Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 9. szám - A részvénytársaságok igazgatósági tagjainak díjazása

KERESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Pannónia-ucca 9. szám UH Telefon: 27—1-65 ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd Előfizetési ár TŐZSDEI JOG melléklettel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 pengő Harminckettedik évi. 9. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1935 október 1 A részvénytársaságok igazgatósági tagjainak díjazása Irta: dr. Schwartz Tibor, kir. it.-táblai biró. Részvényjogunk az igazgatósági tagok díjazása tekintetében határozott rendelkezéseket nem tartalmaz. A részvénytársaságok jogi struktúrájának alapjául szolgáló alapszabályok tekintetében, melyek dr. Nagy Ferenc1) szerint, összehasonlítást téve a közkereseti- és betéti-társaságokkal, lényegileg a részletes társasági szerződést hivatvák pótolni; a K. T. 157. §-a kimondja, hogy azokban „mindenesetre" az ott felsorolt 1—15. pont alattiakra nézve intézkedésnek kell lenni. A 10-ik pont szerint az alapszabályokban meg kell állapítani az igazgatóság mikéníi választásának módját, annak hatáskörét és működésének idejét. Nem irja azonban elő, hogy az alapszabályokban kötelczőleg meg kellene állapítani az igazgatósági tagok díjazásának mikéntjét. Nem kétséges azonban, hogy a lehetősége meg van, hogy e tekintetben az alapszabályok állást foglaljanak. A K. T. 182. §-a úgy rendelkezik, hogy: ,,a részvénytársaság ügyeit igazgatóság intézi, mely egy vagy több személyből állhat és a részvényesek közül vagy másokból, fizetés mellett vagy anélkül választatik". Ez az egyedüli rendelkezés, mely érinti az igazgatósági tagok esetleges javadalmazását. A törvény a „fizetés" kitételt használja. Általában azonban fizetés és illetmény alatt, a munkaadó részéről a munkavállalónak, az utóbbi által a szolgálati viszonyból kifolyólag teljesített kötelezettségeinek ellenértékeképpen nvujtott ellenszolgáltatásokat értjük. A fent idézett §-a a K. T.-nek ennek dacára nyilvánvalólag nem annyira azon igazgatósági tagokra céloz, kik egyben szolgálati jogviszony" ban is állanak a vállalattal, mint inkább azokra, kik mint igazgatósági tagok rendszerint tantiémek élvezetében részesülnek. A törvény egyébként e két kategória között nem tesz különbséget. A tantiéme fogalmilag a teljesített szolgálatok ellenértéke gyanánt járó, illetménynek egyik faja, mely mint arra Heinrich Tietze2} is utal, abban hasonlít a jutalékhoz, hogy annak összegszerűsége szintén függvénye a változó üzleteredményeknek; viszont lényeges különbség a kettő között az, hogy míg a jutalék az egyes lekötött ügyletek után jön számításba, addig a tantiém megállapíthatóságánál az egész évi üzleti összeredmény veendő tekintetbe és éppen erre való tekintettel ez utóbbi időbérként minősül. Azoknál az igazgatósági tagoknál, kik rendes szolgálati jogviszonyban is állanak a részvénytársasággal, már most az iesz a helyzet, hogy itt számolnunk kell elsősorban azokkal az illetményekkel, melyeket a szolgálati szerződés értelmében élveznek, továbbá az esetleges tantiémekkel, melyek őket az alapszabályok értelmében vagy közgyűlési határozat folytán megilletik. Minthogy a törvényben nem foglaltatik ren delkezós arra nézve, hogy amennyü>en az alapszabályok az igazgatósági tagok fizetése tekintetében nem rendelkeznek, úgy ezt illetőit, g a döntés kinek a kezében legyen; a bírói gya korlatra hárult a feladat megoldása; mely pedig úgy döntött, hogy a K. T. 229. §. első bekezdése 1. pontjának, a K. T. 182. §-ával való egybevetéséből következik, hogy az igaz gatóságnak nincs joga ahhoz, hogy valamely tagja részére oly juttatást adjon, mely az az alapszabályokban vagy közgyűlési határozatban tüzetesen körülhatárolva nincsen.3) Végeredménykép tehát a tantiéme összegének megállapítása a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Ker. Jog kézikönyve. V. kiad., I. köt. 331. oldal. 2) Ehrenberg: Handbuch des ge-s. Handelsrechts. II. kötet. 611. old. *> Kúria P. IV. 1788/1931. J. H. 1933. évf. 189.