Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - A társulati mérlegkészítés nehézségei

164 KERESKEDELMI JOG 10. sz. Elévülés 166. Versenyjogi és védjegyjogi elévülés különbözősége. (P. II. 762/1935. sz. a. 1935 szeptember 5-én.) A 'keresetlevélnek tartalma szerint a felperes azért igényel kártérítést, mert a kizárólagos használati .jogon a felperest 'illető védjeggyel jogtalanul ellátott árut, az alperesek, — ezt tudva, — forgalomba hoztak s árusították. Az alpereseknek ez a cselekménye kimeríti az 1921:XXII. t.-c. 7. §-ának 2. bekezdésében meghatározott vétség tényálladékát. Felperes tehát a védjegyek oltalmáról intézkedő 1921:XXII. jt.-c. 7. §-ában foglalt tilalom megsértése miatt igényel kártérítést, nem pedig a tisztességtelen versenyről szóló 1923. évi V. t.-c. §-a alapján. Az általánostól eltérő jogszabály kiterjesztőleg nem értelmezhető. Az 1923. évi V. t.-c. 37. §-ában megjelölt háromévi elévülés is tehát — ellenkező törvényes rendelkezés hiányában, — csak az e törvény alapján támasztott kártérítési igényekre vonatkoztatható. Tévesen alkalmazta tehát a fellebbezési bíróság az 1923 évi V. t.-c. 37. §-ának a szabályát felperesnek a védjegyek oltalmáról ,szóló 1921. évi XXII. t.-c. 7. §-án alapuló kereseti követelésével szemben, annál is 'inkább, mert ezt a törvényt az 1923:V. t.-c. — a 45. §-a szerint — kifejezetten nem érinti, az 1921:XXII. t.-c.-ben pedig különleges elévülési határidő nincs megállapítva. Munkajog 167. A munkavállaló nem tarthatja ugyan indokolatlanul túlhosszú ideig bizonytalanságban a munkaadót arra nézve, hogy a szolgálati jogviszony megszüntetéséből igényeket támaszt-e. Ez a jogszabály azonban nem jelenti azt, hogy a munkavállaló perlési késedelme az addigi szolgálatával már kiérdemelt járandóságainak az elvesztését is maga után vonná. (P. II. 2459/1935. sz. a. 1935 szept. 11-én.) Nyugdíj 168. Város érdekeltségéhez tartozó pénzintézeti tisztviselő nyugdíjügye polgári bíróság hatáskörébe tartozik, (P. II. 2476/1935. sz. a. 1935 ckt. 9-én.) A felperes a Kisújszállás megyei város II. r. alperes kereskedelmi vállalatának, az önálló jogalanyisággal bírt 1. r. alperes Kisújszállási Városi Takarékpénztár Rt.-nak volt a pénztárosa; alkalmazotti minőségében tehát ezzel a részvénytársasággal állott magánjogi szolgálati viszonyban, nem pedig az azt saját érdekeltségeként létesítő II. r. alperes várossal közjogi szolgálati viszonyban. Alkotmányjogi szabály, hogy a magánjogi jogviszonyból eredő jogviták eldöntése általában és így a magánjogi szolgálati viszonyból származtatott igények elbírálása is ellenkező törvényes rendelkezés hiányában bírói útra és nem a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. Az I. r. alperes alapszabályainak az a rendelkezése, hogy a keresk. törv. 57. és köv. §-ainak tekintete alá eső (35. §) pénzintézeti tisztviselőket nyugdíjigény illeti s erről a képviselőtestület által megalkotandó nyugdíjszabályzat fog intézkedni (36. §), ez a nyugdíjszabályzat pedig a városi és a takarékpénztári alkalmazottak nyugellátását a „városi nyugdíjalap" hrhére egységesen szabályozza, — sem a városi takarékpénztárnál való alkalmazás magánjogi természetén nem változtat, sem pedig a rendes bírói hatáskört kizáró törvényerejű jogszabályt nem pótolja. Az alperesek által felülvizsgálati kérelmükben a Pp. 180. §-a 1. pontja értelmében emelt az a pergátló kifogás tehát, hogy a felmondási illetmények és a nyugdíjigénynek a mérve tekintetében érvényesített kereset nem tartozik polgári perútra, alaptalan. Fizetésképtelenség 169. A szuperkvóta semmisségének szabálya magánegyességek esetében is alkalmazást nyerhet bizonyos esetekben, és pedig akkor, amikor az adott vagy ígért szuperkvóta az adós vagyonából kerül ki, avagy amikor a szuperkvóta adása általában az ügyleti tisztességbe ütközik. (Bpesti Ítélőtábla P. VIII. 2808/1935. sz. a. 1935 szept. 19-én.) Részvénytársaság 170. Az igazgató felelősségrevonásának módja. (P. IV. 308/1935. sz. a. 1935 szept. 17-én.) A felperes részvénytársaság keresete arra irányul, hogy az alperesek, mint a részvénytársaság igazgatói, a részvénytársaság ügyei intézésénél a keresetben körülírt magatartás követésére pénzbírság és végrehajtás terhe mellett köteleztessenek. A fellebbezé|si bíróság a felperest ezzel a keresetével az anyagjogi jogszabályok megsértése nélkül utasította el. A részvénytársaság igazgatósága — a társasággal szemben — köteles ugyan alkalmazkodni azokhoz a korlátozásokhoz, amelyekhez képviseleti joga az alapszabályok, vagy közgyűlési határozatok által köttetett. Ámde azok a korlátok, amelyek közé az alperesek igazgatói működését a felperes szorítani kívánja, sem az alapszabályokban kimondva, sem közgyűlési határozattal megállapítva — a felperes saját perbeli előadása szerint — nincsenek. A hiányzó alapszabályi intézkedés vagy közgyűlési határozat pedig bírói ítélettel — amint azt a felperes kéri — nem pótolható; mert az a részvénytársaság törvényben biztosított önrendelkezési jogának megszüntetését jelentené, amire nézve semminemű törvényes alak nincsen. De ha a felperes által követelt alperesi üzletvitelt alapszabály vagy közgyűlési határozat rendezné is: akkor sem jogszerű az a kereseti kérelem, hogy az alperesek ezeknek a rendszabályoknak követésére pénzbírság és végrehajtás terhével köteleztessenek; mert a megbízott — és így a részvénytársasággal szemben a részvénytársaság igazgatója is — a megbízás megfelelő ellátására kényszereszközök-