Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - A társulati mérlegkészítés nehézségei

10. sz KI:KIVSKEDELMI .IOG 163 ságok fogyatékosságai kiküszöbölhetők, ha bizonyos állandó keret nyujtátik a vitás ügyekben külön megalakuló választottbíróságok részére. lAzután az előadó a választottbíróságd jognak nemzetközi részével foglalkozott. Kimutatta, hogy nálunk is el kell fogadni — szemben Kovács Marcel, Fab nyi Tihamér és Szászy István ellenkező álláspontjával — a külföldi jogokban egyértelműen el'otgadott azt az elvet, 'hogy a választotthíró ág ítél téhez azon állam honossága fűződik, amelynek területén azt hozták. Ez az egyedüli kelléke annak, hogy a választottbírósági ítélet honossága meigáldapíttassék. Minden egyéb körülmény közömbös és további kérdés az, hogy az ítélet érvénye elismertessék, az végrehajtassék-e a belföldi bíróság által. Ez nemzetközi szerződésektől és a viszonosságtól függ. Végül az előadó rámutatott arra, hogy az 1930. évi gabona-, m 1931. évi kartel- és az 1932. óvj uzsoratörvények áttörték a Pp. 784. §-ának az>t ÍI rendsizí rét, amely szerint a válasiztottbíróság ítéletét érdemi okból a rendes bíróság nem bírálhatja felül az érvénytelenítési perben, minthogy az érdemi döntés kizárólag a választottbiróság feladatának ismertetik el. Ez a három törvény nyitvahagyta <aizt a kérdést, hogy új tény és új bizonyíték felhozása megengedhető-e az érvénytelenítési perben az új törvények alapján? Előadó sízer.nt a perrend tllenkezö elvi álláspontjának ezen újabb megváltoztatását az új törvényeknek kifejezetten kellett volna kimondaniok. Így pl. az osztrák perrendi törvény kifejezetten megengedi az érvénytelenítési perben: a nóvumok felhozását, míg a német pírrend aizt nem engedi meg, ugyanúgy mint a magyar perrend sem. Hazai irodalom A Magyar Bírói Gyakorlat. Magánjog. 2 kötet. Összeállította: dr. Szladits Károly egyet. ny. r. tanár dr. Fürst László kir. tvszéki jegyző közreműködésével. Ez a hatalmas munka tulajdonképpen a Magánjog Birói Gyakorlata 1901—1927-es munkának folytatása, egybefoglalása egészen megjelenése idejéig. A gyűjtemény az M. M. T. rendszerét követi s igen áttekinthető, melyet mindkét kötetben a Tárgymutató még jobbá tesz. Aki az előző munkát ismeri, az tudja, minő hatalmas és megbízható segédforrást kap az elméleti és gyakorlati jogász e nagy döntvénytárban. Dr. Újlaki Miklós: Öt év magánjogi irodalma. A magyar magánjog bibliográfiája 1930—1934. A budapesti kir. m. Pázmány Péter tud. Egyetem Magánjogi szemináriumának kiadványa. A hangyaszorgalommal dolgozó kitűnő szerző munkájához Szladits professzor írt előszót s ez mindennél jobb ajánlólevél. Mínden Í°Sász» kereskedő és nw-rwnirnF-"*"«— közgazdász olvassa a KERESKEDELMI JOG-ot HAZAI JOGGYAKORLAT Ügyvédi díj 165. Szolgálati viszony és egy évi felmondási időre járó díj megállapítása. (P. II. 1866/935. szept. 18-án.) Az 1874:XXXIV. t. c.-be iktatott ügyvédi rendtartás 41. és 42. §-ai az ügyvéd és ügyfele közti jogviszonyt kifejezetten megbízási jogviszonynak minősítik. Ezzel a törvényes minősítéssel szemben az ügyvéd és ügyfele közötti jogviszony csak abban az esetben minősíthető szolgálati viszonynak, amennyiben a jogügylet tartalmának olyan többlete állapítható meg, amely a megbízási szerződés határain túlmenő szolgálati szerződés ismérveit foglalja magában. (P. II. 5539/1934.) A felperes az 1922. évtől 1934. évi január hó 11-ig az alperesnek előre meghatározott javadalmazás mellett jogtanácsosa és vagyonkezelője volt. Munkaköre nem szorítkozott a peres, vagy perenkivüli ügyeknek az ellátására és az alperesnek bíróságok és más hatóságok előtt való képviseletére, hanem kiterjedt az alperes egész vagyonának, különösen 8000 kat. holdat meghaladó hitbizományi és szabadvagyonának kezelésére, felügyeletére, ellenőrzésére, nyilvántartására, a hitelezők kielégítésére, fizetési halasztások kieszközlésére és ujabb hitelek szerzésére, amely célból maga is kölcsönökkel segítette ki az alperest, továbbá mindezekre vonatkozó jogügyletek megkötésére, a haszonbérlőkkel való tárgyalásokra stb. Felperesnek mindenkor rendelkezésre kellett állania, hogy az alperesnek 2 hitbizományi biróság és 4 járásbíróság területén levő ingatlanait megfelelően kezelhesse és e végből gyakori utazásokat is kellett tennie. A 8., 9. és 5. alatti levelekből kitűnően ezek a teljesítmények a felperes munkaidejének és munkaerejének túlnyomó részét igénybe vették. A felperes tehát az alperes gazdaságában és egyéb vállalatában állandó és folyamatos, előre egyenkint meg nem határozható, és nem különálló megbízásokon, hanem egységes megbízáson alapuló és saját kezdeményezése és belátása szerint ellátandó szolgálatoknak teljesítésére díjazás ellenében vállalkozott. A jogügyletnek ez a tartalma pedig kétségtelenül túlhaladja az ügyvédi megbízási viszony rendszerinti terjedelmét és megállapítja a szolgálati jogviszonyt. Nem sértett tehát anyagi jogszabályt a fellebbezési íróság, midőn a peres felek között fennálló jogviszonyt szolgálati szerződésnek minősítette. Ez a szolgálati szerződés csak előzetes felmondással bontható fel. Azonnali hatállyal pedig csak abban az esetben, ha a felperes terhére oly tények vagy oly mulasztások forognának fent, amelyek a szolgálati és az ügyvédi hűség és kötelességgel össze nem egyeztethetők. Ezek szerint a felperest a szolgálati jogviszony felbontása folytán a felmondási időre járó illetmények megilletik; és minthogy a felperest magasabb tudományos képzettségénél és megbízása önálló és irányító jelentőségénél fogva a m. kir. Kúria 42. sz. polgári jogegységi döntvénye értelmében egy évi felmondási idő illeti, helyesen döntött a fellebbezési biróság, midőn erre az időre járó illetményeket megítélte.