Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 9. szám - A részvénytársaságok igazgatósági tagjainak díjazása

9. sz. KERESKEDELMI JOG 135 azonban ilyen esetben, csak az évi nyereségből fizethető.8) Álláspontom szerint mindenesetre kívánatos a reform abban az irányban, hogy az igazgatósági tagok díjazhatásának előfeltételeként kell szerepelni annak, hogy megelőzőleg, a már fent említett tartalékokon felül a vállalat tiszta nyereségéből circa 4—5 százalék, osztalék címén is levonassék. Az u. n. osztalékjognak és az igazgatósági tagok tiszteletdíjának konkurrenciájánál az adott esetben az elsőbbség az osztalékjognak adandó; mert hiszen a részvényes részéről itt valóságban befektetett tőkének olyan remélt kamatjövedelméről van szó, mely nem eshetik egyenlő elbánás alá ama tantiémekkel, melyéket az igazgatósági tagok élvezni szoktak ama tevékenységük után, mely lényegileg nobile officium jellegével bír. Viszont azonban figyelembe veendő a kérdés rendezésénél az a körülmény, hogy a fenti szabály csakis kizárólag a szoros értelemben vett tantiémekre nyerhet alkalmazást, tehát csak azokban az esetekben, midőn a tantiém lényegileg nem minősíthető illetményszerű juttatásnak. Ezek szerint tehát a vállalat főtisztviselőji és azon igazgatósági tagjai, kik egyben rendszeres szolgálati viszonyban is állanak és járandóságuk a tiszta nyereség után igazodik: ilyen jellegű illetményeiket az osztalékjog és a különböző tartalékok elsőbbsége nélkül kell, hogy megkaphassák. Nem lehet ugyanis kétséges, hogy az élethivatásként rendszeresen tevékenykedő igazgatósági tagok és egyéb főtisztviselőknek az elért nyereség utáni díjazása, illetve honorálása, a befektetett munkaerőnek olyan ellenértékét képezi, melyet feltétlenül és elsősorban meg kell kapniok, amennyiben tiszta nyereség van; mert hiszen az ingyenes munka kockázatát úgyis viselniök kell, ha tiszta nyereség nem mutatkozik. Mérlegelen dők lesznek a fenti körülmények még arra való tekintettel is, hogy a különféle reformeszmék abban a kérdésben megegyezni látszanak, hogy a r. t.-ok ügyvezetését elválasztják az ellenőrzői és tanácsadói jogkörrel felruházott igazgatótanácstól. A két kategória felelősségének mértéke szempontjából én is azoknak az álláspontjához csatlakozom, kik az igazgatótanácsét enyhébbnek minősítik; már most méltányosnak mutatkozik, hogy a nagyobb felelősséget viselő ügyvezető-igazgatóiság javadalmazásánál e nagyobb felelősség ellentételeként a tantiém kérdése ne azonosíttassék azon rendelkezésekkel, melyek megfelelők lehet8) Dr. Sövényházy Ferenc: Az angol részvényjog jellegzetességei és tanulságai. 34. oldal. nek esetleg az igazgatótanács tagjaira vonatkozólag. A legutóbbi tervezet 17. §-a értelmében a társaság igazgatóságának, felügyelőbizottságának, ezek tagjainak, továbbá főtisztviselőinek tantiémje vagy az üzleti eredménytől függő egyéb járandósága, csak a rendes gazdálkodás szerint szükséges leírások, a megszabott tartalékolás, a nyugdíjalap és a jóléti intézmények dotálása és végül az alaptőke 5 százalékára rugó minimális osztalék levonása után fennmaradandó tiszta nyereségből fizethető ki. Eszerint tehát, minthogy a tantiémet „az üzleti eredménytől függő egyéb járandósággal" azonosítja, szembekerül azon elvvel, melyet a fentiekben fektettem le és amelyek abban csúcsosodnak ki, hogy az u. n. szoros értelemben vett tantiém feltétlenül más elbírálást igényel, mint az üzleti eredménytől függő egyéb fizetés jellegével biró járandóság. Természetesen a már fent kifejtettekre való tekintettel a részvénytársasági alakulatok egyéb tisztviselőire nézve, kik esetleg tantiémes alkalmazás mellett, mint „commis interessé"-k tekintendők, semmikép sem vonatkoztatnám a tiszta nyereség kiszámításánál az osztalékelőjog elvét. Ez külön le is lenne szögezendő, mert ellenkező kikötés hiányában — mint arra Heinrich Tietze9) is utal — a vélelem amellett szól, hogy a tantiéme kiszámításánál ugyanazon szabályok irányadók a ,'kcommis interessékre", mint az igazgatóság és felügyelőbizottság tagjaira. Megjegyzendő, hogy P. II. 3993/1930. sz.10) kúriai határozat is elvi éllel domborítja ki, hogy „ha az illető" igazgatósági tag az igazgatóság tagját kötelező működést túlhaladó tevékenységet fejt ki a vállalat érdekében és azt az utóbbi olyan, mértékben vette igénybe, hogy abból a felek közötti alkalmazotti viszony fennállására volna okszerű következtetés vonható, az esetben azon általános erejű jogszabály alapján is külön díjazás illeti meg, hogy senki más érdekében munkálatoknak díjazás nélküli elvégzésére, kifejezett megállapodás/ hiányában nem köteles." Ez a határozat is tehát azt az elvet juttatja érvényre, hogy a szolgálati viszony megállapíthatósága kapcsán, az igazgatósági tag tevékenysége más elbírálás alá tartozik, annak a rendes igazgatósági munkakört meghaladó részében. Helyes lenne tehát, ha ezen jogelvek az esetleg készülő reformjavaslatban kifejezésre is juthatnak; már csak azért is, mert a munkaügyi joggyakorlat esetei is azt mutat9) Ehrenberg: Handbuch des ges. Handelsrechts. II. kötet. 618. oldal. 10) Jogi Hirlap. 1931. évf. 1117.