Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 9. szám - Igazságellenes tényezők a jogban

146 KERESKEDELMI JOG 9. SZ. A felperes a keresetéiben nyugdíjigénye fennállásának a miegallapításat és egyszersmind az alpereseknek nyugdíj fizetésére való kötelezését kérte. Az alperesek ezzel szembeni pergátló kifogásukat arra alapították, hogy ők a nyugdíjfizetést nem tagadták meg, .hanem csupán ,a Felügyelő Hatóság határozata érteiméiben jártak el, amikor a felperes részére nyugdíjat nem fizettek; a felperes keresete tehát — szerintök — lényegében a •Felügyelő Hatóságnak a nyugdíjat megtagadó határozata ellen irányul, már pedig a Felügyelő Hatóság intézkedése ellen a rendes bíróság előtt keresieittel fellépni nem lehet. Az alperesek azonban' ihatáskön vonatkozásban a Felügyelő Hatáságnak ilyen értelmű (határozatára sikerrel nem hivatkozhatnak. 4600/1933. M. E. számú rendeletben ugyanis n'inos olyan intézkedés, amely a Felügyelő Hatóságot arra is feljogosítaná, hogy az alkalmazott nyugdíjigényének fennállása vagy fenn nem állása kérdésében határozzon. 157. A bányatárspénztárak az 1854. évi általános bányatörvény 210—213. §-ai alapján kötelezően létesített, önkormányzati joggal és önállósággal felruházott intézmények, a munkaadótól függetlenek, működésük a bányatörvény végrehajtási szabályainak 103. §-a értelmében közhatósági ellenőrzés alatt áll és azok kötelezettségeiért — a bírói gyakorlat szerint — a bányavállalat felelősséggel nem tartozik. A bányatársláda kötelezettségének a munkaadóra való átszállásáról tehát csak akkor lehetne szó, ha a munkaadó egy akár kifejezett megállapodással, akár a tényeiben és eljárásában megnyilvánult elhatározással egyenesen magára vállalta volna. (P. II. 4726/1929. sz.) (IP. (II. 1564/1935. sz. a, 1935 július 2-án,) 158. A birói gyakorlat értelmében nagyobb vállalatoknál a szakmabeli működési körben ténykedő, teljes önálló rendelkezési joggal nem biró, de a segédszemélyzet körén felülemelkedő fontosabb teendőkkel megbízott tisztviselők, ha magasabb tudományos képzettségük nincs is, de megfelelő hosszabb gyakorlati szakképzettséggel rendelkeznek, két évet meg nem haladó szolgálat esetén is 6 havi felmondási időre tarthatnak igényt. (P. II. 2043/1935. sz. a. 1935. szept. 14-én.) Yálasztottbiróság 159. A választottbirőság Ítéletét a rendes bíróságnál a Pp. 784. §. első bekezdésében szabályozott érvénytelenítési keresettel csak azok a személyek támadhatják meg, akikre nézve a választottbirőság ítélete rendelkezést tartalmaz, vagy akikre akár mint egyetemes, akár mint különös jogutódokra az ítélet anyagi jogereje valamely külön jogszabálynál fogva egyébként is kiterjed; ellenben pusztán az a körülmény, hogy a választottbíróság ítéleti döntése valamely — a fentebb megjelöltek körén kívül álló személy — vagyoni érdekét esetleg érintheti, a választottbírósági ítélet érvénytelenítésére kereshetőségi jogot nem ad. fP. IV. 23/1935. sz. la. 1935 június 13-án,) A megtámadott választottbírósági ítélet egyedül a H. T. Részvénytársaság budapesti bejegyzett céget kötelezte arra, hogy az ítéletiben részletesen körülírt textilgyárat a jelen perbeli I. rendű alperes .1. részvénytársaság birtokába bocsássa. Ez az ítélet tehát az azt megtámadó felperesre nézve rendelkező^ nem tartalmaz. De másrészt, az adott esetben arról sem lehet szó, hogy ennek a választottbírói ítéletnek az anyagi jogereje a felperesre kiterjedne, mert a felperes a H. T. Részvénytársaságnak sem egyetemes, sem pedig különös jogutódaként nem jelentkezik. A felperes tehát a kifejtetlek szerint a választottbíróság részítéletét érvénytelenítési keresettel nem támadhatja meg. F részben minős jelentősége annak a körülménynek sem, ihogy a ifelperes a H. T. .Részvénytársaság kezes© és hogy a felperes a választottbírósági perben alperesként a választottbírósági részítélet meghozataláig résztvett, mert miként ez már fentebb kiemeltetett, a választtottbíróság részítélete a felpereisre vonatkozóan semminemű ítéleti rendelkezést nem tartalmazván, — ennek hiányában a felperes, mint kezes a netán ellene indítandó újabb perben mindazokat a kifogásokat, amelyek akár a főadóst, akár őt megilletik, akadálytalanul érvényesítheti, az adott esetben annál is inkább, mivel a választottbírósági részítélet meghozatala után az abban résztvevő ottani felperesek a jelen perbeli felperessel: lK. V.-sal szemben támasztott keresetüktől egyébként el is álltak, amit a választottbíróság tudomásul is vett. így tehát arról, hogy a főadós: H. T. Részvénytársaságra vonatkozó választotübírói ítélet anyagi jogereje a felperesre is kiterjedne, — szó sem lehet. A kereshetőségi jog szempontjából az a körülmény sem bír jelentőséggel, bogy la ifelperes a H. T. .Részvénytársaság volt vezérigazgatója és főrészvényese, mert a fent előreboetsátottak szerint ez csak vagyoni érdekeltséget jelent, de kereshetőségi jogot nem ad. Yéüjegy 160. A megtévesztő hasonlóság kérdésénél figyelembe kell venni az áru rendeltetését és célját is. — Cérnaáruknál szokásos jelzési módok védjegyképessége. (P. II. 5Ő28/1934. esz. a. 1935. június 13-án.) Védjegyjogi elv ugyain, bogy az egymással szemben álló védjegyek egybevetésénél nem az eltéréisek, hanem a hasonlatosságok vizsgálandók, amelyek az összetévesztóst lehetővé teszik. Ámdte ennek az elvnek az alkalmazásánál íjs szem előtt kell tartani az 1890: II. t. c. 25. §-ának és az 1895: XLI. t. c. 3. §-ának azt a szabályát, bogy a később belajstromozott védjegy csak .akkor sértheti a korábban belajstromozott védjegynek az oltalmi körét, ha a közönséges vevő az áruk közti különbséget csak különös figyelem ráfordításával ismerheti fel. Ennek a megítélésénél pedig figyelembe kell venni a védjegynek és az általa megjelölt árunak rendeltetéséi és célját. A cérnaáruk rendszerint származási vagy egyéb megkülönböztető jellel szoktak éppen az orsó talpán levő papírlapon (oimkén) megjelölve lenni ós ezeket a jelzéseket ennek az árunak a vevőközönsége rendszerint ismeri és az árut annak a megjelölésével keresi ós kéri. Ezek a megjelölések a cérnaáruk közönséges vevőit is minden különösebb figyelem ráfordítása nélkül tájékoztatják az áru