Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - A társulati mérlegkészítés nehézségei

160 KERESKEDELMI JOG 10. sz. Ez azonban nem zárja el a hitelezőt attól, hogy amennyiben a váltókötelezettség válla­lása köztörvényi jogcímen is alapul, követe­lését a kezessel vagy adóstárssal szemben köztörvényi uton ne érvényesítse. Ilyenkor a bíróság a részletfizetési kedvezmény meg­állapításában az eset összes körülményeit a méltányosság szerint köteles figyelembe venni, így különösen a kezes vagy más adós­társ vagyoni helyzetét és azt, hogy mennyiben kellett a kezesnek vagy adóstársnak a köve­telés keletkezésekor számot vetni azzal, hogy a követelés a főadóson nem lesz behajtható, vagy hogy azt egyébként vele szemben fog­ják elsősorban érvényesíteni. Viszont ha a kezes vagy adóstárs a jelen rendelet értelmében átváltoztatott vagy könyvadóssággal kielégített tartozást fizetnek ki, úgy a gazdaadóssal szemben keletkező megtérítési követelésük erejéig az átváltozta­tott követelést, illetve a könyvadósságot szer­zik meg, ezen túlmenő igényt azonban a gazdaadóssal szemben nem támaszthatnak. E szabály ugyancsak ellentétben állhat a váltó­törvény szabályaival. Ugyanis a kibocsátó kezes az elfogadótól a váltóösszeget és a lejá­rattól járó kamatokat, sőt óvás felvétele ese­tén az óvásdíjat és váltódíjat is követelheti, — míg a könyvjóváírás csak a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeres és hatvan­szoros szorzata közé eső követelés esetében, tehát ritkán fedik a valóságos tartozást. A 20. § értelmében ez a szabály a váltókötele­zettséget vállalt kezes vagy adóstárs hátrá­nyára nem alkalmazható ugyan, de a gazda­adós ezt a jogát, hogy az együttkötelezettjét a váltóösszeg részével elégítheti ki, kifogás útján érvényesítheti vele szemben. Ha azonban a kezes vagy adóstárs maga is gazdaadós, és az ingatlan, melynek tulajdo­nosa vagy amelyből jövedelme ered, az 50 kat. holdat meg nem haladja, a tőkekövetelés behajtásának korlátozása, a követelés hosszú­lejáratú követeléssé átváltoztatása, illetve a könyvadósságvállalás megszüntető hatálya az ő kötelezettségére is kiterjed. Ebben az eset­ben tehát a hitelező a tfazdaadós-kezestől vagy adóstárstól kielégítést nem követelhet. A 20. § értelmében ez a kedvezmény a kezest vagy adóstársat váltójogi kötelezettsége tekin­tetében is megilleti. Ezt az ellenjogát a kezes vagy adóstárs a hitelezővel szemben kifogás útján érvényesítheti, feltéve, hogy a váltó­követelés alapjául tekintendő kötelem közöt­tük, mint közvetlenül szerződő felek közt keletkezett. DREHER BAKSÖR A társulati mérlegkészítés nehéz­ségei Irta: dir. Nádas László, ügyvéd, ny. pénzügyminiszteri tanácsos. Mintegy 10 évvel ezelőtt, amidőn az in­fláció következtében és azt követőleg valu­tánk értékének állandósítása folytán szüksé­gesnek mutatkozott az összes mérlegtételek átértékelését eszközölni, jelent meg a mérleg­valódiság helyreállításáról és az ú. n. arany­mérlegről rendelkező 7000/1925. számú pénz­ügyminiszteri rendelet és akkor mindenki joggal hihette, hogy ennek folytán társula­taink mérlegkészítése szilárd alapra lett fek­tetve. A világválság és a valutaválság azon­ban nálunk is éppúgy, mint sok más ország­ban, az értékekben olyan eltolódásokat ho­zott létre, hogy ismét egy új aranymérleg­rendeletről kezdenek beszélni. Csak arra kell gondolni, hogy társulataink mindennemű ingó és ingatlan vagyonúkban, berendezé­seikben az utolsó években új találmányok és árzuhanás folytán milyen súlyos vesztesé­geket szenvedtek, mivel szemben a társulati adótörvény értelmében csak a rendes érték­csökkenési kvótát, mely ingatlanoknál 2%-ot, berendezéseknél 7V2%-ot tesz ki, vonhatják le és ennek folytán a mérlegekben szinte kényszerítőleg a tényleges vagyoni viszonyok torzképe jelenik meg. Nem kívánok azon egyéb körülmények hosszú sorozatáról be­szélni, amelyek részben hitelügyi, részben pedig adóügyi okokból a mérlegvalódiság elvének keresztülvitelét lehetetlenné teszik és csak egy pár szempontot kívánok azok közül kiragadni. Itt van pl. az árfolyamvesz­teségi tartalékok kérdése, mely elsőrangú fontossággal bír. Társulati adótörvényünk adómentes árfolyamveszteségi tartalékot tud­valevőleg csak igen szűk keretben enge­délyez. Tulajdonképen csak a korlátolt fele­lősségű társaságoknak van megengedve az értékkülönbözet értékpapíroknál és áruknál és az 1930. évi V. tc. 5. §-a kimondja, hogy csak, ha ezen értékpapírok és áruk a tőzs­dén jegyeztetnek és értékük az üzleti év vé­gén a beszerzési vagy előállítási árat meg­haladja, akkor ezt a különbözetet mint nem realizált nyereséget az árfolyamkülönbözeti tartalékban, a terhek közé kell felvenni. Azonfelül a biztosító-társaságoknak is meg­van a joguk könyvszerűleg kimutatott ár­folyamnyereségekből ilynemű adómentes tar­talékot létesíteni, ami azután a felügyeleti hatóság hozzájárulása nélkül csak árfolyam­veszteségek fedezésére, vagy pedig életbizto­sítási tartalék dotálására használható fel. Ha tehát a nemzetközi valutapiacon valamelyes megrázkódtatás következik, amiben, sajnos az utóbbi években bőven volt részünk, akkor a nemzetközi pénzforgalomban érdekelt tár-

Next

/
Thumbnails
Contents