Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 10. szám - Az együttkötelezettek jogviszonyai a gazdarendeletben

158 KERESKEDELMI JOG IV. Amennyiben a jogegységi tanács is elfogadja a fenti konklúziót, tárgytalanná válik a második eldöntendő kérdés. Ellenkező esetben kénytelen foglalkozni talán a legnehezebb jogalkalmazási kérdéssel: a döntvény visszaható erejének problémájával. Már a 844. E. H. után e tekintetben vita támadt: a Kúria P. IV. 7618/1929 sz. ítéletéhez egymásután szóltak hozzá Szladits Károly, Hevesi Illés és Sichermann Frigyes (v. ö. Jogtudományi Közlöny, 1931. évf. 105., 114. és 127. o.) Mind a három szerző bár elvi kiindulópontjaik eltértek, a most idézett kúriai ítélet állásfoglalását helyesnek mondotta. Mindennél ékesebb dokumentuma ez annak, hogy talán felesleges arról vitatkozni, hogy a bíróság új jogot alkot-e, vagy Grosschmid szavával élvén, látleletet vesz-e fel a meglevő jogról. Az akkori helyzettel szemben annyi a változás, hogy most már jogegységi döntvény s nem egyszerű elvi határozat rendezi majd a kérdést és emennek valóságos kútfői mivolta — tekintbevévén a Ppé. 75. §-át — nehezen vonható kétségbe. Éppen a megoldás nehézsége, a kürölötte folyt elméleti harc fogja alkalmasint a Kúriát arra .reábirni, hogv a kérdés gyakorlati végét fogja meg és döntvényébe átvegye, az akkor elnöklő Juhász Andor felejthetetlen judiciumát és példaszerű gyakorlati érzékét tükröző 7618/1929. sz. Ítélet konklúzióját, hogy t. i. a forgalom biztonsága, a kereskedelmi életben megkívánt bizalom és jóhiszeműség egyaránt kizárják, hogy az igazgatóság hatáskörét megszorító új jogszabály visszaható erővel ruháztassék fel és ezzel évtizedek lezárt üzleti élete a felforgatás veszélyének tétessék ki. Az együttkötelezettek jogviszonyai a gazdarcndeletben Irta: dr. Pethő Tibor, kir. tvszéki bíró. Az uj gazdarendelet 18. és 19. §-aiban rendelkezik az együttkötelezettek jogviszonyai felől. Az együttkötelezett adósok jogállása tekintetében megkülönböztet adóstársakat, kik a!att az egyetemlegesen kötelezetteket érti, és kezeseket; megkülönböztet továbbá gazdasági és jogi értelemben vett főadóst. A gazdarendelet alkalmazásában főadósnak — az adóstársi viszony jogi tartalmától függetlenül — azt tekinti, aki a hitelt gazdasági értelemben igénybe vette; kölcsön esetében tehát rendszerint azt, akinek részére a kölcsön összegét készpénzben folyósították, tekintet nélkül arra, hogy az igénybevevő gazdaadós-e vagy nem. Azt, hogy az együttkötelezettek közül ki a gazdasági értelemben vett főadós, hivatalból kell vizsgálni, mert a rendelet e szempontból történő megkülönböztetéshez fűzi az együttköteleizett jogállásának jogi következményeit. Ha valamely hitelviszonyban több főadós van, vagy ha nem állapítható meg biztosan, hogy ki a főadós, és ezért valamennyi kötelezett főadósnak tekinthető, közöttük a követelést a kamatszolgáliatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásában egyenlő arányban kell megosztani és a kedvezményeket is ugyanily mértékben kell arányosítani. Vidéki takarékpénztáraknál szórványosan, magánhitelezők hitelügyleteiben sűrűbben történik meg, hogy a főadósért kezességet vállaló személy a főadóssal és a hitelezővel való megállapodás folytán a kölcsönösszeg egy részét a maga számára veszi fel. így előfordulhat, hogy a magát kezesnek tekintő fél adóstársként kénytelen a hitelviszonyba belépni, ami a kezesre nézve hátrányt jelent annyiban, hogy míg előbbi jogállásában csak esetlegesen felel a tartozásért, addig mint főadóstárs főadóstársával egyetemleges kötelezetti viszonyban áll, amiből az az általános jogi következmény folyik, hogy a hitelező követelését akként érvényesítheti vele szemben, mintha egyedül volna kötelezett. A gazdaadósok szempontjából azonban ez a helyzet annyiban javul, hogy nem a teljes kötelezettség hárul rá mint egyetemleges főadóstársra, csupán a követelés aránylagos része. Ekképen a gazdasági értelemben vett főadós jogi értelemben vett főadóssá is válik. Viszont megtörténhetik, hogy az egyetemleges adóstárs, ki az általános magánjogi szabályok értelmében a követelésért a főadóssal egy vonalban volna köteles helytállani, a közvetlen megterhelés alól szabadul, ha nem gazdasági értelemben vett főadós, vagy ha a netáni kezes e jogállásából főadóstárssá lép elő. A rendelet értelmében hitelintézeti kölcsön esetében annak megállapítására, hogy gazdasági értelemben ki a főadós, elsősorban a hitelintézet nyilatkozatát kell beszerezni. Nyilvánvaló, hogy hitelintézeti kölcsön esetében másodsorban, egyéb kölcsönök esetében pedig elsősorban maga a kezesből főadóssá válható kötelezett meghallgatása útján tisztázza a gyakorlat az adós jogi helyzetét. A rendelet értelmében olyan követelések tekintetében, amelyeknek gazdasági értelemben vett főadósa gazdaadós, a védettséggel járó kamatszolgáltatások mértékének megfelelően teljesített kamatfizetéssel az előírt kamatfizetési kötelezettség teljes kiegyenlítést nyer és a folyó kamatkövetelésnek ezt meghaladó része megszűnik mind a gazdaadóssal, mind ennek kezesével vagy adóstársával szemben. Ha azonban a gazdaadós a rendeletben meghatározott mértékű kamatot nem fizeti meg, úgy a hitelezőnek a kamat