, hogy mennyit tesz ki az az összeg, amely a felperesnél beraktározott ingók mennyilségére, terjedelmére, minőségére és értékére, valiaminiB a tárolás helyiségére, módjára időtartamára és általában az e részben számbajöhető körülményekre tekintettel a helyben szokásos raktározási és biztosítási díjnak megfelel, mert abban az esetiben, ha a felperes által felszámított díjak a szokásos díjnál aránytalanul vagyis lényegeden magasabbak, alperesnek