Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - Az együttkötelezettek jogviszonyai a gazdarendeletben

10. sz. KERESKEDELMI JOG 159 megfizetésére, illetőleg kiegészítésére irányuló követelése tovább is fennmarad. Ugyanígy fennmarad a hitelező követelése a nem gazdaadós főadóssal szemben, ha ez a kamatfizetést elmulasztotta, még ha a gazdaadós kezes vagy adóstárs az esedékes kamtfrzetést részben vagy egészben teljesítette is. Az együttkötelezettek jogviszonyai tekintetében meghatározott kedvezmények a kezest vagy adóstársat váltójogi kötelezettsége tekintetében is megilletik. A rendelet kifejezetten a kedvezményekre nézve mondja ki ezt az elvet és csupán a kezes és adóstárs váltójogi kötelezettsége tekintetében, tekintet nélkül arra, hogy a kezes kezestársával, hogy a főadós egyetemleges anóstársával együtt, vagy külön vállalt váltóbeli kötelezettséget. Elvben tehát a nem gazda-adós váltókötelezett kezes vagy egyetemleges adóstárs tekintet nélkül váltói jogállására és arra, hogy a gazdasági értelemben vett főadós váltókötelezettként a váltón szerepel-e vagy nem, a közvet len hitelezővel szemben sikerrel hivatkozhatnak arra, hogy a főadós kamatfizetési kötelezettségének eleget tett. De a küiönfutó kezesi vagy adóstársi váltó kötelezettjei is sikerrel hivatkozhatnak a főadós kamaüszolgáltatására. Mikor ugyanis a rendelet 18. §-a kimondja azt, hogy a gazdaadós-főadós kamatfizetésével a kamatfizetési kötelezettség teljes kiegyenlítést nyert és a folyó kamatkövetelésnek ezt meghaladó része megszűnik mind a gazdaadóssal, mind ennek kezesével vagy adóstársával szemben és ezzel kapcsolatban a 20. § úgy rendelkezik, hogy e kedvezmény a kezest vagy adóstársat váltójogi kötelezettsége tekintetében is megilleti, úgy kivételes jogot hozott létre, mellyel szemben a váltóösszegért való feltétlen felelősséget kimondó váltójogi szabályok hatálytalanok. A helyzet elég egyszerű akkor, ha a kezes és adóstárs rendes forgalmi szokás szerint a váltón mint elfogadó, kibocsátó, vagy forgató jelentkeznek, bár itt is megtörténhetik, hogy a forgató-főadós fizetésével a többi kötelezett szabadul. Szokatlanabb a helyzet, ha a kezes, aki kifejezett váltókezességet vállalt, a rendelet szabályai következtében főadóssá válik. Ebben az esetben a váltón kezesként jelentkező főadós kamatfizetésével nyer kiegyenlítést a többi váltókötelezett vagy váltóköteiezettséget nem vállalt adóstársak ezt meghaladó kamatfizetési kötelezettsége is, noha a rendelet szerint a kezes fizetése esetében a hitelezőnek a kamat megfizetésére irányuló követelése tovább is fennmarad. E lehetőségek azt példázzák, hogy az együttkötelezettek által adott váltó az együttkötelezettek tényleges jogállását és kötelezettségét nem tükrözi vissza és a váltón lévő nyilatkozatok alapján az ezekből eredő kötelezettségek tartalmára következtetni nem lehet. E rendelkezések akaratlanul is hozzájárulnak a váló köztörvényi papírrá való lefokozásához és a váltószigor és az ezzel kapcsolatos elvek elsekéiyesedéséhez. Hogy ezek a váltóhitelezővel szemben megszorításként jelentkező adóskedvezmények harmadik személyekkel szemben miként bíráltainak el, arra nézve utalok a gyakorlatnak arra az irányára, mely kivételes jogszabályok kedvezményezetteivel szemben való váltószerzés esetén a szerző gondos körültekintését kívánja meg. A 19. § az együttkötelezetteknek tőkefizetései felől rendelkezik. E szerint a tőkekövetelés behajtásának korlátozása, a követelés hosszúlejáratúvá való átváltoztatása, illetőleg könyvadósságvállalással megszüntetése általában nem érinti a hitelezőnek azt a jogát, hogy a gazdaadós kezestől vagy adóstárstól kielégítést keressen. Ez az elv megfelel a Ke. rendelet ama hallgatólagos elvének, hogy a hitelező a követelés elengedett részére való jogát nem veszti el a főadós kezesével, illetve adóstársával szemben. A W. § e rendelkezése igen fontos abban az esetben, ha a főadós és az együttkötelezettek váltókötelezettséget vállaltak, — fontos pedig a váltójogi egyetemlegesség szempontjából. A Vt. 91. §-ában kifejezésre juttatott egyetemleges adóstársi viszony nem fedi ugyanis a köztörvényi egyetemlegesség tartalmát, mert a teljesítés nem szünteti meg szükségképen minden váltókötelezett kötelezettségét, így például a forgatmányos fizetése nem szünteti meg a kibocsátó vagy elfogadó által vállalt kötelezettséget és csupán az elfogadó fizetése az, aminek folytán az összes váltókötelezettek szabadulnak kötelezettségük alól. E szerint ha a váltóelfogadó gazdaadós kötelezettsége könyvadósságvállalással megszűnik, úgy megszűnik a kibocsátóként szereplő köztörvényi kezes kötelezettsége is. A 19. § fenti rendelkezése látszólag útját állja annak, hogy a váltókötelezett kezes szabaduljon és csupán arra ad alkalmat, hogy amennyiben a gazdaadós a gazdasági értelemben vett főadós, úgy a bíróság a kezes vagy adóstárs részére kötelezettségének részleiekben való teljesítését a hitelező hozzájárulása nélkül is megengedhesse. Azonban a 20. §-nak a váltókötelezettekre vonatkozó rendelkezése ebben az esetben nem alkalmazható, meri c szerint a kezest vagy adóstársat csak a 18. és 19. §-ban meghatározott kedvezmények illetik meg váltójogi kötelezettségük tekintetében, már pedig az a rendelkezés, hogy az elfogadó kötelezettségének megszűnése ellenére a kibocsátó kezes vagy adóstárs továbbra is kötelezettek maradjanak, nem kedvezmény, hanem a szakjoggal szemben hátrányt jelent.