Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 9. szám - Igazságellenes tényezők a jogban

142 KERESKEDELMI JOG 9. SZ. csenek műszerei ahhoz, hogy értékelje az ember lelki életének tényeit is, minthogy ezek a tények általában kisíklanak az emberi megismerés alól. Ezért a jog arra kényszerül, hogy az emberi magatartásokhoz általa fűzött jogkövetkezmények megállapításában a nem ellenőrizhető belső (lelki, gondolati) tények, elemek helyett más, külsőleg is könnyen felismerhető és ellenőrizhető tényekre, jelenségekre támaszkodjék. De nem igazságellenes, sőt az igazság megvalósítását szolgálja azért is, mert az akaratnyilvánítás a belső akarattal szemben bizonyos mértékig önálló objektivitást nyer attól a pillanattól kezdve, midőn valamely oly kifejező eszközben ölt testet, amelyet a forgalmi élet felfogása bizonyos meghatározott értelein" ben szokott felfogni. A nyilatkozatot tevő abbeli érdekével ugyanis, amely abban áll, hogy az ő nyilatkozata ne idézze fel az ezzel egyébként együttjáró jogi hatást akkor, ha az nem fedi az ő akaratát, diametriálisan áll ellentétben a vele jogviszonyba lépni kivánó bármely más s/emélynek, vagyis a forgalomnak az az érdeke, hogy utóbbi viszont megbízhassák az általa érzékelhető nyilatkozat tartalmában, ha az nem is vágna egybe a nyilatkozat tevőjének valóságos akaratával, vagyis, hogy valóságnak vehesse a puszta látszatot, amelyet az jóhiszeműen valónak tartott. Ezért proklamálja a Mt. 996. §-a a nyilatkozati (objektív) elvet szemben az akarati (szubjektív) elvvel, amikor kimondja, hogy „a szerződési ajánlatot abban az értelemben kell venni, amint azt annak a félnek, akihez intézték, a körülmények méltatásával az élet felfogása szerint értenie kellett. Ugyanez áll megfelelően az elfogadó nyilatkozatra is." Ugyanezen mélyreható nézetváltozás az oka annak, hogy a mai jogok a római jog kauzális, materiális, jogcímes jogügyleteivel szemben az ügyleteknek formális, absztrakt, jogcímmentes jellegüként való megkonstruálására hajlamosak. A két rendszerbeli állásfoglalás jelentőssé akkor válik, ha az ügyleti causa bármi okból meghiúsul, mert ekkor nyomban felmerül a kérdés, érinti-e a cél meghiúsulása magának a kötelezettségvállalásnak, illetve juttatásnak jogi sorsát, nevezetesen hatálytalanná teszi-e az utóbbit is, avagy nem. Amennyire érdeke ugyanis ily esetben a juttatónak, illetve kötelezettséget vállalónak, hogy a cél meghiúsulásának következményeit a jog is levonja magának a juttatásnak, kötelezettségvállalásnak ha" tálytalanításával, éppen annyira kívánja meg a jogügyleti forgalom biztonsága azt, hogy a juttatás jogi sorsa ne függjön a céltól: maradjon hatályban akkor is, ha a fél ügyleti célja bármi okból meghiúsul. Nem könnyű kitalálni, hogy ebben az érdekmérlegelésben a mai jogrendszerek inkább a forgalombiztonság védelmére hajlanak. A birtoklásban nyilvánuló joglátszat figyelembevétele az ellentétes jogállapottal, továbbá a nyilatkozati elv elismerése az akarati elvvel szemben érvényesült akkor, mikor a modern jogrendszerekben kiképződött az a jogelv, mely szerint jogot lehet szerezni nem jogosulttól is (Kt. 299, Mt. 363 és köv. §-ok). Mert a primitívebb forgalom eltűrte azt, hogy a dologi jogok jóhiszemű harmadik személyek irányában is hatályosulhassanak, azonban fejlettebb forgalom nem képzelhető el az e szemléletből folyó azzal a következménnyel, amely a nem valóságos jogosult személytől szerzőt kétségtelen jóhiszeműsége dacára is elüti megszerezni vélt jogától, ha utóbb kiderül, hogy az, akitől a szerzés történt, nem volt jogosult. Ezért kellett a forgalom fejlődésével a nemo plus juris elvét, mint jogi tabut feladni. Bebizonyosodott ugyanis, hogy e szabály csak kezdetleges oly viszonyok között foghat helyt, amikor mindenki, aki valamely jogot meg akar szerezni, meggyőződhetik arról, hogy az elidegenítő valóságos jogosult. Ellenben fejlettebb forgalom körében csupán a jogbiztonságban megtámadott valóságos jogosult és a szerzés jogszerűségében megbízó szerző fél szembeforduló érdekeinek méltányos mérlegelésén alapuló oly megoldást talált a jog kielégítőnek, amely a külső látszatra támaszkodó , az ebben megbízó szerzőt részesíti oltalomban. A rendelkezésemre álló hely korlátozott abban, hogy ezt a nagy didaktikai értékű és gondolatkeltő művet hosszasabban ismertethessem. Pedig csak ez tudta volna kimutatni, hogy szerző művének alapgondolatát milyen gazdag és változatos joganyaggal illusztrálja és bizonyítja. Főkép pedig azért nehéz, sőt lehetetlen a mű értékét még hosszabb recenzió keretében is kimutatni, mert a legérdekesebbek és legértékesebbek is azok a fejtegetések, amelyek a bírói gyakorlatbn kialakult egyes jogtételek helyességét és egyes jogintézmények indokoltságát kimutatják. Meg kell elégednünk annak kijelentésével, hogy szerző igen szép művel gazdagította jogirodalmunkat. Dr. Ballá Ignác Vannak dolgok, amiket tudnak az emberek, de nem vesznek tudomásul. Vagy ha tudomásul vesznek is, nem ébrednek azok jelentőségének tudatára és nem vonják le a konzekvenciát. Minden mulandó! Azt tudjuk, de azt is, hogy „szerencse" létezik ... Csak egyszer itt, másszor ott.. . Semmisem áll útjában annak, hogy egyszer önt is elérje, de a szerencsét keresni kell, nem szabad egy alkalmat sem elszalasztani! Október 19-én kezdődnek az új osztálysorsjáték húzásai. Óriási összegek nyerhetők ismét, rendeljen tehát egy sorsjegyet! Hátha most sikerül!