Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 9. szám - Igazságellenes tényezők a jogban

144 KERESKEDELMI JOG 9. sz. Hazai irodalom Értéktartás. Irta: űr. Kartsoke Lajos ügyvéd. Különlenyomat a Magyar Jogi Szemle 1935 szeptemberi számából. Weltbewerbsrecht und Markenschutz in Ungarn. Von Dr. Stefan Bányász und Dr, Ernst Steinhans. Dr. Bányász István versenyjogi kézikönyvét, melyet dr. Szenté Andorral írt együtt, már ismerjük. A most megjelent kézikönyv azt a nagy hiányt van hivatva pótolni, hogy a magyar védjegy- és versenyjogról csupán egyes ismertetések jelentek meg a külföldi folyóiratokban de az egész joganyagot német nyelvem, tehát az egész nyugat előtt hozzáférhető módon elsősorban ez a könyv ismerteti. Szerzők e feladatnak teljes mértékben megfeleltek s a külföldi szakember akár a magyar védjegy-, akár a versenyjogi terén eligazodni, kitűnő mentort fog találni e könyvben. A könyv az Ungarische Rundischau für Recht und Wirtschaft kiadásában (V., Hoid-u. 29.) jelent meg Dr. Rudolf Lóránt: A váltóadós védekezése. A kitűnő fiatal szerzőnek ösztöndíjnyertes tanulmányára még visszatérünk. Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről szóló 1934. évi XXIII. t.-c. magyarázata. Irta: Dr. Gráber Károly ügyvéd. Szerző, aki e kérdés egyik legalaposabb ismerője, joggal állapítja meg, hogy az ügyvédség egyeteme ma sem ismeri az ő saját intézetének szerkezetét, jogait és kötelezettségeit. Ezt az ismeretet nyújtja e kitűnő kommentár. Külföldi irodalom Spengler E. H. & Klein J. Introduction to business. 829 o. Mc Graw-Hill, Book-Comp., London, A jogásznak és különösképpen a kereskedelmi jog művelőjének szüksége van a mai tőkés világrendszer gépezetének alapos megismerésére. Az angol-szász országokban érvén el ez fejlődésének legmagasabb fokát, a Brooklyn-Collegen működő társszerzők alapos és szemléltető müve érdeklődésünkre joggal tarthat igényt. A mű első része nemzetgazdasági és statisztikai alapon nyújt általános áttekintést. A 2-ik az üzlet szervezését tárgyazza különös tekintettel a társasági jogra. A 3-ik a termelési módszereket, kérdéseket, költséget, biztosítást, a 4-ik a munkabért, — időt, konfliktusokat, — törvényhozást, az 5-ik a piac, nagybani és kicsinybeni árusítást, hajózást, díjszabásokat, a 6-ik az árak kérdését, a 7-ik a hitel, a 8-ik az adóztatást és a 9-ik az ipari és gazdasági költség kérdéseit tárgyalja. Az ízléses kiállítású mű tanulmányozását, grafikonok, képek, táblázatok, irodalmi, különféle előnyomatok is vonzóvá teszik. A könyv az Egyesült Államok 1934 decemberi állapotait mutatja be. Dr. Roscnfeld Alfr., ügyvéd, Wien. DREHER BAKSÖR HAZAI JOGGYAKORLAT Kizsákmányoló ügylet — uzsora 153. 12.000 pengő bankári jutalék kikötése egy ténylegesen 15.000 pengőben nyújtott kölcsön ulán, midőn a 12.000 pengő jutalék akkor is fizetendő volt, ha a szintén kombinációba vett földfeldarabolás be nem következnék, — akár kizsákmányoló ügyletnek, akár uzsorának minősíttessék — semmis. (P ViM. 435/1935. sz. ,a. 1935. júliuis 2-án:) A fellebbezési bíróság az általa ebben a résziben felhozott, illetve az elsőbíróiság ítéletéből átvett indokok alapján az anyagi jogszabályok megsértése nélkül jutott arra a következtetésre, Ihogy a felperes annak ellenére is, hogy a 3. alatt csatolt okirat azt tartalmazza, hogy az alperes 12.000 P [bankári jutalékot azért köteles fizetni, hogy a felperes az eladni szándékolt 26Ü kis hold föld eldarabolása körül az okiratban meghatározott módon segédkezik, •— ezt a 12.000 P jutalékot valóságban egy 15.000 pengős kölcsön nyújtásáért kötötte ki magának. A fellebbezési bíróságnak az indokokban előadott tényekre alapított helyes megállapításaival szemben a felperes nem hivatkozhat jogszerűen arra, hogy a nevezett bíróság figyelmen kívül hagyta a 3. alatt csatolt okiratnak azt a tartalmát, mely szerint abban két különálló ügyletről és pedig egy kölcsönügyletről és egy az ingatlaneldarabolásnál végzendő teendőkre vonatkozó megállapodásról van szó s úgy mondatszerkezet, mint okszerűség szerint az utóbbi megállapodáshoz fűződik az alperesnek az a kötelezettsége, hogy 12.000 P jutalékot fizet. Ebben az esetben ugyanis éppen arról van szó és lényegében az nyert a fellebbezési bíróság helyes indokai szerint megállapítást, hogy a 3. alatt csatolt okiratnak az a tartalma, amely szerint a felperes magának az ingatlan eldarabolásánál való közreműködéisért kötött ki jutalékot, osaik a válódi ügyleti akarat leplezésére szolgál, amit különösen nyilvánvalóvá tesz az, hogy a felperes a 12.000 pengő bankári jutalék megfizetését arra az esetre is kikötötte, ha az alperestől földet vevő egyéneknek kölcsönre nem lenne szükségük, vagy ha a kölcsönt nem a felperesnél vennék fel, vagy ha az alperes a földjeiből semmit sem értékesítene, vagyis a jutalék — ha mindjárt az okirat tartalma szerint az eldarabolás s illetve az annál való közreműködés ellenértéke gyanánt is szolgált —, az okirat kitételei szerint attól függetlenül is követelhető volt. A fellebbezési bíróság indokainak s ezekre alapított állásfoglalásának az a része is megfelel az anyagi jog szabályainak, mely szeriint az alperes a kérdéses 12.000 P jutalék megfizetésére szorult anyagi helyzetében vállalt kötelezettséget. A felperes tehát, aki előtt az alperes feltárta a kölcsönkérés indokait és azt, hogy tartozása rendezésére vagyona egy részét áruba kell bocsátania, a körülményeket kétségtelenül jól látta és valóban az alperes szorult helyzetének felhasználásával nyújtott ennek 15.000 P kölcsönt olykép, hogy a kölcsönösszeg után járó egyéb szol-