Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - A társulati mérlegkészítés nehézségei

10. az. KERESKEDELMI JOG 161 saságok tulajdonképen az árfolyamkülönbözetek fedezésére nem találhatnak megfelelő fedezetet és oly tartalékokhoz kell nyulniok, amelyeknek más rendeltetésük van, avagy tartalékok híjján nehézségekkel kell küzdeniök. Igen nehéz egyes társaságok mérlegkészítése a különböző moratoriumrendeletek folytán, továbbá külföldi valutákra és követelésekre vonatkozó fizetési tilalmak következtében is, amely kötelezettségek a záloglevelek és kötvények alapján fennálló kötelezettségek tekintetében a transzfermoratórium folytán keletkeztek. Példának okáért miképen lehetséges a gazdaadósoknál levő künnlevőségeket, minthogy ezeknél végrehajtási és árverési lépések jóformán ki vannak zárva, a különböző kategóriák (pl. hosszúlejáratú kölcsönök, könyvjóváírások) felbecslése úgyszólván lehetetlen és a moratórium megszüntetése előreláthatólag még hosszú idő múlva fog csak bekövetkezni, megfelelőképen értékelni, holott tulajdonképen minden hitelező kész volna ilynemű követelések címén azoknak egy töredékét azonnali készpénzfizetés esetén kiegyenlítésképen elfogadni. Ezen követelések egy magas százalék erejéig behajthatatlanoknak minősíthetők és mégis a fennálló törvényes rendelkezések folytán azokból leírás nem eszközölhető. A közigazgatási bíróság pl. egy nemrég 8023/1933. sz. a. hozott határozatában arra az álláspontra helyezkedett, miszerint az a körülmény, hogy valamely követelés a földteherrendezési eljárás alá esik, még nem képez bizonyítékot arra nézve, hogy az behajthatatlan, avagy kétes, ennekfolytán ezen követelést adómentesen tartalékolni nem lehet és e tekintetben, ennekfolytán még egyéb nehezen beszerezhető bizonyítékokat kell előterjeszteni. A 7600/1933. M. E. sz. rendelet elrendelte, hogy az adós ellen nem lehet fellépni, hogyha ő egy olyan összeget, mely a papirdollár itt hivatalosan jegyzett árfolyamának megfelel, kamatok fejében pedig az eredeti 7 vagy 7V2% helyett 5%-ot letétbe helyez. Ezen letétel folytán a hitelező igen nagy veszteségeknek, amelyek valutahullámzásokból állanak elő, van kitéve, mert eltekintve attól, hogy az adós financiális helyzete rosszabbodhat, még az is lehetséges, hogy a hitelező, akinek javára a szóbanforgó összeg pengőértékben van letétbe helyezve, saját hitelezőinek nemes valutában kell fizetnie. Ugyanebből az okból a hitelező igen gyakran a felajánlott pengőösszeget nem fogadhatja el, hanem a vonatkozó rendeletek alapján az elfogadásra haladékot vehet igénybe és ennekfolytán hasonló kockázatnak teszi ki magát. Ebből látható, hogy ha a társulatok akár mint hitelezők, akár mint adósok, veszteségek lehetőségével számolnak és ebből a célból tartalékokat kell teremteniök, ezeknek adómentességét az adóhatóságoknak a legnagyobb mértékben el kellene ismerniök annál is inkább, mert hisz kimutatott tartalékok alapján tulajdonképpen adórövidítés nem is követhető el. Az adómentes tartalékolás és leírás tekintetében az utóbbi időben bizonyos engedmények tétettek ugyan, így a 390/1935 M. E. számú rendelet elrendeli, hogy mindazon értékpapírok, melyek 1931 július 14-e óta a budapesti tőzsdén nem jegyeztettek, legfeljebb azon érték 50 százaléka erejéig vehetők fel a mérlegben, amely árfolyamon azok 1931 július l-e előtt a budapesti tőzsdén jegyeztettek, ami mellett rendkívüli esetekben további leértékelések meg vannak engedve. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezen rendeletek elsősorban az értékelés legmagasabb határát hivatvák megállapítani, tehát inkább a mérlegvalódiság, mint az adómérleg szolgálatában állanak, mely utóbbi mindig a minimális értékeléseket tartja szem előtt. Ezen legmagasabb értékelési határok azonban az adóhatóság által minden körülmények között elfogadandók. A 29.986/1934. sz. rendelet folytán továbbá a társulatok külföldi valutában fennálló árutartozásaik után a Nemzeti Bank hivatalos árfolyama szerint számítandó tartozásuk 30 százaléka erejéig a kompenzációs illetékek kiegyenlítése céljából adómentes tartalékokat létesíthetnek. A társulati adó 14. §-a értelmében a pénzügyminiszternek jogában van fontos okokbór adómentes tartalékok létesítését a törvényben megállapított eseteken felül is megengedni azon feltétel alatt, hogy ezen tartalékok mindig pontosan kimutattatnak. Vagy ezen felhatalmazás helyes alkalmazása volna tehát az az út, amelyet a pénzügyi hatóságoknak követniök kellene, hogy a társulatok belső megerősítését a mostani bizonytalan helyzetekben lehetővé tegyék és azonkívül a kétes és behajthatatlan követelések tartalékolása részére tág kereteket kellene biztosítani, avagy a most feldolgozás alatt álló hivatalos összeállításokban kellene a kérdést megfelelően megoldani és a mérlegkészítés szabályait a változott helyzetnek megfelelőleg megállapítani. A legradikálisabb rendezési mód egy új aranyrendeletnek a kiadása volna, amelynek feladatát képezhetné a mérlegvalódiságot újból helyreállítani, azonban ennek természetszerűleg előfeltételét az képezi, hogy különböző nemzetek valutáinak értéke a nemzetközi pénzpiacon állandósíttassék.